|
Bones: Színvallás/1.
- Igen, egyetértek. - közölte egyetértését Sweets, és ugyanebben a pillanatban belépett Booth.
- Oh, hello. Sweets remélem nem haragszik amiért késtem?
- Nem, nem…ezzel ugyanis csak azt fejezte ki, hogy maga tipikus alfahím. Úgy érzi ön mindent megtehet és mindenkinek alá van rendelve.
- Nem, dehogy is hagyja már a pszicho-dumáját. Hány éves is?
- Na látja most is azt fejezte ki, hogy ön a felsőbbrendű hím.
- Bones, te ugye nem veszed ezt be? - kérdezte Brennentől Booth.
- Dehogyis, tudod, hogy én nem hiszek a pszichológiában. Erre a racionális magyarázat az, hogy dolgod volt.
- Igen, dolgom volt. Látja Sweets? - közölte Booth mosollyal az arcán, majd leült a kanapéra.
- Jól van, hagyjuk ezt a témát. Folytathatjuk a terápiát Dr. Brennan? - kérdezte Sweets, mikor megcsörrent egy telefon.
Booth a telefonja után nyúlt és egy határozott mozdulattal felvette.
- Booth!
- De…már nem egyszer mondtam, hogy a terápia során kapcsolják ki a telefonjukat…- mondta Sweets bosszúsan, majd magán közlés céljából ezt motyogta az orra alá - de fölösleges, mondhatok én bármit.
- Mennünk kell, gyere Bones. - szólt Booth Brennanek, aki gyorsan felpattant az fotelból. - vár egy hulla. Viszlát Sweets. - mondták egyszerre.
- Erm…épp mondani akartam,.. - kezdte Sweets, de nem tudta befejezni, hiszen Booth és Brennan addigra már kilépett a teremből - hogy vége a terápiának.
- Szerinted nem túlzás, hogy mindig ott hagyjuk Sweetst? - kérdezte Bones fennhangon, már úton a hulla felé.
- Nem. De miért? Te is egyetértesz velem, nem? - válaszolt Booth.
- Igen teljesen egyetértek, csak azt hittem neked más a véleményed, és csak az alfahím viselkedésedet próbálod kimutatni.
- Jaj, Bones, ne kezdd már te is! - mondta Booth felháborodva.
Odaértek a helyszínre. Különleges módon egy reptér kifutóján találtak rá a holttestre.
- Na végre itt vagytok! Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte Cam fennhangon.
- Bocs csak terápián voltunk Sweetsnél.
- Értem. - felelt Cam, majd az áldozathoz vezette Bootht és Brennant.
Egy nő intett a váróteremből, mire Booth szó nélkül elvonult az áldozattól, el a nőhöz. Brennan ezt nagyon különösnek találta, de úgy tett mintha nem érdekelné. “Ki lehet ez a nő?? Csak nem…nem, az nem lehet…nemrég szakított Hannah-val…nem, lehetetlen…ilyen hamar?” Óvatosan hátranézett még a hulla azonosítása előtt. Inkább ne tette volna, mert azt látta éppen, ahogy csókot vált a nővel. És egyértelműen nem baráti csók volt. “Miért?…Mindig talál valakit? Előzőleg is mikor itt volt Hannah…engem tudomásba sem vett…mit tegyek? Várjunk csak! Engem mért zavar az mindig, ha Boothnak nője van? Hiszen ő is egy férfi a sok közül…nem kéne hogy zavarjon. Ráadásul alfahím, saját egyéniség külön magánélettel.” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében. Szerelmes Boothba, bár ezt még magának sem meri bevallani. Az igaz szerelem csapdába ejtette. Az igaz szerelem, melynek során mindent, még magadat is feladnád a másikért. Féltékeny volt, ezért előlépett érzéseiből az utálat a nő irányába.
- Hahó, Dr. Brennan! Jó lenne ha felébredne, és az áldozatunkkal foglalkozna! - oszlatta el Cam a képeket Brennan szeme elől.
- Elnézést, kicsit elbambultam.
Észhez tért, majd a szokásos módon a holttest felé hajolt és mondani kezdte az azonosításra vonatkozó tényeket:
- Az áldozat nő. A szövetmarkerek alapján 25-30 éves lehetett. Várjunk csak! Hol van az aures sinistra?
- Erm…köznyelven Bones ez mit jelent? - kérdezte Booth suttogva, hogy ne hallja senki, de mivel ez nem sikerült ketten is válaszoltak egyszerre a kérdésre.
- A bal füle nincs a koponyán. - szólt egyszerre Cam és Brennan.
- Jólvan na én nem jártam latin órákra, nem kötelességem tudni. - mondta mosollyal az arcán Booth.
- Terepmunka! Hodgins és Fischer, keressétek meg a fülét az áldozatnak! Többiek: szállítsátok az egészet a Jefferson intézetbe!
Bones és Booth beült a kocsiba és elindultak a Jefferson felé, de még útközben megejtettek egy ebédet a Royal Dinerben.
- Bones, figyelj…nem is tudom hogy mondjam el. Szóval…- kezdte Booth a monológját, ám Brennan a szavába vágott.
- Nem vagyok kíváncsi rá, Booth. Különben is, most nincs időm veled foglalkozni.
- Hú, Bones, te dühös vagy!
- Nem vagyok. - mondta egyhangúan, majd elfordult, és kinézett az ablakon.
