|
Lillu: Egy álom, amely változásokat hoz/2.
Brennan hullákat azonosított , s jelentéseket készített. Elgondolkozott azon, hogy reggel, hogy tett a legjobb barátnőjének, így azt gondolta benéz az irodájába, s beszél vele:
- Hello Angela!
- Szia Brennan!
- Hogy áll a rekonstrukciós rajz?
- Mindjárt készen van, ha gondolod itt megvárhatod.
- Rendben.
- Miért keresett téged Booth?
- Meghívott reggelizni Parker-rel együtt.
- Az szuper.
- Igen, az volt.
- Na már kész is.
- Köszönöm Angela.
Brennan visszament az irodájába, s folytatta a jelentések írását.
Angela ezt bocsánatkérésnek vette, mivel tudja, hogy a barátnője képtelen erre.
Beesteledett, s Bones hazaindult. Otthon az ágyában a fényképet nézegette. Eltűnődött azon, ami reggel történt vele. Egyre erősebb benne az akarat, egyre jobban szereti Booth-t. Azon vette észre magát, hogy megcsókolta a képen a szerelmét, majd elaludt.
Booth egy háborús történetet mesélt a fiának, akit ez mindig nagyon érdekelt. Ez volt az \"esti mese\". Majd Parker elaludt, az apa betakarta őt és átment a szobájába. Azon gondolkozott miért nincsenek még együtt Bones-sal, később rájött a válaszra: mindketten félnek bevallani egymásnak az érzelmeiket, valahogy érzi, hogy a társa is szereti őt. Ezután ő is álomba merült.
Bones-t a nap erősen tűző sugarai ébresztették fel. Hétvége van, így ma nem kell menni dolgozni.
Már Booth és Parker is felkeltek, Parker mesét nézett a TV-ben, majd támadt egy ötlete:
- Apa, el megyünk ma cirkuszba?
- Elmehetünk.
- Ugye Temperance néni is jön velünk?
- Megkérdezem, hogy ráér-e.
Booth hívja telefonon Bones-t:
- Jó reggelt Bones!
- Á, Booth szia!
- Parker ma cirkuszba akar menni és azt szeretné, hogy te is gyere velünk. Mit szólsz hozzá?
- Tetszik az ötlet, szerencsére ma pont ráérek.
- Szuper! Akkor 3-ra megyünk érted.
- Várlak!
- Jó hírem van Parker! Bones néni is jön velünk.
- Á, de jó! Mikor megyünk?
- 3 óra előtt. Mit szeretnél ebédelni?
- Makarónit!
- Akkor apa főz ebédre makarónit.
Eljött a dél, megebédeltek, mindannyian nagyon várták a 3 órát. Bones sütött süteményt a szeremének és a szerelme fiának. Végre eljött a 3 óra. Booth és Parker elmentek Bones-ért. Csengettek. Bones ajtót nyitott:
- Á, sziasztok! Gyertek be!
- Szia Bones!
- Csókolom!
- Kértek süteményt? Én csináltam.
- Én kérek.
- Én is.
- Ez mennyei.
- MMM, de finom.
- Örülök, hogy ízlik. Tölthetek valamit inni?
- Én egy pohár rostos levet szeretnék.
- És te Booth, te nem iszol semmit?
- Jöhet nekem is az. Köszönjük, nem kellett volna fáradnod miattunk.
- Ugyanmár, ez nem fáradság.
- Hát akkor jó.
- Apa mikor indulunk?
- Mindjárt megyünk ne nyugtalankodj.
- Én már készen vagyok, szerintem is menjünk.
Kivonultak a házból. Bones miközben az ajtót zárja befele véletlen leejti a kulcsát. Booth egy röpke mozdulattal felveszi a kulcsot a földről és Bones kezébe adja, ekkor a tekintetük összeér, s mosolyognak. Majd beszálltak a kocsiba, s elindultak a cirkuszba.
