Kis párosunk így hát visszafordult és újon erővel indultak neki az útnak. A csendet, mely elöntötte a kocsit Booth telefonja törte meg.

• Booth. Jó rendben köszönöm. Mondtam már, hogy te vagy a legjobb? Oké. – ezzel letette telefonját.
• Caroline? – nézett rá Brennan kérdőn.
• Igen. Meg vannak a végzések, már csak felvesszük a papírt és intézkedhetünk is. 
• Ez jó hír. Akkor bíróság és úgy a suli igaz?
• Igen így lesz. Megnézzük, először a pályát utána meglátogatjuk a lányokat. Remélem, nálad van a csodalámpád.
• Ha az UV lámpára gondolsz, igen itt van a táskámban. – emelte meg a táskáját.
• Izoval mi lesz?
• Szerintem nem ő volt, csak ellenőrizni akartam volna, de így nem számít. Meg van, ami kell nekünk. – magyarázta a férfi. Az út további részében, csak az ügyről beszélgettek inkább, egyikük sem akart kitérni a személyes témákra. A bírósági épületbe csak Booth ugrott be Bones pedig a kocsiban várta. Gyorsan megjárta így hát mehettek is a főiskolába. A már megszokott parkolóba hagyták a kocsi és a szintén megszokott iroda felé vették az irányt.
• Elnézést kérünk, hogy megint zavarjuk, de engedélyünk van, hogy átnézzük az iskolát. – tudatta a férfival és felmutatta a papírt.
• Ez most komoly? Az egész iskolát át akarja nézni? – nagyot nézett az igazgató a papírt látva.
• Igazából a pályákra lennénk kíváncsiak. Azon belül is a műfüvesekre. – válaszolta Brennan.
• Ebben az esetben kérem, kövessenek… Három műfüves pályánk van. Egy teniszpálya és két football pályánk.  Ez volna az első. – mutatott a teniszpályára.
• Tyűű Bones. Azzal a kislámpával nem fogunk sokra menni. – közölte észrevételét a férfi.
• Észrevettem. A terv nem volt átgondolva. – mondta bosszankodva Brennan. Booth megpillantotta a reflektort és egy gyors ötlettől vezérlően kicsit átalakította.
• Na, milyen vagyok? – kérdezte vigyorogva és dagadó büszkeséggel. Brennan csak visszamosolygott.
•  Itt nincs semmi. Következő. – adta ki az utasításokat a nő. Az igazgató kicsit feszélyezve, de elvezette a másik pályához. Nem tetszet, neki hogy az iskolájában nagy valószínűséggel megöltek valakit. Igencsak nem tenne jót a suli hírnevének.
• Booth fényt kérek. – mondta kedvesen a nő.
• Máris édesem. – kiáltott le az állványról vigyorogva. Az édesem szóra Bren felkapta a fejét. Eddig csak Angela nevezte így és ez kicsit szokatlan volt hallania Booth szájából. Bár be kellett vallania kellemese csenget és szívmelengető érzés is volt. Egy pillanatra belegondolt a helyzetbe, hogy egyszer Booth és ő… együtt… egypárként… talán nem is olyan a reménytelen a helyzet, ha megpróbálja legyőzni saját magát a cél érdekében. Ahogy rá nézett a férfira és ő vissza rá, arra az elhatározásra jutott, hogy igenis, megpróbálja, add magának egy esélyt. Gondolat menetéből Booth hangja ébresztette fel.
• Minden rendben odalent?
• Igen persze. Kapcsolhatod. – szólt vissza a nő és már látszódott is a kék fényt. A nő szétnézett, de itt sem látott vérnyomokat.
• Itt sincs. – rázta meg a fejét.
• Várj! Nézz, oda a kapu felé, ott van valami. – mutatta a férfi. A magasból jobban kiszúrta a halvány foltokat.
• Igazad van. – sétált oda a nő és jobban szemügyre vette.