- Figyelj…tudom miért vagy dühös…megmagyará…
- NEM ÉRTED HOGY NEM VAGYOK KÍVÁNCSI A NŐÜGYEIDRE?? - ordította, ámde tisztán ki lehetett hallani a hangjából a dühön kívül a féltékenységet is. Booth ezt felfedezte, de inkább úgy érezte, jobb ha most nem szólal meg. Megebédeltek, majd elindultak a kezdeti céljukhoz.
Mikor az intézetbe értek, Brennan azonnal a boncasztal felé indult. Hodgins és Fischer már visszajöttek a terepmunkáról, viszont sikertelenül. Angela a megmaradt szövetmarkerek alapján próbálta rekonstruálni az arcot.
- Bones, várj! Megmagyarázom! Ne mindig csak az alapján ítélj amit látsz! - indult utána a boncasztal felé, mitsem törődve az ellenőrző kapuval, ami szokás szerint riasztott. Hodgins idegesen indult a kapu felé, majd a kártyájával elhalgattatta a csipogást.
- Booth, vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet megmagyarázni. Itt van például ez. Mindenesetre azért kíváncsi volnék, milyen irracionális magyarázattal állsz elő.
- Már régebben mondani akartam, csak tudod nem mertem, mert féltem, hogy ismét valami antropológiai válasszal állsz elő, ami persze elítélné ezt. Szóval egy hónapja találkoztam Anne-nel. Körülbelül egy hete kerültünk bensőségesebb viszonyba. Nagyon aranyos lány, hidd el. - mesélte Booth, de minderre Temp csak egy dühös arccal tudott válaszolni - Azért hívott a váróterembe, hogy megkérdezze, ki vagy te. Én meg persze meséltem rólad. Ő egyszer csak azzal az ötlettel állt elő hogy vacsorázzunk közösen. Akkor szerettelek volna bemutatni, nem sejtettem, hogy meglátsz minket és ennyire nagy botrány lesz belőle. Gondolom ezek után nem nagyon van kedved a vacsorához, de nagyon szépen kérlek, hogy bocsáss meg és gyere el.
- Jól gondolod, nincs kedvem a vacsorához. - mondta dühösen Brennan.
- Bones, kérlek! Nem kell semmit sem tenned csak annyit, hogy eljössz. Ne hagyj cserben!
- Én hagylak cserben?? Én? Én álltam össze egy nővel? Nem. Én titkoltam el a társam elől, hogy van kapcsolatom? Nem. És még ezek után én hagylak cserben téged?
Booth minderre csak egy szomorú képet vágott, majd csendesen elvonult.
A többiek megdöbbenten álltak, hiszen ők sem tudták, hogy Boothnak van párja.
Bren dühösen felszólalt:
- Most meg miért néztek így rám? Nincs senkinek dolga? Angie, rekonstruáltad már az arcot?
- Elnézést Dr. Brennan. - felelt Fischer.
- A gyilkos fegyvert még nem ismerjük, de a nuchan lévő szúrt seb alapján egy hegyes tárggyal szúrták le. - szólt Hodgins.
- Rendben van Hodgins. - közölte elismerését Brennan.
- Tessék Temp. Itt az áldozat arca, és neve. Kim de Vere. Egy éve tűnt el. - lépett közbe Angie.
- Köszönöm Angela. - mondta Temp, majd elvonult az irodájába.
Bement az ajtón, leült a kanapéra, és elkezdett sírni. Nem hagyta abba. Pillanatokon belül Angela lépett be. Nem szólt semmit, csak leült Temp mellé és vigasztalni próbálta. Tudta mi miatt sír, és Brennel ellentétben, ő tudta, hogy ez az érzés a szerelem. Viszont Booth is szerette Tempit, a maga módján. Anne csak álca arra, hogy szereti Tempit. Ugyanezt érzi Booth is, csak neki ott van Anne.
- Miért? - kérdezte Brennan - Van egyáltalán racionális magyarázat arra, hogy miért sírok?
- Szivem, figyelj…nem mindenben csak a racionalizmust és a tudományos elveket kell keresni. Vannak olyan helyzetek, amikor az eszed helyett a szíveddel gondolkodsz. - vigasztalta Angie.
- De ez fizikailag lehetet… - javította ki Brennan.
- Figyelj - vágott a szavába Angela - ne mindig csak az ész döntéseit vedd alapul. Néha a szív mondja meg a jó döntést. És jelen esetben ez a döntés a szerelem.
- Mi? Én és Booth? Nem, ez lehetetlen. Főleg most. Ott van neki Anne. - “és mi van ha Angie-nek igaza van? Nincs más ésszerű magyarázat a sírásomra”-gondolkodott el. - Booth is szeret. Hidd el. Tudom. Anne csak arra van ott, hogy leplezze az irántad érzett vágyat. Pedig belül ő is ugyanezt érzi. Szerintem menj el Booth-hoz, mondd meg neki, hogy mégis elmész a vacsorára. - javasolta Angie.
- Szerinted ezt tegyem? Semmi racionalizmus nincs benne…- mondta Bren.
- Mondtam már, hogy ne mindenben a racionalizmust és az ésszerűséget keresd. Csak egyszerűen halgass a szívedre, szedd rendbe magad és menj el. Mi addig elboldogulunk a hullával.
- Hát…jó. - egyezett bele.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
ez melyik rész?