-         Ó míly megható, na most már elég lesz a búcsúzkodásból, így is túl engedékeny voltam. – ahogy a Sírásó figyelme Boothra és fiára terelődött, közben a háttérben Jared kiszabadította Bonest, Booth ezt jól látta.

-         Na mi az még most a nőjére koncentrál a fia helyett?- nézett a másik tartályra, mikor meglátta, hogy Brenan és Jared futnak el onnan.

-         Mi az nem számított Jaredre? –kiabálta Booth.

-         Nem, de nekem az is elég, ha a fia meghal. - majd elővett egy távirányítót, és aktiválta akart ami, elengedte a tartályt és a vízbe zuhant.

Booth rögtön utána ugrott, hogy kimentse a fiát. Eközben Jared lelőtte a Sírásót majd Brenant beültette az autóba és erősítést hívott. Az erősítés hívása után Booth segítségére sietett, aki épp akkor húzta ki a fiát a partra. Miután megérkezett az erősítés és elkezdték a helyszínelést, Jared, Boothal együtt bevitte Parkert és Brenant a kórházba. Az orvosok gyorsan megvizsgálták őket, majd közölték a két férfival, hogy nincs semmi komoly bajuk, csak pihenésre van szükségük. Booth hazavitte Parkert Rebecahoz, aki már aggódva várta fiát. Ezután a laborba indult, ahova Jared Bonest vitte. Miután megérkezett látta, hogy mindenki Bones irodájában ül és őt faggatja a történtekről. Ahogy belépett a szobába, rögtön kérdezték, hogy a fia jól van-e.

-         Köszönöm, most már jól van és már kezd megnyugodni, hogy otthon van Rebecaval. Azt javasoltam nekik, hogy mennyenek el a nagyszülőkhöz kipihenni magukat, és hogy Parker is elfelejtse a történteket. Amúgy Bones neked is ezt kellene tenned. –vágta rá Booth.

-         Látod Booth még is csak jól tettem, hogy szóltam Jarednek, tudtam, hogy ti ketten jó csapat vagytok. – mondta Angela.

-         Hálás is vagyok érte, hogy szóltál, tényleg nem számított rám az a szemét Sírásó. Szerencse, hogy már többé nem fog minket zaklatni. – mondta Jared.

-         Tényleg ezt el is felejtettük nektek megköszönni. – vágott közbe Hodgins.

-         Nem szeretném félbe szakítani ezt a kis ünneplést, de ahogy elnézem magunkat, ránk férne egy kiadós pihenés. - mondta Cam.

-         Holnap is nap, ki tudja milyen ismeretlen csontot hoznak a Jeffersonba. – próbált viccelődni Bones.

-         Csak nem egy poén volt? – kérdezte szurkálódva Ange.

-         De.

-         Nah gyere Bones hazaviszlek!- mondta Booth. Majd mindenki elindult otthona felé, hogy kipihenjék a heti fáradalmat.

Megérkeztek Bones lakásához, Brenan hosszas habozás után megkérte Bootht, hogy maradjon vele az éjszakára, mivel még félt egyedül maradni, hiába tudta, hogy a Sírásó halott. Miután felértek a nő lakásába Booth leültette Bonest a kanapéra, majd elment készített egy forró teát, az átfagyott társának. Hosszas csendben ültek a kanapén teájukat kortyolgatva.

-          Tudod Bones, nagyon kétségbe voltam esve, mikor téged is elrabolt az a szemét. Mikor olvastam a levelet, gondolkodás nélkül megtettem volna, amit kért. Nem bírtam volna elviselni, hogy elveszítselek titeket.

-         Megijedtem én is mikor a Sírásó mondta, nekem, hogy mit akar veled tenni. Bár nem értettem, hogy mi a relációja abban, hogy én is ugyan olyan fontos vagyok neked, mint a fiad.

-         Szerintem egész nyílván való ez a helyzet ami köztünk van… - kezdett bele Booth.

-         Ezt most hogy érted? – Bones szíve mélyén ugyan úgy arra vágyott, mint hőn szeretett társa, csak félt bármiféle lépést is tenni, nem akart semmi bizonytalanságot.

-         Hát jó… Angela és a többiek szerint is már rég beszélnünk kellett volna erről egymással, hisz rajtunk kívül mindenki tudta, mi zajlik köztünk, még ha mi nem is beszéltünk róla. Vegyük alapul a szerelmet, szorozd meg végtelennel, add hozzá az örökkét, és ez még így is csak a töredéke annak, hogy mit is jelentesz Nekem. –próbálta viccesebbre fordítani a helyzetet.

-         Jaj Booth. – mosolyodott el. – és most mit érzel? – tette le teás bögréjét kérdése közben.

-         Furcsa, hogy nem igazán vesszük magunkon észre a változást az évek során, sem külsőleg, sem érzelmileg, aztán egyszer csak visszanézel és már egy teljesen más ember vagy. Ezzel most arra akarok kilyukadni, hogy amióta megjelentél, te és a racionális bigyóiddal…

-         De Booth olyan, hogy racionális bigyó, olyan nincs! – vágott közbe Bones.

-         Tudom, de kérlek most ne szakíts félbe. Szóval azután általad kezdtem más szemből látni a dolgokat, nem egy kőbunkó zsaru voltam, mint azt előtte hitték rólam. Az évek során ez a mi jó barátságunk, kezdte szerelemmé nőni magát, és onnantól nem volt elég, hogy barátként tekintsek rád. – majd a nő szemébe nézett, várva a válaszát. Rövid gondolkodás után válaszolt Bones.

-         Mi a szerelem? A matematikában: probléma. A történelemben: háború. A kémiában: egy reakció. A művészetben: egy szív. Bennem a szerelem pedig…te vagy. Nem tudom igazán, hogy is fejezzem ki azt ami t érzek; ha azt mondom, szerelmes vagyok, az még igazán enyhe kifejezés. – majd elpirult. Booth ere már nem válaszolt, semmit, mivel elérkezettnek látta az időt, hogy mecsókolja szerelmét….

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.06.23. 20:04 Lillu Gratulálok Roxy, nagyon izgalmas és szuper történetet írtál :P

2011.04.19. 18:51 Virág nagyon szép, ezek a szavak, a szívemig jtottak. Jöszönöm neked ezeket a csodás perceket....