Alighogy Booth kiment az ajtón Brennan újra sírva fakadt. Angela nem kérdezett semmit csak megölelte barátnőjét. Nem értette mi lehet a baj, próbálta vigasztalni és kis idő múlva sikerült is. Bár Brennan még mindig nagyon zaklatott volt mégis elmesélt Angelának mindent. Angela egyrészt örült, hogy tudott hatni Sullyra, másrészt viszont szomorú volt, hogy barátnője így szenved, és miatta. De nem lehetett bűntudata, hiszen ő csak helyesen cselekedett. Ezért voltak ilyen jó barátnők. Brennan volt az ész, a racionalitás mestere, ő pedig a szív, az érzelmek embere. Brennan bátor volt, sosem félt, ő pedig mindig tudta kinek mit kell mondani. Most is megértette, hogy barátnője szenved csak egyvalamit nem értett.

-    Édesem? –kezdte kicsit félve. Miért zavartad el Bootht? Hiszen ő semmit sem tett. Csak próbált megvigasztalni.
-    Nem, nem igaz. Minden az ő hibája.
-    De hát miért? Sully hagyott el és nem Booth kényszerítette.
-    Igen, de Sully Booth miatt hagyott el, mert azt hitte szeretem.
-    De hát..ez az igazság. Nem?
-    Nem!!!- vágta rá, talán kicsit túl gyorsan is. Mi csak társak vagyunk, barátok. Miért nem hiszi el senki?
-    Talán azért, ahogy néztek egymásra. Ahogy vibrál köztetek a levegő mikor együtt vagytok. Édesem csak te nem veszed észre, hogy ti vagytok a tökéletes pár!
Brennan nem válaszolt semmit, hiszen ő tudta. Tudta, hogy mit érez Booth iránt, de nem fedhette fel újra az érzéseit, hiszen egyszer már megtette. És mi lett a vége? Booth visszautasította. Nem tehette meg újra. Angela észrevette barátnőjén, hogy valamin gondolkodik.
-    Vagy te is tudod, csak nem mered magadnak bevallani! De sohasem leszel boldog, ha nem mondod, el neki mit érzel!
-    Már megtettem. Elmondtam!!! És visszautasított. Most jó? Boldog vagy? Mégsem mi vagyunk a tökéletes pár!
Angela nem hitt a fülének. Brennan az ő barátnője, elmondta Boothnak, hogy mit érez és az a bolond meg visszautasította.
-    Ezt nem hiszem el!-mondta végül.
-    Pedig jobb, ha elhiszed, mert így volt. Miért hazudnék?Az cseppet sem racionális.
Angela tudta, hogy barátnője nem hazudik, hiszen nem is tud. De akkor mi volt Boothal. Tudta, hogy szereti Brennant és az ő megérzései sohasem tévedtek. De akkor miért utasította vissza.
-    Pontosan mit mondtál neki?
-    Azt, hogy szeretem, és nem akarom elveszíteni.
-    Erre ő?
-    Azt, hogy Hannah neki nemcsak egy vigaszdíj, szereti.
-    Akkor még Hannahval volt? Akkor már értem.-mondta Angela és elmosolyodott.
-    Á! Akkor belátod, hogy mi nem lehetünk egy pár?
-    Nem épp az ellenkezője. Booth szeret és ezt a szíved mélyén te is tudod.
-    Nem én az eszemmel gondolkodok, a szívvel nem lehet gondolkodni.
-    Ugyan már Brennan tudod, hogy értem.

Igen, Brennan pontosan tudta, hogy érti Angela. Hiszen már régóta, ha Booth került szóba a szívével gondolkodott és nem az eszével. Ő maga sem tudta megmagyarázni, de így volt. Valahányszor Booth közelében volt erősebben kezdett dobogni a szíve. Egyszerre volt szomorú és boldog, egyszerre fázott és melege volt. Mégsem akart még egyszer szenvedni. Mint azon az esős éjszakán amikor Booth visszautasította. Akkor nem csak az eső hullott, hanem a könnyei is. Akkor megfogadta, hogy többé nem nyitja ki a szívét senkinek. Mert az csak szenvedést hoz.

-    Ha megengeded, most már szeretnék dolgozni. Rendben?
-    Nem gondolod, hogy ennyiben hagyjuk igaz? És mi lesz Boothal?
-    Semmi. Minden úgy lesz, mint régen.
-    Ezt most nem gondolod komolyan?

De Brennan már nem válaszolt, csak a munkára figyelt. Egyszerűen csak el akarta felejteni ezeket a napokat.
Booth még mindig úton volt, tudta, hogy milyen rossz lehet Bonesnak, hiszen őt már többször is visszautasították. Tudta, hogy tennie kell valamit és azt is tudta ki segíthetne benne. Végül megérkezett. Kiszállt az autóból és bekopogott a házba. A házba ahol még sohasem járt azelőtt. De most muszáj volt. Nem akarta elveszíteni Bonest akármennyire is nem szerette ezt a helyzetet nem volt más választása. Az ajtó kinyílt és Max állt ott. Bones apja.

-    Booth, micsoda meglepetés. Mi szél hozott erre?
-    Megbeszélhetnénk ezt odabent?- kérdezte Booth a legkomolyabb hangján.
-    Persze, gyere be.

Booth bement, leültek a kanapéra, Max sört hozott kettőjüknek kibontotta majd megkérdezte:

-    Miről lenne szó?
-    Bonesról.
-    Valami baja történt? Igaz nem?
-    Nem minden rendben vele. Csak Sully elhagyta és emiatt nagyon összetört.
-    Sully? Az meg kicsoda?- kérdezte Max teljes meglepettséggel. Booth is meglepődött.

Bones nem beszélt róla az apjának. Ez meg, hogy lehet?

-    Sully volt a vőlegénye.
-    A vőlegénye az én kis Tempiemnek? Ezt nekem nem említette. És az a szemét elhagyta?
-    Igen el. De most nem ez a lényeg.
-    Akkor mi?
-    Hát jó.-Sóhajtott Booth. Akkor elmesélem.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.04.22. 20:20 Szabóné Izabella Nagyon izgi a sztorid.Türelmetlenül várom a folytatást. :-)))