Gyönyörű, enyhe májusi este volt. A nap utolsó sugarai éppen lebukni készültek a horizonton, s aranyba burkolták a világot. Az alkonyi tavaszi táj csodálatos érzést keltett az emberekben. Érezni lehetett minden virág minden szirmán, minden rügyön. Nem volt ezzel másként Emily sem. Ablakából figyelte az alkonyat szépségét. Az elmúlt estére gondolt. Az estére, amelyet talán soha nem fog elfelejteni... Csak ült a szobája ablakának párkányán és arra gondolt, ha most kirohanna a konyhába édesanyjához akkor talán elkiabálna valamit. De mégis muszáj lesz mindent elmesélnie, mert jövő héten Budapestre költözik, hogy neves színész nő lehessen. Nem szerette volna megbántani az anyukáját, de tudta, hogy ez elkerülhetetlen. Mivel édesanyja mindentől óvta egyetlen lányát, de legfőképpen a színészi hivatástól próbálta lebeszélni, mert ismerte a színfalak mögötti életet és nem akarta a lányát újra szenvedni látni. Egyszer ugyanis már megesett, hogy a világot jelentő deszkák egyetlen kislánya ellen fordultak...

Emily gyermekkora óta egy nagy álmot dédelgetett, szeretett volna színész nő lenni. Hogy egy nagy színpadon állhasson, ahol az előadás végén neki tapsol a közönség. Egyszer régen részben teljesült is a vágya. Szerepet kapott egy musical-ben. De csalódnia kellett. Rá kellett ébrednie, hogy az általa oly tökéletesnek képzelt világ valójában nem a tehetségről szól. Sokkal inkább a kapcsolatokról és a pénzről. Csupán az számít, hogy kinek a rokona, ismerőse vagy és hogy mennyi pénzed van. De a 11 éves Emilyt egyedül nevelő édesanyja ezek közül egyiket sem tudta biztosítani gyermekének. De a kis Em kitartott, keményen dolgozott, hogy magán óráit

 finanszírozni tudja - mindezt mindössze 11 évesen. Az első lehetőség Emily számára egy statiszta szerep volt, a Győri Nemzeti Színházban. Az újságban találta Emily nagynénje a hirdetést, hogy statisztákat keresnek, egy, a jövő évadban induló darab, a Valahol Európában című musical-hez. Emily természetesen elment a meghallgatásra. Nem reménykedett semmiben, hiszen még soha nem járt casting-on. A néhány órás várakozás napoknak tűnt Em számára. De arca felragyogott, amikor meglátta a darab rendezőjét az ajtóban. A szíve majd kiugrott a helyéről, miközben a férfi felolvasta azok nevét, akik bekerültek a darabba. El sem merte hinni! A felsorolás közepén elhangzott a neve... A hosszú névsor végén néhány másik lánnyal együtt megkérte Emilyt, hogy maradjon még néhány percet. A kislány nem értette mi zajlik körülötte, de a csontjaiban érezte, hogy valami nem mindennapit fog közölni vele a férfi. Miután a többi résztvevő elment, a rendező felajánlotta Emnek és a másik két lánynak, a darab egyik főszerepét. A feltétel az volt, hogy 3-an fogják felváltva alakítani Pötyi szerepét. Az ajánlatot Emily nagy boldogan fogadta el. Megkezdődtek a próbák és a kis Em hatalmas erőbedobással dolgozott. Próbál, táncolt, énekelt látástól vakulásig. De emellett iskolába járt és amíg édesanyja dolgozott ő vezette a háztartást is. Ez elég megerőltetőnek bizonyult a kislány számára, aminek következményei voltak. Mivel nem tudott aludni, sokkal fáradtabb volt. Tanulmányi eredményei zuhanásszerűen romlottak, az otthoni teendőit sem végezte el rendesen. De a színházban mindig kifogástalanul teljesített. Édesanyja észrevette a változást lányán és megfenyegette, hogy ha nem javít a tanulmányi eredményein és nem végzi el az otthoni teendőit sem, akkor nem folytathatja a próbákat, s így kiesik a darabból. Persze Em nem hagyhatta ennyiben a dolgot. Még keményebben dolgozott, hogy anyukája feltételeit teljesítse. De ennek az lett a következménye, hogy még kevesebbet aludt és még fáradtabb volt. De ezt nem mutatta ki. Senki nem hallott tőle egy rossz szót se. Mindenben megállta a helyét. Édesanyja pedig nagyon büszke volt rá. De nem tudhatta mi vár a lányára...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés