|
Dinike: Végjáték/8.
A felgyülemlett érzések, mint a kandallóban vad táncukat járó szikrázó lángnyelvek tomboltak mindkettőjüket lelkében. Olyan nehéz volt még levegőt is venni, nemhogy gondolkodni. Hogyan lehet az ilyet elviselni? Hogyan lehet ezek után felkelni, járni, élni? Mi az, amiért érdemes tovább folytatni? Érte! Gyermekükért, szerelmük gyümölcséért, a láthatatlan kötelékért, mely akármi is történjen velük, mindig összeköti őket. Érte kell tovább lélegezni, létezni, elviselni. Elviselni azt a fájdalmat, melyet sohasem akartak újra érezni. Elveszíteni valakit, akit mindennél jobban akarunk, aki nélkül nincs jelenünk, holnapunk és a múltunk minden egyes perce az agyunkban képekben kavarog, üvöltve dübörög bennünk, hogy „még, még akarom”, látni őt, érezni, szeretni! Monoton cselekedetek, gépies mozdulatok. Így indult a reggel.
Washington Plaza 408-as szoba, reggel 8 óra 30 perc
Seeley! Jó reggelt, gyere be! Kávét?
Nem kérek, de kösz, Alexa. Figyelj…
Mielőtt belekezdenél azt akarom mondani, hogy…
Jelen pillanatban nem igazán érdekel, hogy mit akarsz, - robbant Booth dörmögő hangja – csak az érdekel, hogy lecsukassam Rókát és visszakapjam a feleségemet! – szakadt ki belőle.
…Miss Julian hívott úgy tíz perce, mert téged valamiért nem ért el. Arra kért adjam át neked, hogy előzetes meghallgatás lesz gyorsított eljárás keretében. Azt mondta, te tudni fogod, hogy ez mit jelent.
Ne haragudj, Alexa – próbált mentegetőzni az előbbi kirohanása miatt – csak tudod nem volt túl jó éjszakám, és azt hittem, hogy megint… - de elhallgatott, nagy levegőt vett, - húúú, szóval, szeretném, ha most csak és kizárólag az ügyre és a meghallgatásra koncentrálnánk és igen beszélnünk kell a tegnap estéről és kettőnkről is, de nem most. Előbb éljük túl ezt a napot.
Ok. Mond, mit tegyek. Miss Julian meglehetősen ideges volt.
Hát azon egy cseppet sem csodálkozom. A hírünk már megelőzött, ismét. Róka ügyvédje mindent megtesz, hogy megnehezítse a dolgunkat. De honnan a büdös francból tudta meg ilyen hamar, hogy újra elővettük az ügyet? – villant be agyába a kétely első gondolata. - Ennek a rohadéknak mindenhol vannak emberei, és mindig tudja, kit lehet megvenni! Mintha egy mókuskerékben lennénk. De azért nem adjuk könnyen magunkat.
Mi az az eljárás, amiről Miss Julian beszélt?
Röviden annyi, hogy rohadtul össze kell kapnunk magunkat.
Vagyis?
Az előzetes meghallgatáson elhangzottak alapján fog eldőlni, hogy van-e elég bizonyítékunk arra, hogy tárgyalást tűzzenek ki. Ha itt nem jeleskedünk, akkor buktuk az egészet és ott vagyunk, ahonnan indultunk.
Ezt értem. És mi a gyorsított eljárás?
Hogyha lesz tárgyalás, márpedig, ha rajtam múlik lesz, a meghallgatástól a tárgyalás kezdetéig mindössze 48 óránk van. Ez idő alatt kell megdönthetetlen bizonyítékokkal előállnunk.
Miss Julian nem avatott be a részletekbe, de ha a meghallgatáson a vallomásomat valamiért nem fogadják el, akkor van más bizonyítékotok is Róka ellen?
Ha nem fogadják el a vallomásodat tárgyalás sem lesz. Csak, a kezünkben lévő bizonyítékok alapján nem biztos, hogy vádat fognak emelni.
Róka is ott lesz ma?
Nem hinném, hogy kimerészkedik a barlangjából mindaddig, amíg nem muszáj. Csak az ölebe lesz jelen.
Hát részemről az is pont elég. Mindig is kirázott tőle a hideg.
Nem lesz semmi gond Alexa, vigyázok rád!
Tudom, de mindenesetre eddig nagyon úgy tűnik, hogy nem állunk valami jól.
Jó meglátás, úgyhogy tegyünk is ellene. Induljunk!
Jefferson Intézet, Törvényszéki labor, reggel 8 óra 30 perc
dr. Brennan – lépett Cam az épp egy mumifikálódott koponya elmélyült vizsgálata közben, a hangtól megrettent Bren mellé – mit keresel itt? Azt hittem Boothal együtt már úton vagytok a bíróság felé. Kilenckor kezdődik a meghallgatás, ezen áll vagy bukik az egész ügy.
Tisztában vagyok a helyzet súlyosságával dr. Saroyan, - emelte rá karikás, a sírástól megduzzadt, kivörösödött szemét, amelyen ott éktelenkedtek az éjszaka emlékei és nem volt olyan smink, ami eltüntethette volna azt a fájdalmat, mely kiült az arcára – készen állok rá, hogy objektív értékelést adjak a bírónak a csontpor vizsgálata során keletkezett tényekről. Ha te is készen állsz, indulhatunk! – húzta le hangos csattanással kezéről a gumikesztyűt, elfordulva, nehezen mozdulva dobva ki azt a szemetesbe.
