|
enci.2: A másoló/5.
- De hogy élhet valaki… akinek a holttestét megvizsgáltuk, mikor Booth-t elrabolta a sírásó? - tette fel Brennan a kérdést, bár inkább csak magának.
- Tomas Vega DNS-e… ez biztos Angela? – kérdezte az ügynök, miközben a monitoron lévő adatokat vizsgálta.
- Igen Booth! Többször is átfuttattam és biztos! – mondta Ange meggyőzően.
- Nekem lenne egy elméletem… - szólt közbe Hodgins.
- Ohh… te jó ég. Remélem nem valami földön kívüli támadás…
- Nem… nem. Két dolog lehet. Vagy van egy ikertestvére, vagy olyan személy tette aki régen közel állt Vegához és meg volt neki a DNS-e.
- De nincs mindenkinek laborja, és kis kémcsövei, amiben ilyeneket tárol Hodgins!
- De elég egy hajszál is, bár nem hiszem, hogy végig akarod hallgatni a folyamatot.
- Le tudja ez szűkíteni a gyanúsítottak körét? – kérdezte Booth, bár szíve mélyén érezte a választ.
- Nem! – válaszolta reményvesztetten Angela.
- Akkor, hívjatok ha van valami! – válaszolta Brennan majd az irodájába indult. Booth is vele tartott.
* Eközben valahol…
- Fogd be a szádat kisfiam… - szólt egy női hang ingerülten, majd a fiú szájára tapasztotta kezét. A gyerek alig kapott levegőt, de próbált küzdeni, ahogy tanították neki. Szegény csak nyöszörgött a szorító kezek alatt, amik egy kis szobába vitték. Majd a nő egyedül hagyta, de gondosan bezárta az ajtót és az ablakokat, nehogy kiszökjön. Egyedül maradt.
Ismét az irodában…
Brennan leült a kanapéra, és arcát a tenyerébe temette. Szemei égtek a ki nem csordult könnyektől, és a haragtól. Ugyanezt érezte mikor Taffett elrabolta Booth-t. A férfi csak állt az ajtóban, és a nőt bámulta. Úgy érezte, nem biztos, hogy meg tudja óvni, és aggasztotta a nő makacssága is. Nem fogja engedni, hogy valaki támaszt nyújtson neki, és megvédje. Ismét a racionális énje fog erőt venni rajta, és eltaszít mindenkit. Magát fogja okolni, én nem lesz képes beszélni másról csak a munkáról. De ebben most Booth tévedett. Leült a nő mellé, majd nem várt dolog történt. Olyat hallott, amit még soha.
- Booth… én félek. – a férfinak leesett az álla, és nem tudott megszólalni. – Teljesen irracionális érzések kavarognak bennem, és ilyet még nem éreztem. Attól tartok, hogy egyikünket ismét valami baj éri, és én… én… - mondta, de még mindig nehéz volt az érzéseiről beszélni. Szeméből egy olyan csillogó könnycsepp gördült ki, amellyel a szeme is tele volt, hát még a szíve. Booth látta, hogy ez most még nem is fog menni, így csak szorosan magához húzta a nőt.
- Ssss… tudom! Nekem is nehéz! De nyugodj meg, minden rendben lesz! – mondta lágyan. Booth illata teljesen betöltötte Brennan orrát, szívét és agyát is. Érezte Booth-t és nem akart az ölelésből szabadulni. A másoló ügy előtt nem igazán volt alkalma ilyen közel lenni a férfihoz ilyen sokáig. Élvezte, hogy törődnek vele, hogy valakinek számít.
A férfi közelsége, illata, és ölelése olyan megnyugtató volt, hogy Brenn néhány perc múlva álomba szenderült. Ez alkalommal viszont nem rémálma volt. Talán a férfi közelsége elnyomta a szörnyűséget. Egy tó partján volt. Az ég teljesen tiszta volt, a víz felszíne, pedig csillogott a rá sütő nap fényétől. Majd megpillantotta az apját, és Russ-t, Amy-t és a lányokat. Mintha egy nyaralás lett volna. Fagyiztak a tóparton, úszkáltak a vízben, napoztak, és csak élvezték az életet a gondok nélkül. De sajnos az álom nem tartott soká. Hodgins olyan hévvel támadt be az irodába, hogy az összeölelkezve alvó párnak még szétrebbennie sem volt ideje.
- Ez nem lehet!
- Mi nem lehet Hodgins?
- Semmi.
- Tessék? – kérdezte Brennan értetlenkedve.
- Az égvilágon semmit sem találtam. – mondta idegesen. – Sem egy bogár sem egy földdarab, semmi. A szutymó elemzése pedig még nem mutatott semmit, és én már nem bírom. A gép még két órán keresztül fogja vizsgálni, de ez nagyon hosszú idő. – fakadt ki Hodgins.
- Nyugodj meg! – nyugtatgatta Booth.
- Hogy nyugodjak meg mikor egy… - kezdett bele, de egy telefon csörgése megakadályozta. Pontosabban Booth telefonjáé.
A férfi felvette, majd arca megkövült, szíve kihagyott egy pillanatra. A sírásó üzent. Ez a személy nem volt veszélyben, még… de nem lehetett tudni, hogy az elkövető mit tervez… Most egy olyan személyt rabolt el, akiért Booth mindent megtett volna… akár az életét is odaadta volna érte…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
XD Gratuálok, nagyot alkottál, izgi volt, romantikus, és áá. Köszi, hogy megírtad és KK!
kicsit furcsálltam hogy mindenki Parkerre gondolt... :D
látom van aki nem csípi a másolót... annak ellenére hogy a kis párocskát mennyire egymás mellett tartja.. xD
ami pedig a folytatást illeti... nem tudom mikor jön... :( itt a suli... tanulás... és már esténként sem lehetek gépnél... :( de igyekszem egy hosszú résszel megörvendeztetni titeket kedves olvasóim..
mégegyszer
(és sajnálom hogy nem tudok hamarabb folytatást írni.. :( :(