|
enci2: A másoló/4.
Fáj. A nyakam nagyon fáj, és éget. Hol vagyok? Ne pánikolj Brennan! Előbb nézz körül. Hodgins… az ott biztosan Hodgins, és a lába, te jó ég a lába. Próbálok odafutni hozzá, de a lábam nem akar mozdulni. Neee! Valami megragadta… már nem is látom. Várjunk csak valaki a nevemet, kiabálja… Bones. Bones. Te jó ég Booth. Próbálom kutatni szememmel, hogy merre lehet, de a sötétben minden egyforma. Aztán megpillantom egy üvegkoporsóban; és valaki földet szór rá… te jó ég neee… Booth! Miért nem tudok segíteni? Valaki számra tapasztja kezét, és hátrafelé vonszol…
-
Ne! – kiabálta Brennan miközben összerezzent.
-
Ssss… Bones! Csak álom volt! – nyugtatta ismerős hangon egy férfi, miközben átölelte.
-
Booth? Mit keresel itt? Én mit keresek itt? – folyamatosan kérések törtek elő belőle, majd elhúzódott a férfitól.
-
Mikor bementem az irodába összeestél, hazahoztalak, nem akartál beszélgetni, de nem engedted, hogy elmenjek. És nagyon zaklatott voltál.
-
Ohh… már emlékszem. – mondta és furcsállta, hogy mennyi minden kiesett neki egy pillanatra.
-
És miért voltál zaklatott, Bones?
-
Miattad! – csattant hirtelen fel a nő, majd kisétált a konyhába.
-
Miattam? – az ügynök azonnal követte társát, majd meglepődött mikor Bones megtorpant félúton, megfordult, és arca aggódásról árulkodott.
-
Igen Booth! Miattad! – kezdett bele de hangja remegett, majd szemébe is könnyek gyűltek. – Mert a másoló járt a lakásunkban. Veszélyben vagyunk, de te nem vetted fel a telefont. Hívtalak, próbáltam az irodát, Rebeccát, de téged nem tudtalak elérni.
-
Miattam aggódtál? – kérdezett csodálkozva, de legbelül némileg boldogan az ügynök.
-
Igen. Hisz mondtam.
-
De miért?
-
Hogy miért? – kezdett bele könnyeivel küszködve – Mert veszélyben vagyunk. Érted? Újra megtörténhet… újra elrabolhatnak… és… én nem akarom. – az utolsó szavakat szinte már suttogta, majd könnyeit útjuknak engedte. Nem bírta visszatartani.
-
Ssss… - húzta magához óvatosan Booth. Meg akarta nyugtatni, de látta hogy nem lesz könnyű, ahogy azt is, hogy más is van itt a háttérben. Mégis úgy gondolta, erre majd később tér ki.
Ők ketten csak ott álltak összeölelkezve a nappali és a konyha között. Megszűnt számukra a külvilág. Mindketten ugyanattól féltek. Attól az embertől, akit még nem is ismernek, mégis fájdalmat okozhat nekik. Brennan zokogása csillapodni kezdett; és ezt Booth is észrevette. Odahúzta a kanapéra, – de közben egy pillanatra sem engedte el – leültek, de egyikőjük sem szólalt meg. Egy jó ideig.
Eközben a laborban…
-
Angela! – robogott be Hodgins Ange irodájába. Választ nem várva azonnal belekezdett.
-
Ezt a pendrive-ot találta Vincent az áldozat torkában egy csomó szutymó mellett, és…
-
És nekem meg kellene néznem, van- e rajta valami használható. Igaz?
-
Pontosan. Magadra is hagylak. Megyek a többi szutymó között turkálni, hátha találok valamit. – azzal amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment trutyiban kotorászni.
A csapat egész éjjel a laborban dolgozott. Aggódtak, és egyre úrrá lett rajtuk a kíváncsiság is. Ki lehet a másoló? Már több mint egy napja megtalálták a tartályt és a benne lévő áldozatot, és csak nagyon keveset tudnak. Egyet viszont biztos. Kegyetlen. Hagyja, hogy az áldozatai megfulladjanak; élve eltemeti őket. Hodgins a hozzá illő paranoiával összeesküvés-elméleteket gyártott, aminek a vége majdnem az lett, hogy a titkos szolgálat emberei vitték el. De hála nem így lett, hanem dolgozott tovább. Hajnali fél kettőkor még Brennan-en és Booth-on kívül a csapat összes tagja az intézetben volt. Angela a Hodgins-tól kapott adathordózót vizsgálta, a férfi a trutyiban turkált bizonyítékok után, Vincent a csontokkal volt elfoglalva, Cam pedig összetartani a csapatot és biztosítani az épületet. Hiszen nem árt óvatosnak lenni.
Brennan és Booth is azok voltak. Egy pillanatra sem hagyták magukra a másikat. Aztán szép lassan a nőt elnyomta az álom, közelebb húzódott a férfihoz és egymást ölelve tértek az álmok mezejére. De Booth nem tudott sokáig aludni, hamarosan újra ébren volt, de nem kelt fel még csak meg se moccant, nehogy felkeltse a karjaiban szunnyadó nőt. Brenn pedig mély álomba merült, amiből egyhamar nem is kelt volna fel, de egy valami mégis megzavarta. A telefon.
-
Brennan. – szólt a kagylóba még alig ébren.
-
Szia édesem! Sajnálom, hogy felkeltettelek, de be kellene jönnöd azonnal. Mindjárt hívom Booth-t is.
-
Ööö… semmi gond Angela, mindjárt indulok. És Booth-t ne hívd. Itt van nálam, szóval mindjárt tájékoztatom őt is. Azonnal indulunk.
-
Rendben de siessetek! És vigyázzatok!
-
Oké. Szia.
-
Mi történt? – kérdezte Booth kíváncsian.
-
Angela volt az. Azt kérte, hogy most azonnal menjünk be, mert fontosat akar mutatni.
-
Ohh… akkor mire várunk? – kérdezte és már pattant is fel. Brennan pillanatok alatt átöltözött, ahogy Booth is kész lett, és már indultak is. Nem sokkal később már az intézetben voltak, éppen Angela irodája felé tartottak.
-
Sziasztok! – köszöntek Booth-szal szinte egyszerre mikor beléptek az ajtón. Ott volt Cam, Hodgins, Angela, de még Sweets is.
-
Mit akartál mutatni Angela? – kezdett bele azonnal Brennan.
-
Nah szóval… találtunk DNS mintát az adathordozón, de az eredmény… hát szóval kapaszkodjatok meg… Tomas Vega…
-
A túsztárgyaló? De hiszen ő meghalt… őt a Sírásó ölte meg… akkor… ő mégsem halott?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
)
EGyre megyünk a közepébe, úgy érzem :) a BB-s jelenetnek örültem :D
Am nagoyn jó lett, grat :) és KK :D