|
Esli: Mindent elölről/5.
/Élvezzük a napot…/
„- Nem kell mondanod semmit. Mit szólnál, ha újból megismerkednénk egymással?”
- Rendben. – válaszolta mosolyogva Tempe, majd a hitelesítés kedvéért kezet ráztak.
- Seeley Joseph Booth különleges ügynök. FBI. –kezdte viccesen. Brennan kicsit érdekesen tekintett rá, de úgy gondolta hát legyen belement a játékba.
- Dr. Temperance Brennan. Törvényszéki antropológus a Jefferson intézetben.
- Akkor így az elején tisztázzuk. Hogyan szólíthatlak?
- Ahogy neked tetszik. Már mindet megszoktam. – válaszolta mosolyogva Bones.
- Nekem a Temperance tetszik. Szép név.
- Köszönöm.
- Nem tudnál kiszöktetni innen? – kérdezte hírtelen Booth, remélve, hogy a nő segít neki.
- Nem lehet. Az orvosok, kétlem, hogy örülnének. – magyarázta Tempe.
- Ugyan már. Soha nem szegtél meg szabályt? – kérdezte meglepődve.
- Ha lehet, mindig követem a szabályokat, hiszen szabályok nélkül, minden a fejetlenségbe vezetne.
- A szabályok, azért vannak, hogy megszegjük őket. Na, kérlek. Megőrülök idebent. – kérlelte a férfi.
- Ezzel nem értek egyet. – akadékoskodott Brennan.
- De…- kezdte, majd rámosolygott Boothra.
- Azt hiszem, kivételt tehetek. – Brennan segített Booth-nak beleülni a tolószékbe. Mielőtt elindultak volna, Bren gyorsan szétnézett a folyosón. Mivel nem látott senkit óvatosan kitolta a férfit az ajtón, s a következő megálló, már a kórház kertjében volt. Mindketten élvezték, a lágynapsugarat, ami melengette puha bőrüket.
- Látod? Nem is volt olyan vészes a helyzet. – mosolygott Booth a nőre.
- Igen. De ugye tudod, hogy ezért még én fogok felelni. – felelte szintén mosollyal az arcán Bren.
- Mikor lesz a legközelebbi fizioterápiád? Vagyis mechanoterápiád?
- Mecha mi? A gyógytornára gondolsz? – nézett rá kérdőn.
- Igen én is azt mondtam. – felelte nemes egyszerűséggel.
- Néha nem értem miről beszélsz, hallani hallom, de hogy nem tudom fel fogni az is biztos. – magyarázta Booth utalva az előző kis kérdésére, melyet nem fogott fel, teljesen.
- Azt hiszem értem, mire gondolsz. Néha elfelejtem, hogy fordítani kell. – mondta kicsit zavartan.
- Tudod Bones. Olyan nyugodtnak érzem magam melletted. – Brennan kicsit meglepetten nézett rá.
- Bones-nak hívtál.
- Valóban? Ez csak úgy jött. Néha olyan dolgot mondok, teszek, ami nem is jellemző rám. Vagy legalábbis az 5 évvel ez előtti énemre.
- Szerintem ez jó dolog. Remélem, hamar visszatér a régi Booth.
- A közös munka nekem is hiányzik. Akkor legalább több időt tölthetek veled.
- Ez kedves tőled, de tudod, hogy a mi kapcsolatunk szigorúan csak szakmai lehet.
- Ezt sajnálattal hallom. És nem lehetne ez ellen tenni? – kíváncsiskodott szeretett ügynökünk.
- Az FBI szabályzata tiltja. Ezt te magad mondtad.
- Tekintsünk el egy percre, hogy létezik ez a szabályzat. Így is azt gondolod, hogy nem lehet köztünk semmi?
- Nem nézhetjük semmibe, mert mindketten tudjuk, hogy a szabályzat, igen is létezik!
- Miért tereled a témát?
- Én nem terelem. De a tények, azok tények. Ez az igazság.
- Mindegy. Hagyjuk. Akkor barátok?
- Barátok.
- De nem adom fel. – szólt gyorsan közbe, mire Brennan csak a fejét rázta.
- Hogy van Parker? – jött a tényleg terelő kérdés.
- A kóma alatt, voltak bent Rebecával. Gondolom, az orvosok biztos tájékoztatták, már őket, hogy felébredtél.
- Biztos, nagy legény lett belőle. Ha belegondolok, olyan mintha 5 éve nem láttam volna.
- Igen nagy már. Biztos furcsa lesz ez a találkozás… lassan ideje visszamenni. Szerintem már észrevették, hogy „elszöktünk”.
- Meglehet. Köszönöm, hogy kihoztál, jó volt ezt a kis időt veled tölteni, persze a friss levegőn.
