|
Lillu: Egy álom, amely változásokat hoz/1.
Az óra lassan már hajnali kettőre járt. A szobában az ablak nagyobb résnyire volt nyitva. A lágy szellő halkan susogtatta a függönyt. Bones az ágyában aludt csendesen. De azonban ami kívülről ilyen szépnek ígérkezik, nem biztos, hogy belülről is úgy van.
Bones álmában Cam és Booth újra összejönnek. A csapat az Alapító Atyákban gyülekezik megünnepelni az újdonsült párt. Az összejövetelre már minden barát megérkezett, kivéve saját magát, aki nem is akart elmenni, de, hogy ne bántsa meg barátait mégis elmegy. Angela tudja, hogy miért nincs még ott Brennan, hiszen ő nagyon jól ismeri barátnőjét. A hangulat kezd zavarossá válni a késés miatt. Angie a feszültség oldása képpen hozat a pincérrel egy üveg bort, s Hodgins fülébe súgja, hogy bontsa ki. Ekkor szerencsére befutott ő:
- Sziasztok! Bocsássátok meg, hogy késtem, nagy dugó volt a városban.
- mondta.
- Semmi baj édesem - vigasztalta a legjobb barátnője.
Angela látta a szemében a csalódottságot.
- Figyelem kedves barátaim - szólalt meg Hodgins – azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük Camille és Booth egymásra találását. - a többiek ujjonganak.
Eközben Booth rápillantott Bones-ra és észrevett egy könnycseppet a szeme sarkában.
Bones észrevette, hogy Booth ránézett, s egy gyors mozdulattal letörölte a könnycseppét.
- Össze kell szednem magam. - mondta magában.
- Majd ha aztán nem bírják egymást lehet jönni hozzám. – viccelődött Sweets.
- Köszönjük Dr. Sweets. - reagált Cam, s egy apróbb puszit adott szerelme arcára. Booth csak mosolygott.
Hodgins töltött pezsgőt a poharakba. Koccintottak. Mindannyian boldogságot kívántak a szerelmes párnak, még ő is pedig legbelül fájt neki. Camille és Booth ajkai forró csókban értek össze. A pincér meghozta a vacsorát, és egy üveg bort. A csapat nagyon jó kedvű volt, Brennan is próbált jóképet vágni, nehogy véletlen észrevegyék valódi érzéseit.
Booth észrevette, hogy Bones alig fogyasztott a vacsorából:
- Mi a baj Bones? Nem túl sokat ettél. - kérdezte kissé aggódva.
- Fáj a fejem. - válaszolta Brennan, aki nagyon meglepődött társa észrevételén.
- Már fél 11 van? - kapcsolódott be Sweets.
- Elszaladt az idő. - szólt hozzá Cam, akiről sugárzott a boldogság.
- Lassan ideje hazamenni. - mondta Angie.
A többiek is egyetértettek Angela-val. Kifizették a számlát, majd távoztak az étteremből. Cam és Booth együtt, boldogan, kéz a kézben, sétáltak az utcán. Angie és Hodgins ölelkezve mentek a sötét éjszakában.
- Micsoda egy este! - mondta a fiatal FBI pszichológus, s beszállt egy taxiba.
Brennan-nek nem volt ideje reagálni rá, mert Sweets elviharzott a taxival. Így egyedül maradt, taxira várva. Eközben Bren kedvenc könyve leesett a polcról, amire felriadt álmából. Az órájára nézett, ami már fél hatot mutatott. Kiment a fürdőszobába, s alaposan megmosdott. Rádöbbent, hogy nagyon szereti Booth-t, szerelmes belé, s nem hagyhatja, hogy valóra váljon az álma. Elhatározta magában, hogy apró lépésekben közeledni fog hozzá. Visszament a szobájába, ahol a kedvenc könyve kinyitva feküdt a padlón. Pont ott nyílt ki, ahol egy fénykép volt róla és Booth-ról. Leült az ágyára, s alaposan belemélyedt a képbe. Felidézte magában azt a napot, amikor a fotó készült. Majd visszatette könyvet a polcra, a fényképet pedig az éjjeliszekrényére rakta, az ágya mellé. Kinyitotta szekrénye ajtajait, s azon tűnődött, hogy mit vegyen fel. Pár perc múlva kiemelt egy csodaszép ruhát, s felvette. Ivott egy csésze kávét, majd megfésülte a gyönyörű haját, s elindult a laborba.
