|
Bones: Színvallás/5.
- Megérkeztek a DNS minták! Gyerünk emberek, hasonlítsuk össze az áldozatéval. - főnökösödött Cam.
- Rendben. - szóltak a hangok a távolból.
Körülbelül 15 perc múlva Fischer egyezést talált a mintákban. Rögtön visszaküldték Brennanéket a fiúhoz, hogy hozzák be kihallgatásra. Valamiért Brennan szívverése gyorsult, mikor Booth közelébe került. Ő nem tudta minek az oka ez. Sejtése volt, arról, hogy (talán?) ez a szerelem…
- Boothie, indulás! - tréfálkozott Bones.
- Boothie? - csodálkozott Booth.
- Gondoltam, te már évek óta Bonesnak hívsz, illendő lenne nekem is egy becenevet kitalálni neked.
- Hát…
“Boothie?? Boothienek hívott? Ez meglep. Nem vártam volna, hogy egy ilyen intelligens nő becézéssel tölti az időt… Viszont örülök neki. Ez jelenthet valamit.” - elmélkedett Booth.
- Mondd csak Booth, nem vezethetnék én? Tökéletesen tudom irányítani az autót!
- Nem, Bones. Már százszor megbeszéltük. Én vezetek és kész. Mivel ez az én autóm, így logikus…- mondta, és közben nevetett Brennanen, hiszen már annyiszor megkérdezte ezt, hogy az már megszámlálhatatlan.
Mikor a házhoz értek, ismét csengettek, de ez alkalommal nem nyitottak ajtót. Booth elővette a pisztolyát, majd a zárba lőtt, ezáltal az kinyílt. Bementek, de ott a véren és a mocskon kívül nem volt senki.
- Maradj mögöttem. - mondta Booth.
- De, miért mondod el ezt minden egyes alkalommal, mikor tudod, hogy úgysem maradok? - kérdezősködött Tempi.
- Jól van, jól van. Tedd azt amit szeretnél. Én csak aggódom miattad.
- Booth elindult átkutatni a lakást. Bones a szoba felé indult amikor hirtelen egy férfi bukkant elő, majd megragadta Brennant, befogta a száját egy kloroformos kendővel, és mikor elvesztette az eszméletét, a férfi elvonszolta őt. Booth nem hallott semmit, nem is vette észre, hogy a társa eltűnt, csak mikor…
- Bones, gyere csak, ezt látnod kell…
Semmi reakció.
- Bones! Hova lettél megint? Mondtam, hogy maradj mögöttem.
Továbbra sem történt semmi.
- Bones!! - most már a pulzusa kezdett rohamosan gyorsulni, ideges volt. - Bones!!
Nem kapott választ. Se egy sikoltást. Reszketni kezdett. “Elrabolták Bonest… Ne. Nem lehet. Ez ez ez nem történhet meg.”
Azonnal a telefonja után nyúlt és értesítette az FBI-t, Camet, Angelát, Hodginst, egyszóval mindenkit aki segíthet megtalálni.
Percek teltek el…..majd órák…és nem történt semmi. Boothnak már égnek állt a szőr a hátán az aggodalom miatt. Mindenkivel csak kiabált, veszekedett.
Eközben Bren felalélt az eszméletvesztésből. Egy szobában talált magára. Nem volt megkötözve, ebből adódóan fel próbált volna állni, de a lába és a keze iszonyúan fájt. Odapillantott, majd meglátta, hogy vérben tocsog. A saját vérében. Sok vért vesztett, de még eszméleténél volt. Vágásnyomok voltak a lábán és a kezén. Egy kés volt a szobában, valószínű az, amivel a vágásokat ejtették rajta. Úgy gondolta egy ideig meg próbál nem mozogni, elősegítve azt, hogy ne vérezzen el. Egy ágyon feküdt. Eszébe jutott az a gondolat, hogy elköti a sebeit. Felkapta a lepedőt, majd marcangolni kezdte minden erejét bevetve, bár nem sok sikerrel. Sikerült egy darabot letépni belőle, amivel bekötötte a kezét. Egy nagyobb részt is leszakított, amivel a lábán lévő nagy vágásokat fedte le. Pár másodpercet várt, hogy biztos legyen magában, majd megpróbált felállni. Keservesen, de sikerült. Óvatosan az ajtó felé indult, amikor egy férfi rányitotta az ajtót.
- Hova-hova babám? - kérdezte. Külseje különösen festett, de Brennannak valahonnan ismerős volt. Nem tudta honnan. A gondolkodása is kissé lelassult a vérveszteségből kifolyólag. Szédült, szinte az ájulás határán volt, de a választ még megejtette:
- Ki maga? - kérdezte, majd ismét homály tárult a szeme elé és elvesztette eszméletét.
Az elrabló felkapta Tempit, és az ágyra fektette. Mivel az előbb majdnem megszökött, ezúttal most kikötözte az ágy sarkához…
A laborban Booth már majdnem sírva fakadt, hiszen nem volt útvonal amin elindulhatna. Visszament, immár harmadjára a lakásba, de most még több segítséget vitt magával. Hodgins, Cam, Angela, Fischer, Sweets, és egy rakás FBI-os követte őt a házhoz.
- Innen indult a szoba felé… - mondta idegesen Booth a többieknek.
Mindenki nyomok után kutatott, de Boothnak eszébe jutott egy képkocka, ami az eddigiek során eszébe sem jutott. Amiért Bones után kiáltott. Amit talált. A levél. Gyorsan elindult oda, ahol megtalálta és szerencsére még ott volt. Gyorsan átvizsgálta, majd a fele társaságot a címhez vezette, ami fel volt tüntetve a borítékon. Perceken belül odaértek, hiszen közel is volt a cím, és Booth száguldozott is, úgy mint még soha. A címhez érve egy elhagyatott ház várta őket. Tipikus félelmet keltő ház volt. Booth csak reménykedett benne, hogy itt van a társa. NAGYON reménykedett…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Én is NAGYON reménykedek, hogy mielőbb folytatod ;)
Szuper volt, mint mindig :D