Cam amint meglátta Booth-t és Brennant azonnal hozzájuk sietett.

-         Szörnyű híreim vannak…!! – kezdett bele Cam.

-         Cam! Mi történt itt? És miért vagy ilyen feldúlt?- kérdezte Brennan rémülettel a hangjában.

-         Angela!! Angelát elrabolták!!

-         De ez nem történhetett meg! Nem! Angela…-de nem tudta folytatni! Lábai megremegtek, és minden elsötétült előtte. A talaj kicsúszott a lába alól, s mikor zuhanni kezdett Booth elkapta.

-         Booth!! Gyorsan vidd fel az irodába és fektesd le a kanapéra!!- kiabálta Cam, mert a férfi már elindult Tempivel a karjában.

Booth az utolsó szavakat már csak a távolból hallotta. Felsietett és óvatosan lerakta Bones-t a kanapéra. A nő ekkor ébredezni kezdett, s mikor felfogta mi történt megrémült.

-         Hogy történhetett ez?- kérdezte halkan, miközben a sírás kerülgette.

-         Broadsky volt az!

-         De hiszen Anginak van egy fia! Broadsky egy kegyetlen szörny!! Lelőne egy védtelen anyát? A fiának szüksége van rá!! – amint a szavak elhagyták ajkát, könnyei eleredtek!

-         Nyugi Bones! Broadsky nem fogja bántani!! Ő minket akar! Azt akarja, hogy szenvedjünk! Nem esik semmi baja, a gyerek pedig az apjánál, Hodginsnál van!

Booth próbálta megnyugtatni, de szeméből még mindig fájdalmat és aggodalmat olvasott ki. Ekkor magához szorította és apró csókokat nyomott a feje búbjára. Nemtudta mikor változott meg Bones ennyire. Ő mindig próbálta elrejteni a félelmeit és sebezhetetlennek mutatni magát. De most, most nyíltan vállalja, amit érez. Pedig nem szabadna idegeskednie, mert árt a babának. A baba. Majdnem elfelejtette, hogy ők már összetartoznak. Összeköti őket egy új, aprócska élet, és ez a kapocs erősebb, mint egy házasság vagy bármi más.

Ezt a gyönyörű pillanatot Hodgins zavarta meg, aki az alvó kisfiával a kezében érkezett meg az irodába. Próbálta elfedni az aggodalmát, de nem ment túl jól neki. Ez érthető is volt, hiszen a feleségét elrabolták, a gyermeke anyját! De megszólalt, s a hangjában ezernyi érzés kavargott.

-         Booth! Dr.Brennan! Kérhetnék tőletek egy szívességet?

-         Persze Hodgins! Mond csak! – gondolkozás nélkül válaszolt Brennan.

-         Szóval… szeretném ha vigyáznátok egy rövid időre Michael-re! Nekem át kellene néznem néhány bizonyítékot Angela…- ennél a névnél kicsit megtorpant, nagyon nyelt. Olyan volt mintha a fájdalmát próbálná így leküzdeni, de folytatta - … eltűnésével kapcsolatban. Tudom, hogy nálatok lenne a legnagyobb biztonságban. Megtennétek nekem?

-         Igen! Hogyne! Vigyázunk rá!!- mondta Booth halkan, miközben elvette a mózeskosarat, amiben a kicsi volt.

-         Köszönöm! – mondta Hodgins miközben meghatódottan nézett kisfiára.

-         Menj csak! Nálunk rendben lesz! – mondta Brennan, miközben végigsimította kezét a csöppségen.

Booth mosolyogva nézte az aprócska kisembert. Gondolataiban az ő kisbabájuk járt. Hogy vajon milyen lesz az ő gyerekük? Úgy gondolta, biztosan szép lesz, hisz belátása szerint is Bones gyönyörű és okos. Remélte hogy a gyerekük is ilyen lesz!

Teljesen belemerült a gondolatba. Családias érzés lett úrrá rajta. Brennan hasára pillantott. Nemsokára látszani fog rajta a terhesség. Vajon hogy fogják elmondani a többieknek? És ők mit fognak szólni hozzá? Angi biztos nagyon fog örülni… s mikor ez a név eszébe jutott arca elkomorult. Vajon mi lehet vele…?

Mikor Bones észrevette a férfi arcára ült érzelmeket, szorosan megfogta a kezét és egy apró puszit nyomott az arcára.

Eközben Angela éppen ébredezett. Nemtudta hol van, és azt hogy ki rabolta el, mivel eléggé homályosan látott. Annyit képes volt felfogni, hogy valamilyen faházban van, és hogy valamivel elkábították mielőtt idekerült. Majd egy ajtócsapódást hallott, szemei kezdtek kitisztulni, s egy ismerős arcot látott. Broadsky volt az.

-         Látom lassacskán magához tér! Ez remek! Nemsokára kezdhetjük a játékot is!

-         Micsoda? Milyen játékot? És miért vagyok itt? És hol is vagyok tulajdonképpen?

-         Kérdések… kérdések… felettébb bosszantóak! Maga is jól tudja, hogy könnyen elhallgattathatnám magácskát, de nem! Nem ez a célom! Legalábbis amíg nyugton van! - miközben az utolsó szavak elhagyták a száját az ajtóhoz indult! De még szólt egyet:

-         Jahh… és ne aggódjon nem lesz sokáig egyedül! – majd egy gúnyos mosolyt ejtett.

-         Hogyan? – de erre a kérdésre nem kapott választ. Broadsky eltűnt az ajtó mögött.

Miután Broadsky elment, és Angi feje is kitisztult, az járt az eszében hogy a férfi mit mondott: „…nem lesz sokáig egyedül!!” Ki lehet a másik ember akit elrabolt? Vajon ki?

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.06.26. 17:58 hullaviasz Egyetértek az előttem szólóval! remélem már megvan a fejedben a folytatás :)

2011.06.26. 16:31 olvasó "Vajon ki? " Naaaa, így befejezni Aztán csodálkozol majd, ha telhetetlenek leszünk és követeljük a folytatást.... Pedig így lesz és akkor tessék-----    hamar kérném a következőt...