Útközben az egyik kedvenc száma ment a rádióban, ami felvidította. Már oda is ért a Jeffersonba. Úton az irodájához találkozott Angela-val:
- Azta! Csodásan nézel ki édesem.
- Köszönöm. Te sem vagy ám semmi.
- Booth az irodádban vár.
- Booth?
- Igen, tudod az a jóképű pasi.
- Én is tudom ki az.
- Jól van na, csak vicceltem.
- Én pedig meglepődtem.
Angela-nak rosszul esett, ahogy Brennan beszélt vele. A beszélgetés után Brennan bement az irodájába, ahol Booth ült a kanapén.
- Na végre Bones, csakhogy ideértél.
- Szia Booth, Angie mondta, hogy itt vársz.
- Gondoltam Parker-rel együtt elmehetnénk reggelizni. Húha remekül nézel ki.
- Jó ötlet, köszönöm. De hol van Parker?
- Sweets-sel kirakóznak.
- Na akkor induljunk érte.
Amíg Parkerért mentek Booth a csinos doktornőt figyelte.
- Á, Dr. Brennan, Booth ügynök! - köszönt Dr. Sweets.
- Temperance néni! - kiáltott fel Parker.
- Sziasztok! - Parker odarohant Temie-hez és az apjához, Booth felkapta Parker-t, aki nagyon örült.
- Éppen befejeztük a kirakózást. - mondta Sweets.
- Na akkor mehetünk is reggelizni, éhes vagy fiam?- kérdezte Booth.
- Farkaséhes. - válaszolta a fia.
- Viszlát Dr. Sweets - köszönt el Brennan.
- Csókolom!
Ezzel elindultak a Royal Diner-be. Útközben sokat viccelődtek. A Royal Diner-ben Booth és Parker palacsintát, Bones pedig pudingos sütit eszik. Parker a szívószállal bugyborékoló hangot ad ki, ami nagyon tetszik neki. Már el is szürcsölte a nagy pohár turmixot. Minden rendben volt, amíg el nem kezdett kérdezősködni:
- Apa, van már barátnőd?
- Fiam, miért kérdezed mindig ezt?
- Csak érdekel, de válaszolj a kérdésemre.
- Most nincs barátnőm, de beszéljünk inkább másról, hogy megy a suli?
- Nehezen, utálom a matekot.
- Azt én sem szerettem.
Booth kínosan érezte magát a társa és a fia előtt.
- Temperance néni, te sem szeretted a matekot?
- Tény, hogy nekem sem volt a kedvencem.
- És mi volt a kedvenc tantárgyad?
- A biológia.
- Aham.
- És te neked van barátod?
- Nincs, egyedülálló vagyok.
- Mostmár elég legyen Parker!
Booth dühös volt, a fiára, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozta őket.
Bones-nak is furcsa volt ez, de megpróbált változtatni a kissé elromlott hangulatú reggelin:
- És Parker neked van barátnőd?
- Nincsen, de nagyon tetszik az egyik lány a suliban.
- Á, akkor értem már, hogy miért kérdezted ezt.
- Próbáld meg apró jelekben kifejezni neki, hogy tetszik neked.
- Értem.
Már mindkettőjüknek világossá vált, hogy miért kérdezte ezt Parker, egyrészt azért mert a fiú szerelmes, másrészt mert neki is feltűnt, hogy milyen jól összeillene az apja és Bones.
- Ideje visszamenni dolgozni. - szólalt meg Bones.
- Ó! Maradjunk még egy kicsit. - ellenkezett Parker.
- Valakinek dolgozni is kell. - mondta Bren.
- Egy picit még maradunk, azután megyünk. - szólt hozzá Booth is.
- Nekem most tanítási szünet van. - örvendetett Parker.
- De jó már valakinek. - tette hozzá Bones.
- Fiam, hogy hívják azt a lányt, aki tetszik neked? - kérdezte Booth.
- Jenny-nek. - válaszolta.
Ezután Booth kifizette a számlát, majd elmentek az étteremből. Bones visszament dolgozni, Booth és Parker pedig elmentek moziba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
, meg az apró lépésekben "totyogó" Bones, na erre én is kíváncsi vagyok. Habár ha nem megy neki majd az "alfahím" rásegít a rázós részeken, vagy nem?? Előreszaladtam. Várom inkább a következőt
Okés :)