• Ez vér. – jelentette ki határozottan. Időközben a férfi is lesietett hozzá.
• Akkor meg van a gyilkosság helyszíne. –jegyezte meg Booth is.
• Sajnálom uram, de ezt pillanatnyilag le kell zárni, míg meg nem oldódik a nyomozás. A Kome testvérek címére is szükségünk lenne. – mondta az igazgatónak Booth, aki persze mindenben a segítségükre volt. Amint megkapták a szükséges információkat, kocsiba pattantak és már csak azon kapták magukat, hogy egy ház ajtaja előtt állnák és várják, hogy beengedjék őket. Az ajtót Misato nyitotta ki. Mikor meglátta kik a vendégek, nagyot nézett és látszott rajta h feszültté vált.
• Maguk mit keresnek itt? – „köszönt” nekik a lány.
• Azt mondtad végzés kell. Hát szereztem. Sőt házkutatási engedélyem is van. – mutatta meg neki Booth a papírt.
• A szüleitek?
• Nincsenek itthon. Elutaztak.
• Értem. Végül is nagykorúak vagytok. Hol van a testvéred? – a lány egyre idegesebb volt. Nem válaszolt.
• Bones. Menj, nézz szét a házba, a szobákba, szekrényekbe. Tudod, mit kell keresni. Ha esetleg meglátod Hisakit, szólj. Addig én szemmel tartom ezt a kishölgyet.
• Rendben. – felelte a nő és már indult is a lépcsőnek fel. Pár perc múlva egy lány szaladt le szélsebesen egyenesen a kijárat felé. Persze Booth gyorsabb volt.
• Hova-hova? – kérdezte a férfi, miután elkapta Hisakit.
• Én nem csináltam semmit. Én nem csináltam semmit. – kiabálta a lány és könnyek szöktek elő szeméből.
• Kussolj már. – szólt rá nővére.
• Booth! – kiabált le Brennan az emeltről.
• Azt hiszem megtaláltam. – sétált le a kezében 2 pár cipővel.
• Tudjátok, hogy mi ez? – kérdezte tőlük a férfi. Egyik lány, se mert válaszolni. Érezték, hogy most nagyon nagy bajban vannak.  Bones közbe elővett a táskájából egy kémcsövet és kisüveget és egy vatta pamacsot.
• Maga meg mit csinál? – szólalt meg végül a nagyobbik lány.
• Ha ennyire érdekel, elmondom. Fenolftaleint használok. Ha a pamacs rózsaszínre vált…
• Akkor bizony nagy bajban vagytok. – fejezte be Booth a mondatot. Brennan közbe letörölgette a cipőket. Rózsaszín. A két lány lesütötte a fejét. Nem szóltak semmit.
• Ez a gyilkos fegyver. – jelentette ki Brennan.
• Nem Bones. Ez nem gyilkos fegyver. Nem ez okozta a halált. Szóljatok, ha esetleg rosszul mondom. – nézett a lányokra és elkezdte mondani, hogy szerinte mi is történhetett.
• Az nem volt elég, hogy összetörte a bátyátok szívét, de még az edzőtöket is ki rúgták miatta. Minden miatta történt és úgy gondoltátok, hogy ebből már elég. Hogy más ne szenvedjen az ő hibájából. Így hát elhívtátok a pályára, ahol szépen agyon vertétek. Csak nem gondoltátok, hogy bele fog halni. Megijedtetek így elvittétek a parkba és elástátok. Csak hogy arra egyikőtök sem számolt, hogy mégse halt bele a sérüléseibe és ti élve temettétek el. Fogadjunk, hogy van kocsitok és ott is megtalálnak a vérnyomokat. – A két lányt lesokkolta, mikor Booth közölte velük, hogy Vannesa élt. Hogy élve eltemették. Semmit nem szóltak. Csak ott álltak és bámultak maguk elé. Booth megbilincselte őket, elmondta a jogaikat és telefonált a helyieknek, hogy jöjjenek ki értük. A férfinak igaza volt a kocsit illetően is. Megtalálták benne a vérnyomokat.