- Apa, ugye lesznek bohócok?
- Biztosan.
- Booth te nem is szereted a bohócokat.
- Nem igazán.
- De én szeretem őket, tetszenek a trükkjeik.
- Nekem sincs velük bajom. Booth emlékszel amikor beépültünk a cirkuszba?
- Azt nem lehet elfelejteni.
- A mutatványunk milyen szuper volt.
- A legszuperebb.
- Mit adtatok elő?
- Én egy falnál álltam és mindenféle dolgok voltak körém szegezve.
- Nekem pedig késekkel kellett eltalálnom azokat.
- Izgalmas lehetett. Temperance néni nem féltél egy kicsit?
- Nem volt rá okom, hogy féljek. Bíztam apukádban, aki kiváló mesterlövész.
- Köszönöm Bones.
- Igazán nincs mit, ez így igaz.
Majd megérkeztek a cirkuszba.
- Apa, apa, ott egy bohóc, menjünk oda!
- Jó,jó.
- Nézd piros sípoló orra van.
- Igen, látom.
- Nem igazán vagy oda ezért Booth.
- Tudod, hogy utálom a bohócokat.
- Veszünk pattogatott kukoricát?
- Ha szeretnéd vehetünk.
- Persze, hogy szeretném.
- Ott egy árus, menj és vegyél.
Brennan esze állandóan azon járt, amikor beépültek, és hogy milyen jó páros lennének. Örült neki, hogy Parker szereti őt.
- Á, Booth mindjárt kezdődnek az mutatványok, menjünk nézzük. Parker, gyere te is, üljünk le a nézőtérre.
Végignézték az előadásokat, amelyek izgalmasak voltak.
- Ugye eljövünk máskor is? - kérdezte Parker, a bemutatók után.
- Persze fiam.- válaszolta.
- Már megyünk is haza? - érdeklődött a fiú.
- Hát, hamarosan igen. - mondta Booth.
- Köszönöm, hogy engem is meghívtatok ma. - szólt hozzá Brennan.
- Ez csak természetes. - mosolygott Booth.
- Szerdán már vége a szünetnek. Olyan rövid volt. szomorodott el Parker.
- A szünetek mindig hamar elröpülnek. - adott igazat a fiának.
- De Booth, a szünetnek nincsen szárnya, szóval nem tud elröpülni. - szólt bele Bren.
- Úgy értettem, hogy eltelnek.
- Ja.
Beszálltak az autóba, s elindultak Bones-hoz.
- Valamikor eljöhetnétek hozzám úszni a medencébe.
- Az nagyon király lenne.
- Köszönjük Bones.
Majd megérkeztek Tempie-hez. Tempie kiszállt az autóból és integettek egymásnak.
Booth és Parker társasjátékoztak, Bones pedig egy könyvet olvasott. Booth örült, hogy a társa és a fia ilyen jól kijönnek egymással, s ezáltal is közelebb kerülhet Tempie-hez. Bones könyvolvasás közben rájött, hogy most még közelebb áll Booth-hoz, ami Parker által valósult meg. Arra is rájött, Cam nem tehet semmiről, ő álmodta ezt, ami rádöbbentette végre a valóságra, tehát hálás is lehet neki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Még mindíg nagyon tetszik a sztori és szerintem nagyon ügyes vagy. Ha megengedsz egy apró kritikát, amit észrevettem... Lehet, hogy csak nekem volt furcsa egy picit, de elég sok tőmondatot használtál, ami egy picit vontatottá tette, és többször kizökkentem miatta az olvasásból. Nem tudom, hogy ez honnan jött, mert az előző fejezetben nem vettem észre. Szerintem szebben is meg tudnád fogalmazni, egy kicsit több toldalákszóval. De ha nem akkor is tetszik, és amit viszont mindenéppen megemlítenék, hogy a párbeszédeid zseniálisak, abból adhatnál egy kis korrepetálást nekem...
Nagyon várom a folytatást! :)