Temperance sajgó tarkóval és fájó lábbal tért magához. Szemhéja óvatosan megremegett, arcán érezte a nap meleg sugarait. Érzékei eltompultak, de lassan érzékelni kezdte a maga körül lévő dolgokat. Először is melege volt, fülledt meleg uralkodott a térben. Mély levegőt vett, hogy egy kicsit megnyugtassa magát, nedves széna illatát érezte. Óvatosan kinyitotta szemeit, homályosan látott, párszor pislogott, szemei igyekeztek hozzá szokni az erős fényhez. Végül lassan ráfókuszált egy-egy tárgyra.
Legelőször a sérült lábát vizsgálta meg. Meglepődve vette észre, hogy valaki pontosan és jól ellátta a golyó ütötte sebet. Megmozgatta, még mindig fájdalmas volt minden egyes mozdulat. Elgondolkozott azon vajon, mióta lehet itt. Pontos választ nem tudott adni magának. Kezeit próbálta megmozdítani, de egy vastag kötél tekeredett vékony csuklóira. Kifeszítették, nehogy meg tudjon szökni, lábával nem sok minden tudott tenni, hiszen megsérült. Fészkelődött egy kicsit, hogy kényelmesebb testhelyzetbe hozzá magát, végül rendesen körbe  tudott nézni.
Talán egy elhagyatott pajtában lehetett, a fadeszkák között erősen betűzött a nap sugara. Széna kötegek hevertek össze-vissza a földön. Felnézett, most már tudta, hogy egy gerendához kötötték a béklyóit. Ez volt a börtöne… Hirtelen kicsapódott az istálló ajtaja. Egy magas férfi lépett be rajta.

- Végre felébredt.

Bones nagyon jól ismerte támadóját.

- Mit akar tőlem? – szegezte neki a kérdést. Zöld szemeit az ellenség szemeibe fúrta. Nem félt tőle, egy cseppet sem.
- Mindent a maga idejében. – húzta gúnyos félmosolyra ajkait Broadsky, közelebb lépett a nőhöz, lerakta a tálcát, amit eddig a kezeiben tartott. Étel és ital volt rajta. – Hogy van a lába?
- Nem hazudok, ha azt mondom volt már rosszabb is. – sziszegte összeszorított foggal.
- Pompás, fél napot kap! Aztán elkezdődik a vadászat!

Bones nem értette, ezért hangosan is megkérdezte:

- Vadászat, de mire?
- Itt nem az a kérdés, hogy mire, hanem hogy kire. – a férfi arca torz mosolyba görbült.

Temperance gyors következtetést vont le.

- Rám fog vadászni? – maga is meglepődött mennyire megremegett a hangja.

Vajon Broadsky valóban képes lenne ilyesmire, hogy emberre vadásszon. Kapva végig mérte a férfit és már tudta rá a választ. Igen, képes lenne rá és meg is fogja tenni. Brennan nagyon erős nő volt, de ettől a gondolattól, hogy ő lesz az űzött vad remegni kezdett minden porcikája. Félt… Ha más fél napon belül nem tud kiszabadulni, ő maga lesz az áldozat, az ő csontjai fognak a bonc asztalon visszaköszönni a barátainak. A halál illatát érezte a levegőben, a saját halálát. Ez a gondolat teljesen megbénította.

- Jobb lesz, ha Seeley siet… A napjai meg vannak számlálva, a társán múlik, hogy életben marad-e vagy sem.
- Booth meg fog találni és ha ide jön végezz magával! – ezt természetesen még Brennan sem hitte el, tudta hogy társa nem öl embert, csak ha nincs más lehetőség.

Broadsky csak felhorkantott.

- Ismerem Seeleyt. Nem fogja meghúzni a ravaszt.
- Akkor majd én leszek az aki meghúzza a ravaszt! – fenyegetőzött Bones.
- Seeley saját magának kereste a bajt! Ebben a játszmában minden féleképpen én fogok nyerni! – mondta keményen.

A tálcát közelebb rúgta a nőhöz. Broadsky lazított a kötélen, hogy Brennan enni tudjon, de
egy percre sem vette le róla a szemét.

- Ha szökni próbál, azonnal lelövöm!
Bones állta a hideg tekintetett, és felelt:
- Nem lenne semmi értelme elszöknöm, nem tudom, hogy pontosan hol vagyok. Amint megszöknék, maga azonnal a nyomomba eredne, és helyzeti előnyt élvezne.

Broadsky arcán újra feltűnt a gúnyos mosoly.

- Ahogy Seeley is. Ismeri ezt a helyet.
- Hogyan? – kapott az alkalmon Bones és kihasználta a férfi közlékeny kedvét.
- Amikor először beszéltünk újra. Nem sokon múlott, hogy elkapjon, ám én mindenre fel voltam készülve. A robbantás igazán jó ötlet volt. – dicsérte magát és fogalma sem volt arról, hogy a nőnek ez milyen jó táp pont.
Ezek az információk fontosak voltak Bones számára, most már volt egy kis fogalma arról, hogy hol lehet, de a pontos címet nem tudta kicsikarni belőle, ám ez is több mint a semmi. Megemésztette a hallottakat, magában elraktározta és már csak a megfelelő alkalomra várt, hogy közölje a többiekkel.
Most eszmélt rá, hogy mennyire éhes, korgó gyomra már türelmetlenül várta azt a kevés falatot, amit elé tettek. Pár percen belül minden elfogyott. Mikor Tempe végzett, a férfi úja felkötötte kezeit, most erősebbre húzta, majd a tálcával együtt távozott.
Brennan agya vadul zakatolt. Meg akart szökni, de még azt sem tudta, hogy hol van. Talán jeleznie kellene valahogy a barátainak, de hogyan? Nincsen nála semmi használható dolog. Gondolkozni kezdett hátha mégis csak akad nála valami. Sorolta magában a hasznos dolgokat. A telefonja eltört, az használhatatlan, kulcsait elhagyta, zsebeit üresnek érezte, tehát Broadsky kiürítette. A táskája! Abban talán lesz valami, kaptában körbe nézett a pajtában, de nem látta sehol sem. Végül megakadt a szeme egy rozsdás sarlón, ami nem messze feküdt tőle… Nem értette, hogy került oda, hiszen a támadója minden kis részletre ügyelt, túl kézen fekvő volt a szerszám. Megtorpant, nem tudta mit tegyen. Semmilyen terve sem volt…

„Kérlek Booth… Segíts…” Gondolta kétségbe esetten Brennan.

Ám gondolatai lenyugodtak, hiszen nagyon jól tudta, hogy társa mindent meg fog tenni azért, hogy megtalálja. Annyiszor mentette meg már az életét, annyiszor számíthatott a társára. Biztos volt benne, hogy most sem lesz másképp és a végén már csak egy rossz emlék marad a közös munkájuk során…

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.04.09. 21:52 szipi Türelmetlenül várom a folytatást! Tetszik a történet.

2011.03.31. 21:13 Hibantka Örülök, hogy tetszik! :) Nem sokára küldöm a folytatást.

2011.03.31. 19:39 Evy Hát ez fantasztikus volt!!nem is tudom kifejezniu mennyire!-köszi-ez az egyik kedvencem..:D♥♥♥ várom a folytatást!!♥♥

1