Booth arra ébredt, hogy Brennan a konyhában járkál. Hallotta az edények csörgését, és szalonnás rántotta és palacsinta illata ostromolta az érzékeit. Bones kikapcsolta a sütőt, és a hálóba ment.

„Jó reggelt, álomszuszék.” – mondta vidáman.
„Szia.” – mondta bizonytalanul. „Mennyit aludtam?”
„16 órát, 11 percet és 17… nem, 18 másodpercet.” – mondta Bones.
„Hát, nem csodálom, hogy kómás vagyok.” – mondta Booth, felült és nekitámaszkodott az ágytámlának.
„Fel akartalak ébreszteni, de olyan aranyosan aludtál. Olyan szokatlan ez, mikor ébren vagy.” – mondta egy vigyorral. Booth elkezdett mocorogni.
„Milyen nap van ma?” – kérdezte Booth.
„Csütörtök.”
„Miért nem dolgozunk?” – kérdezte Booth a homlokát ráncolva.
„Mert neked tüdőgyulladásod van, engem pedig elengedtek, hogy melletted legyek, nehogy meghalj itt nekünk.” – mondta Bones.
„Ja, tényleg. El is felejtettem.” – mondta Booth. Brennan csak nevetett azon, hogy Booth mennyire nem volt önmaga. Ilyen szétszórtnak még sohasem látta.
„Ne aggódj emiatt. Elég hamar vissza fogod kapni a régi önmagad. Éhes vagy? Az elmúlt három napban nem ettél többet, mint kekszet.”
„Egy kicsit.”
„Hozok neked valamit enni.” – mondta Bones, mire Booth bólintott, a nő pedig kiment a szobából.

Pár perccel később egy tálca étellel jött vissza.

„Tessék, itt van. Jobban vagy, mint pár napja?” – kérdezte Brennan.
„Ja. Talán egyedül is fel tudok öltözni.” – mondta Booth hetyke mosollyal.
„Az remek, mert kezd újra szagod lenni.” – mondta Brennan. Letette a tálcát Booth ölébe, és egy villát adott a kezébe.
„Ne vidd túlzásba, mert az elmúlt két napban nem ettél semmit, szóval rosszul lehetsz, ha sokat
eszel.” – mondta Bones. Booth csak bólintott, és nekiesett a tojásnak.
„Bár azt mondhatnám, hogy finom, de az ízlelőbimbóim még nem igazán működnek.” – mondta
Booth. Bones bánatosan mosolygott.
„Ne aggódj, én már ettem, és tudom, hogy ez a legjobb tojás az országban.” – mondta, mire Booth nevetett.
„Szavadon foglak.”
„Jobban teszed, ha sohasem vitatkozol velem a kajáról.” – mondta Bones.
„Oh, nem akartam ezt mondani, de nem igazán szeretem a Beltway Burgert, mert…” – kezdte, de Bones félbeszakította.
„A Beltway Burger a legjobb adománya napjaink modern konyhájának, mióta feltalálták a jégkrémet, Booth ügynök. És ezt ne felejtse el!” – mondta Bones gúnyos komolysággal.
„Ha te mondod…” – mondta Booth bármiféle komolyság nélkül.
„Idefigyelj, Seeley! Amíg az orvos azt nem mondja, hogy egyedül is itthon maradhatsz, addig nem fogadok el ellenkezést a kajával kapcsolatban. Megértetted?” – kérdezte tréfásan Bones.
„Igen, asszonyom.” – Booth megpróbált tisztelegni, de borzalmasan sikerült.
„Nem tudom, mit látok benned.” – mondta Bones.
„Én tudom.” – válaszolta Booth. Brennan csak mosolygott. Booth félre rakta a tálcát, és magához húzta Bones-et, aki ezt egy csókkal viszonozta.
„Nem akarom elkapni a tüdőgyulladásod.” – mondta Brennan, mikor megtörték a csókot.

„Hagyod, hogy abbahagyjam?” – kérdezte Booth. Bones csak mosolygott, és újra megcsókolta.
„Most még igen. Ha újra jól leszel, meglátjuk, hová vezet ez minket. Addig is, nem akarok beteg lenni.” – mondta, és felkelt, hogy kimenjen a szobából, mikor Booth megfogta a karját.
„Most már még inkább meg kell gyógyulnom.” – mondta. Brennan rámosolygott, és kiment a szobából.

„Booth jó, hogy újra köztünk van.” – mondta a főnöke barátságos hangon. Három hete volt, hogy Booth utoljára belépett az FBI épületébe.
„Jó újra itt lenni, uram.” – mondta Booth.
„Most menjen. Egy halom papír van az asztalán.”
„Azonnal nekilátok, uram.” – mondta Booth.
Mikor beért, meglátta a hatalmas papírhalmot az asztalán.
„Hát, a főnök tényleg nem viccelt.” – mondta magában, majd leült az asztalához, levette a legfelső aktát, és nekilátott a munkának.
„Jó reggel.” – lépett be Bones az irodába.
„Jó reggelt! Hogy vagy ma reggel?” – kérdezte Booth.
„Oh, most már jobban.” – mondta mosolyogva. Bones becsukta maga mögött az ajtót, lehúzta a reluxákat, majd Booth-hoz lépett, és az ölébe ült.
„Ez szabályellenes.” – tréfálkozott Booth.
„Hagyod, hogy abbahagyjam?” – kérdezte Bones Booth szavait visszaidézve neki.
„Soha.” – mondta Booth, és lehajolt, hogy megcsókolja a nőt.

/Temperance Brennan a lakásomban van. Rajtam fekszik, a kanapémon… Épp engem csókol, de eszméletlenül, és mindössze ez az egyetlen értelmes gondolatom van, majd ez is elhagyja a tudatom.
Én egy FBI ügynök vagyok, egy higgadt mesterlövész, és az egész agyam majdnem elborult.
Mindösszesen annyit tudok tenni, hogy viszonozom a heves csókjait. És… mit csinál a kezével?! A kezei az én… Te jó ég, tudja egyáltalán, hogy mit csinál velem?/ Egy kopogás az ajtón felébresztette Booth-t az álmából. Felkelt és az ajtóhoz tántorgott.

Súgó 4 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.03.31. 19:07 Evy nagyon helyes Doki!!Ez a rész is fantasztikusan sikerült!!!Várom a folytatást!+♥

2011.03.31. 17:41 Dorki Csak az utolsó pár sor az álom. :) A többi a "valóság". Örülök, hogy tetszik.  :)

2011.03.31. 17:07 BBianca Teljesen összezavarodtam...most akkor mikor álmodik és mikor nem?? Egyébként nagyon tetszik...:)

2011.03.31. 16:22 palanna Hmmmm! Vajon ki kopoghatott???

1