|
Lillu: Egy álom, amely változásokat hoz/2.
Brennan hullákat azonosított , s jelentéseket készített. Elgondolkozott azon, hogy reggel, hogy tett a legjobb barátnőjének, így azt gondolta benéz az irodájába, s beszél vele:
- Hello Angela!
- Szia Brennan!
- Hogy áll a rekonstrukciós rajz?
- Mindjárt készen van, ha gondolod itt megvárhatod.
- Rendben.
- Miért keresett téged Booth?
- Meghívott reggelizni Parker-rel együtt.
- Az szuper.
- Igen, az volt.
- Na már kész is.
- Köszönöm Angela.
Brennan visszament az irodájába, s folytatta a jelentések írását.
Angela ezt bocsánatkérésnek vette, mivel tudja, hogy a barátnője képtelen erre.
Beesteledett, s Bones hazaindult. Otthon az ágyában a fényképet nézegette. Eltűnődött azon, ami reggel történt vele. Egyre erősebb benne az akarat, egyre jobban szereti Booth-t. Azon vette észre magát, hogy megcsókolta a képen a szerelmét, majd elaludt.
Booth egy háborús történetet mesélt a fiának, akit ez mindig nagyon érdekelt. Ez volt az \"esti mese\". Majd Parker elaludt, az apa betakarta őt és átment a szobájába. Azon gondolkozott miért nincsenek még együtt Bones-sal, később rájött a válaszra: mindketten félnek bevallani egymásnak az érzelmeiket, valahogy érzi, hogy a társa is szereti őt. Ezután ő is álomba merült.
Bones-t a nap erősen tűző sugarai ébresztették fel. Hétvége van, így ma nem kell menni dolgozni.
Már Booth és Parker is felkeltek, Parker mesét nézett a TV-ben, majd támadt egy ötlete:
- Apa, el megyünk ma cirkuszba?
- Elmehetünk.
- Ugye Temperance néni is jön velünk?
- Megkérdezem, hogy ráér-e.
Booth hívja telefonon Bones-t:
- Jó reggelt Bones!
- Á, Booth szia!
- Parker ma cirkuszba akar menni és azt szeretné, hogy te is gyere velünk. Mit szólsz hozzá?
- Tetszik az ötlet, szerencsére ma pont ráérek.
- Szuper! Akkor 3-ra megyünk érted.
- Várlak!
- Jó hírem van Parker! Bones néni is jön velünk.
- Á, de jó! Mikor megyünk?
- 3 óra előtt. Mit szeretnél ebédelni?
- Makarónit!
- Akkor apa főz ebédre makarónit.
Eljött a dél, megebédeltek, mindannyian nagyon várták a 3 órát. Bones sütött süteményt a szeremének és a szerelme fiának. Végre eljött a 3 óra. Booth és Parker elmentek Bones-ért. Csengettek. Bones ajtót nyitott:
- Á, sziasztok! Gyertek be!
- Szia Bones!
- Csókolom!
- Kértek süteményt? Én csináltam.
- Én kérek.
- Én is.
- Ez mennyei.
- MMM, de finom.
- Örülök, hogy ízlik. Tölthetek valamit inni?
- Én egy pohár rostos levet szeretnék.
- És te Booth, te nem iszol semmit?
- Jöhet nekem is az. Köszönjük, nem kellett volna fáradnod miattunk.
- Ugyanmár, ez nem fáradság.
- Hát akkor jó.
- Apa mikor indulunk?
- Mindjárt megyünk ne nyugtalankodj.
- Én már készen vagyok, szerintem is menjünk.
Kivonultak a házból. Bones miközben az ajtót zárja befele véletlen leejti a kulcsát. Booth egy röpke mozdulattal felveszi a kulcsot a földről és Bones kezébe adja, ekkor a tekintetük összeér, s mosolyognak. Majd beszálltak a kocsiba, s elindultak a cirkuszba.
- Apa, ugye lesznek bohócok?
- Biztosan.
- Booth te nem is szereted a bohócokat.
- Nem igazán.
- De én szeretem őket, tetszenek a trükkjeik.
- Nekem sincs velük bajom. Booth emlékszel amikor beépültünk a cirkuszba?
- Azt nem lehet elfelejteni.
- A mutatványunk milyen szuper volt.
- A legszuperebb.
- Mit adtatok elő?
- Én egy falnál álltam és mindenféle dolgok voltak körém szegezve.
- Nekem pedig késekkel kellett eltalálnom azokat.
- Izgalmas lehetett. Temperance néni nem féltél egy kicsit?
- Nem volt rá okom, hogy féljek. Bíztam apukádban, aki kiváló mesterlövész.
- Köszönöm Bones.
- Igazán nincs mit, ez így igaz.
Majd megérkeztek a cirkuszba.
- Apa, apa, ott egy bohóc, menjünk oda!
- Jó,jó.
- Nézd piros sípoló orra van.
- Igen, látom.
- Nem igazán vagy oda ezért Booth.
- Tudod, hogy utálom a bohócokat.
- Veszünk pattogatott kukoricát?
- Ha szeretnéd vehetünk.
- Persze, hogy szeretném.
- Ott egy árus, menj és vegyél.
Brennan esze állandóan azon járt, amikor beépültek, és hogy milyen jó páros lennének. Örült neki, hogy Parker szereti őt.
- Á, Booth mindjárt kezdődnek az mutatványok, menjünk nézzük. Parker, gyere te is, üljünk le a nézőtérre.
Végignézték az előadásokat, amelyek izgalmasak voltak.
- Ugye eljövünk máskor is? - kérdezte Parker, a bemutatók után.
- Persze fiam.- válaszolta.
- Már megyünk is haza? - érdeklődött a fiú.
- Hát, hamarosan igen. - mondta Booth.
- Köszönöm, hogy engem is meghívtatok ma. - szólt hozzá Brennan.
- Ez csak természetes. - mosolygott Booth.
- Szerdán már vége a szünetnek. Olyan rövid volt. szomorodott el Parker.
- A szünetek mindig hamar elröpülnek. - adott igazat a fiának.
- De Booth, a szünetnek nincsen szárnya, szóval nem tud elröpülni. - szólt bele Bren.
- Úgy értettem, hogy eltelnek.
- Ja.
Beszálltak az autóba, s elindultak Bones-hoz.
- Valamikor eljöhetnétek hozzám úszni a medencébe.
- Az nagyon király lenne.
- Köszönjük Bones.
Majd megérkeztek Tempie-hez. Tempie kiszállt az autóból és integettek egymásnak.
Booth és Parker társasjátékoztak, Bones pedig egy könyvet olvasott. Booth örült, hogy a társa és a fia ilyen jól kijönnek egymással, s ezáltal is közelebb kerülhet Tempie-hez. Bones könyvolvasás közben rájött, hogy most még közelebb áll Booth-hoz, ami Parker által valósult meg. Arra is rájött, Cam nem tehet semmiről, ő álmodta ezt, ami rádöbbentette végre a valóságra, tehát hálás is lehet neki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Már van, és már ki is beszéltük :D