Hosszú és nehéz napot tudtak maguk után kis párosunk. Mindketten azt várták, hogy visszaérjenek a szállodába. Persze a nap zárása képen beugrottak, abba az étterembe, ahol először ebédeltek meg. Most persze nem ebédre, hanem egy könnyebb vacsorára ültek be.

• Ó látom, maguk még itt vannak. – mosolygott rájuk az ismerős pincérlány.
• Mit hozhatok? – kérdezte kedvesen.
• Valami könnyű vacsorát szeretnénk. – adta le a férfi a rendelést. Kis idő múlva már jött is a pincérlány, finomságokkal a kezében. Nem tudja megállni, hogy ne kérdezzen valamit meg.
• Mégis maradnak a fesztiválon? – nagyon kíváncsi volt. Booth és Brennan egyszerre feleltek. Persze nem ugyan azt.
• Igen. –felelte a férfi.
• Nem. – hangozott a nő szájából, majd mikor meghallotta a férfi igennel válaszolt kérdően rá nézett. A kishölgy úgy érezte, hogy jobb, ha inkább odébb áll.
• Ugyan már Bones. Ha már úgy is itt vagyunk miért ne. Csak 1 nap az egész. Szerintem igazán megérdemeljük ezt a kis kikapcsolódást. – mosolygott rá kedvesen a férfi. Brennan nem akart kötekedni. Ő is egyet értett abban, hogy rájuk fér a lazítás és kíváncsi is volt. Szerette az ilyen kulturális hagyományokat.
• Rendben. – A nő szemében melegséget lehetett fel fedezni. Békésen fogyasztottál el vacsorájukat. Mikor már a lakosztályon voltak, a férfi kicsit megtorpant az előszobában. –Meg kell tennem. Talán sikerül. – gondolta megában a férfi. Bones észrevette, hogy társa megállt így megkérdezte.
• Valami baj van? – Gyerünk Booth. Meg tudod csinálni. Nem félsz egy kis vallomástól. Golyók elé ugrálsz, hogy megvéd a társad, nem foghat ez ki rajtad. Csak egy szó. Egyetlen rövidke szó. Szólalj már meg. – győzködte magát a férfi. Majd végül csak kibukott belőle.
• Szeretlek. – mondta halkan.
• Tessék? – kérdezett vissza a nő. Azt hittem a képzelet játszik vele. Nem akarta elhinni, hogy ez tényleg a férfi szájából jött. Booth közelebb lépett.
• Szeretlek. – ismételte.
• Kérlek. Próbáljuk meg. Tudom, hogy te is érzel valamit. Tudom, hogy félsz, de én itt leszek. Megvédelek. Az életemet is oda adnám érted. Tudom, hogy nehéz, de csak egy esélyt. Csak ez az egyet kérem. Adjunk esélyt magunknak. Meg tudjuk csinálni. Tudom, hogy képesek leszünk rá. Együtt mindent le tudunk győzni. – A nő még mindig nem hitt a fülének. Csak állt. Szemeibe könnyek szöktek. – Mire vársz? Most vallottak neked szerelmet. Miért nem indulsz? Miért félsz? Már oly sokszor mentette meg az életed és pont most bizonytalanodnál el? Te is szereted. Mond el neki. Tudasd vele, hogy nincs egyedül, hogy te is képes vagy szeretni. Gyerünk Brennan. Mondj valamit. – unszolta magát a nő is.
• Booth. – csak ennyit tudod kimondani. Ez az egy szó mindent elárult a férfinak. Hiszen ő meg mondta, az élőkhöz ő ért. Tudja, hogy a nő mit akart mondani ezzel. Az arcvonásiból, a mimikából a hanglejtésből tudta. Nem is kellett többet mondania. Lágyan megcsókolta a nőt. Azt a nőt, akit már oly régóta szerette volna, magáénak tudni. Azt az okos hiper racionális, ám mégis érzékeny érzelmes nőt, akit a legelső pillanatban a szívébe zárt. A nő is visszacsókolt persze. Csókjuk, mély és emocionális volt, melynek a levegőhiány vetett csak véget. Egymás szemébe néztek.
• Köszönöm. – mondta először a nő. Booth kérdőn nézett rá.
• Mégis mit? – kérdezte, de még mindig olyan közel voltak egymáshoz, hogy csak pár centit lehetett volna lemérni.
• Hogy kitartottál mellettem. Tudom, hogy milyen vagyok. Makacs, és konzekvens. De te mégis kitartottál mellettem. Köszönöm. – mondta, majd puszit, nyomot kedvese szájára.
• Ezt szerettem meg. És nehogy azt hidd, hogy egy puszival beérem. – vigyorgott rá a férfi, majd egy csókot lopott. Az érzelem teljesen átvette a mozgásukat tetteiket. Úgy érezték magukat, mint a tinédzserek, akik most szerelmesek először. Ez tetszett nekik. Booth ölébe kapta szerelmét és a hálószoba felé vitte. Mielőtt letette volna, félbeszakította a csókot és a nőre nézett. Nem akarta, hogy olyat tegyen, amit esetleg a nő nem akarhat. Próbált tiszta fejjel gondolkozni, már amennyire tudott. A nő megérette, hogy mit szeretne a férfi. Bár tudjuk, hogy a nonverbális kommunikációja elég gyér, most mégis egyből tudta a fel nem tett kérdést. A válasz rá csak egy apróbólintás volt, majd újra összeforrt ajka társáéval. A felesleges ruhák, lassan kerültek le és végezték a szoba valamelyik sarkában. Nem sietették el. Minden percet ki akartak használni. Egymás után indultak felfedező útra a másik testén. Apró csókokkal és puszikkal halmozták el egymást. Már nem egy mániákus logikás nő és nem egy kemény FBI ügynök voltak. Sokkal inkább egy szenvedéllyel teli nő és egy kéjes szexi férfi volt. Sőt nem is inkább két személy, sokkal inkább egy. Eggyé olvadtak. Érezték a másikat és élvezték a másik minden egyes mozdulatát. Mind kettőjük számára ez volt a tökéletes éjszaka.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 7 hozzászólás

2011.08.29. 17:41 Angela kéjes szexi férf????????? Ezen besírtam!!!!! Grat. KK

2011.08.29. 14:45 enci.2 wowww... halamasat alkottál!! minden a helyén volt!! GRATULAAA!! :D

2011.08.29. 13:25 hullaviasz Aztaaaa Ez elképesztő rész volt! Minden tökéletes volt: a nyomozás, a vallomásos rész, a jóga Gratulálok, már nagyon várom a fesztivált

2011.08.29. 13:23 Sophie LVE xD már mondtam neked, de ott nem volt ilyen menő smiley ami tapsol: Úgyhogy KK mert oda is akarok menő tapsolós smileyt tenni

2011.08.29. 10:24 Moncsy Nagyon jó lett, és még a fesztivál is hátra van :) Siess vele, várom :)

1 | 2