|
BBianca: Halálos szerelem/5.
Max Keenan olyan dühöt érzett, amit még soha életében. Volt már, hogy valaki fenyegette a családját, de még akkor sem érezte, hogy a düh ilyen elemi erővel száguldana végig a testén. Valaki kegyetlenül meg fog fizetni azért, hogy bántotta a lányát. Olyan fájdalmat fog neki okozni, hogy azért fog imádkozni, bárcsak halott lenne. Mióta Booth felhívta, hogy Temperancet elrabolták csak ilyen gondolatok foglalkoztatták, tudta, a lánya nem helyeselné, hogy ilyesmit tegyen, de most még ez sem érdekelte. Csak épségben vissza akarta kapni a kislányát, ha ezért élete végéig a börtönben kell ülnie, hát legyen. Útközben felhívta néhány régi ismerősét, hogy nem hallottak-e valamit az esetről, de senki nem tudott mondani neki semmit, ez pedig azt jelentette Max számára, hogy az illető független bűnöző, nem tartozik senkinek elszámolással, csak saját magának. Ez jó hír volt Maxnek, de annál rosszabb a tettesnek. Ha Max megtalálja, rá a biztos halál vár és neki még csak attól sem kell félnie, hogy utána valaki esetleg meg akarja bosszulni a halálát. Amint megérkezett a városba, felhívta Bootht és elmondta neki, hogy senki nem hallott semmit, majd elment a lánya lakására, hogy lepihenjen és másnap újult erővel segíthessen a nyomozásban.
Dr. Brennan úgy érezte, hogy legalább egy hete lehet a székhez kötözve. A végtagjai elgémberedtek és nagyon éhes is volt, de egyébként jól érezte magát. Bár nagyon nyugtalanítónak találta, hogy mióta elrabolták senki nem jött le hozzá a pincébe. Nem értette, hogy miért, ha csak meg akarják ölni, akkor azt a lakásban is megtehették volna. Egy pillanatra megrémült, hogy csak bezárták ide és hagyják éhen halni, de abban a pillanatban, ahogy erre gondolt, lépteket hallott. Összeráncolta a szemöldökét, valami nem stimmelt a léptekkel. Emlékezett, hogy egy férfi nyitotta ki a csomagtartót, de ezek a kopogások az ajtó túloldaláról határozottan egy tűsarkútól származtak. Fészkelődni kezdett a székben, a rémületet kezdte felváltani a kíváncsiság, hogy megtudja, miért is van itt. A léptek hirtelen abbamaradtak, kulcs zörrent a zárban és az ajtó lassan kinyílt.
- Dr. Temperance Brennan. Örülök, hogy találkoztunk, már olyan sokat hallottam magáról. – a nő hangja hidegen csengett, szeme fürkészőn vizsgálta az előtte lévő nőt.
- Ki maga? Mit akar tőlem?
- Seeley Booth különleges ügynök megölte a szerelmemet, így én megölöm az övét. Szemet szemért, ez már csak így működik.
- Mi csak társak vagyunk…
- Ugyan már, Howard mesélt magukról. Láttam a képüket az újságban, maguk egészen biztosan nem csak társak.
- Nem Booth hibája, hogy Howard meghalt. Ő ugrott ki az ablakon, Booth megpróbálta megmenteni, de…
- HAZUDIK! – üvöltötte a nő, majd pofon vágta a doktornőt, hogy nyomatékot is adjon a szavainak. – HOWARD SOHA NEM AKART ÖNGYILKOS LENNI! – minden szót egy-egy pofonnal toldott meg.
- Az, hogy maga nem akarja elhinni, hogy öngyilkos lett még nem változtat semmin. Howard kiugrott az ablakon, Booth pedig megpróbálta megmenteni, ezek a tények!
A nő egyre dühösebb lett, legszívesebben most azonnal megölte volna az előtte ülő nőt, de uralkodnia kellett magán. Ha most megöli, akkor több hónap munkáját teszi tönkre. Nem, még nem öli meg. Ő és az a drágalátos FBI ügynök úgy fog szenvedni, ahogyan ő, amikor megtudta, hogy a szerelme halott. Ezzel lerója a tiszteletét Howard előtt és végre csatlakozhat hozzá a túlvilágon, de előtte még rengeteg dolga van. A nőt csak meg kell kínozni, ez gyerekjáték lesz. Felveszi videóra és elküldi Seeley Boothnak, ez is gyerekjáték lesz. Hatásos akart lenni, nagyon hatásos. Azt akarta, hogy a férfi úgy lássa a szeretett nőt szenvedni, hogy soha többé ne tudja lehunyni a szemét. Minden nap ezt lássa majd a szeme előtt, minden nap eszébe jusson, hogy nem tudta őt megmenteni. A terv készen volt és ő már alig várta, hogy elkezdhesse. Beállította a sarokba a kamerát, majd felkiabált az emeletre.
A csapat ismét Brennan irodájában gyűlt össze, hogy megbeszéljék az újabb fejleményeket. Próbáltak rájönni, hogy mit jelenthet a szöveg, amit Epps anyján találtak. Az mindenkinek világos volt, hogy ez egy részlet a filmből, de arra még nem tudtak rájönni, hogy ez miként is kapcsolódik az ügyhöz.
- Szerintem Howard múltjának kell alaposan utána néznünk. Ez valami gyerekkori emlék lesz, a nyom szentimentalizmusa számomra azt jelenti, hogy egy nő áll az egésznek a hátterében. – foglalta össze a véleményét Sweets.
- Mi van? Egy nő? Hogy tudta volna egy nő elrabolni Bonest? – kételkedett Booth.
- Nézze, Booth ügynök. Gondolkodjon racionálisan. Ha maga elrabol valakit és nyomra akarja vezetni a rendőröket, akkor az Óz, a csodák csodájából fog idézni?
- Oké, ott a pont! Tehát, egy nőt keresünk. Valakit, aki nagyon közel állt Howardhoz…
- Valószínűleg szerelmes belé…
- Tehát, egy elmebeteget. Remek, zsák a foltját. Oké, emberek! Munkára! Én visszamegyek az FBI-hoz és előások mindent, amit csak találhatok Eppsről. Ti meg csináljátok azt, amihez értetek!
- Én veled megyek Booth! Neked is el kell a segítség! – szólalt meg Max.
A csapat szétszéledt, mindenki ment, hogy azt csinálja, amihez a legjobban értett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Remélem hogy folytatod nagyon izgalmas ez a fic :) igy továvv