- Szívesen. – mosolygott rá Tempe, majd lassan visszamentek a szobába. A folyosón meglátták a nővért a szoba ajtaja előtt. Kezét csípőjén pihentette, lábával, pedig a padlón dobolt.
- Mr. Booth! Magának a szobában kellene tartózkodnia! – hívta fel a figyelmét nem túl kedves hangon.
- És ön hölgyem? Nem tudja, hogy a beteget, nem lehet elvinni csak úgy? – szidta le Brennant.
- De, tudtam… Viszont Booth-nak szüksége volt friss levegőre- - jelentette ki Brennan határozottan. A nővér kicsit megtátongott. Nem gondolta, hogy szembe szegülnek, majd vele és persze azt sem, hogy így adnak választ, majd a kérdésére. A legtöbb ember ilyenkor szégyenkezve kért volna bocsánatot, de mint tudjuk, Temprance Brennan nem élt ilyen megereszkedő életmódot.
- Legközelebb szóljanak, ha ki szeretnének menni. - hangzottak a nővér szavai már lágyabb hangon.
- Rendben… és köszönjük nővér. – szólalt meg először Booth. Brennan betolta a szobába a férfit és segített neki visszahelyezkedni az ágyra.
- Le a kalappal. A nővér azt hittem fel fal minket, de te helyben hagytad. Nagyon menő. – a férfi igencsak meglepődött a nő határozottságán. Egyre jobban erősödött benne az érzés, hogy Tempe, nem egy átlagos lány és még hatalmasabb a csábítás, hogy közelebb akar kerülni ehhez a nőhöz.
- Nekem lassan vissza kell mennem. A látogatási időnek is vége szerintem.
- Hát jó. Akkor holnap?
- Mint mindig. Holnap találkozunk. –ezzel búcsúzott kedvenc antropológusunk. Brennan-nek igaza volt. Másnap valóban Rebeca és Parker volt a férfi első látogatói. Booth, nagyon meg volt lepődve. Nem csak Parker „hirtelen” növésén, de Rebeca szépségén is. Nagyon zavarta, hogy ez az 5 év csak úgy kimaradt. Rengeteget beszélgettek; Parker tanulmányiról, Rebeca új pasijáról (bár ez a része Booth-t annyira nem érdekelte) és az élet apróbb dolgairól. Booth nagyon örült, hogy láthatta kisfiát.
Eközben a laborban
- Perotta ügynök? – lepődött meg mikor meglátta a szőke hölgyet irodájában.
- Jó napot Dr. Brennan. Egy áldozatot hoztam.
- Nem! Booth nélkül, nem dolgozok gyilkosságokon! – jelentette ki határozottan.
- Sajnos ez nem így megy. – jelent meg Cam is az irodában.
- Cam? – nézett rá kérdőn Tempe.
- Cullen igazgató telefonált. Ezt nem lehet visszautasítani. Tudod nagyon jól, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az FBI-al.
- Egyedül maga tud segíteni. – szólalt meg Perotta is. Ennek következtében Brenann elindult az emelvény felé.
- Mit tudunk?
- Az áldozatot egy sikátorba találták, jobban mondva egy kukában. –tájékoztatta Perotta ügynök.
- Az áldozat férfi. 25-30 év közötti. Etnikuma afroamerikai. A bomlás előrehaladottsága alapján azt mondanám, hogy 7-10 napja lehet halott.
- Golyó által mért sebet található az os frontale közepén, valamint a sternumon. – szólalt meg Wendell is.
- Tehát, minden jel arra mutat, hogy ez gyilkosság volt. Akkor a lágy szövetek Cam a tied, Hodgins vegyen mintákat a ruhafoszlányokból is. Valamint szükségünk lesz a szemetes konténer tartalmára. Mr. Bray amint lehet, tisztítsa le a csontokat, hogy jobban átláthassam a helyzetet. A koponya utána, kerüljön Angelához, szükségünk lesz az arcrekonstrukcióhoz, mivel a fogai roncsolódtak. A fogászati röntgen alapján így nem tudjuk azonosítani. Amint ezzel végeztetek hívjatok fel.
- Hová mész? – jelent meg Angela is a színen.
- Booth-hoz. – felelte nemes egyszerűséggel és már indult is a kabátjáért. Következő megállója Booth kórterménél volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
imádom, hogy Booth közelebb akar kerülni Bones-hoz, ő meg folyton kitér előle :D 
De remélem Booth is hamar felépül és fogja magát és megy szépen segíteni a kedvenc antropológusunknak 
A szöktetés a kertbe nagyon jó 5let volt, kár, hogy nem messzebb mentek 
És kérünk még belőle!!! 
és naná, hogy:
a *nagy szökés*, és Bones aki megszegi a megszeghetetlent kedvenc társa kedvéért.
Imádtam!!
Booth annyira cuki, és áááá. Nem sok értelmeset tudok most mondani, de lényeg a lényeg, hogy nagyon tetszett! :D