Jól érzed magad, dr. Brennan? Úgy nézel ki, mint aki…
Induljunk, dr. Saroyan! – fojtotta bele Bren a szót.
Rendben! – adta meg magát Cam. – De ha beszélni akarsz róla, én itt vagyok.
Köszönöm, de nem tartok igényt a beszélgetésre.
Kerületi Bíróság Washington D.C, reggel 9 óra
dr. Brennan, dr. Saroyan – köszöntötte a tárgyaló elé lépőket Miss Julian, dr. Hodgins és Angela társaságában – remélem kellőképpen felkötötték az alsóneműjüket, mert egy rohadtul nehéz időszak előtt állunk. dr. Brennan – fordult Caroline Bren felé – remélem, az agya nem olyan állapotban van, mint amit a külseje mutat. Pont olyan szarul néz ki, mint Booth ügynök. Nehogy most gatyásodjanak le nekem! – rótta meg.
Készen állok Miss Julian, tudom mit kell tennem.
Helyes! Üljenek le! Szólok, ha szükségem van magukra. – és ezzel termetéhez képest villámgyorsan elviharzott. A kis összeverbuválódott társaság pedig szót fogadva az ügyésznőnek, sorban helyet foglaltak egymás mellett.
Édesem, - ült Bren mellé Angela – én nem teszek megjegyzést a külsődre.
Hálás lennék érte, Ange!
Mert látom, hogy nagy baj van, nagyon nagy baj. – nézett vele farkasszemet, válaszra várva.
Ange, én nem akarok, nem tudok beszélni róla, most a meghallgatásra kell koncentrálnunk, jobb lenne, ha te is inkább csak erre figyelnél. – válaszolta ingerülten, majd gyorsan elkapta tekintetét, mert nem akarta, hogy Angela észrevegye a szeme sarkában megjelenő könnyeket. De a mozdulat teljesen felesleges volt, Ange szemét nem kerülte el a barátnője arcán átsuhanó fájdalom vonásai.
Tudom, hogy nem tudsz róla beszélni, mint ahogy azt is tudom, hogy nem a meghallgatás miatt vagy ennyire kiborulva, ahogy Booth sem. Összevesztetek?
Akadt némi nézeteltérésünk. – próbált terelni Bren.
Nézeteltérés? Édesem! – húzta fel szemöldökét, Angela.
Felmerültek olyan bizonyos problémák, amik megoldásához szükségszerűen külön kell lennünk egymástól.
Miféle problémák?
Érzelmi.
Ezt nem veszem be! – horkant fel Angela - Ti megőrültök egymásért.
Sajnálattal hallom, hogy kételkedsz a szavaim valódiáságában, de nem tudok mást mondani neked az igazságon kívül. – Bren merev, elutasító racionalitása az elmúlt évek során már Angela számára is lassan feledésbe merültek, egészen mostanáig. Nagy baj volt, ezt tudta, érezte.
Ugyan már Édesem, - enyhült meg Angela – barátok vagyunk és segíteni szeretnék. Nem bírom nézni, ahogy szenvedsz! Kérlek!
Művészkém – hallották meg Miss Juliant – maga jön!
Most mennem kell, de…
Tudom, Ange!
Lassan telt az idő, a feszültség érezhető volt a levegőben, de egymás után sorban végül mindenki a bíró elé járult, hogy legjobb tudásuk egyesítésével meggyőzzék. Minden egyes ajtónyitódás után, mikor Miss Julian sorra kérette őket, arcán már enyhülni kezdtek a feszültség jelei, mosolya egyre magabiztosabbá vált. A bent elhangzottak kint maradottaknak történő élménybeszámolója miatt Angelának és Brennek már nem volt több lehetőségük, hogy beszélgetésüket folytassák. A múló percek feszültsége beleégett a levegőbe. Már csak egy valaki hiányzott. Caroline Julian kezében Bren volt az utolsó ütőkártya és nem sokkal az ő meghallgatása után, az ügyésznő diadalittas mosollyal az arcán lépett ki a tárgyaló ajtaján, mögötte Boothal. Brennek egyetlen pillanat elég volt, hogy megérezze a férfi jelenlétét, tekintetét Carolinról a férfire szegezve. Mindössze egy röpke másodperc kellett hozzá, hogy pillantásuk találkozzon, és a végtelen idő szárnya alatt szorosan összekapcsolódjon. Úgy hasított bele ez a tekintet a folyosó csendes némaságába, mint amikor a hirtelen fellobbanó szenvedély felperzseli az addig mélyen eltemetett ösztön szikráját. A szemükben ott volt minden, tekintetük volt a saját tükörképük. És még körülöttük megszűnt létezni a külvilág, addig a csapatnak sem kellett sok idő hozzá, hogy Caroline arcáról leolvashassák, ma ők nyerték a csatát, de a háború még csak most kezdődik el…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Fantasztikus!! Mekem nagyon tetszik, de remélem Booth megtudja beszélni Alexával és újra öszzejön a szeretett B&B páros! És nekem is meg kell említenem ezt az utolsó pár sort! Nagyon gyönyörű volt, de meg kell említenem, hogy én nem egészen értem. Lehet, hogy én vagyok kicsit zizis, meglehet
!
De a lényeg, hogy nagyon tetszik és már nagyon várom a folytatást!!