|
Lillu: Egy álom, amely változásokat hoz/4.
Wendell, Cam, Angie és Hodgins a gyilkosságról beszélgettek, amikor Brennan csipogott a kapunál:
- Elemeztem a talajmintát, kikérdeztem a bogaraimat és a halál ideje úgy 7-8 napja lehetett.
- A toxikológia magas alkoholszintet mutatott. A gyomrában találtam egy papírdarabot, Angela, helyre tudnád állítani?
- Biztosan Cam, már az arcrekonstrukció is elkészült, elküldtem a képet Booth-nak, aki most futtatja át az eltűnt személyek adatbázisán.
- Én pedig megvizsgáltam az áldozat sérüléseit, és egy szúrt sebre lettem figyelmes a koponyán.
- Szép munka! Jól haladunk az üggyel.
- Édesem, mi lett veled? Te nem szoktál így megnyílni.
- Csak bátorítom a csapatot és nem akarok zárkózott lenni.
- Aha.
- Angela, tudnád rekonstruálni mi okozhatta a sérülést a koponyán?
- Persze, hogy tudnám, sok ilyet csináltam már. Na akkor én megyek is, van min dolgoznom.
- Én pedig kiderítem, hogy ez volt-e a halál oka.
- Dr. Brennan, hogy találtak az áldozatra?
- Az autójában volt a kormányra borulva, a roncstelepen.
- Halálra vezette magát!
- Ez nem vicces Dr. Hodgins!
- Ööömm, elnézést.
- Találtam az áldozaton fémszerű részecskéket, Hodgins ez a te szakterületed.
- Ohóó.. Megyek kiderítem mi az.
Mindenki elvonult a dolgát végezni. Angela rekonstruál, Bren és Wendell az áldozat sérüléseit vizsgálja, Hodgins a fémszerű részecskéket bámulja a mikroszkópon keresztül, Cam pedig boncjelentést ír.
Booth megtudta az áldozat kilétét, ezért hívja telefonon Bones-t:
- Brennan.
- Szia Bones! Lett találat az eltűnt személyek adatbázisában. A nő neve Sara Taylor, 28 éves. 6 napja jelentették az eltűnését.
- Értem.
- Elkísérsz az áldozat hozzátartozóihoz?
- Persze.
- Akkor indulok érted. Szia!
- Pá!
- Pápá!
- Na már itt is vagyok, Bones.
- Jövök egy pillanat. Na kész vagyok.
- Akkor indulhatunk is.
- Ki jelentette az áldozat eltűnését?
- A nő férje, Tim Bauler, de kérlek, ott majd ne az áldozatként említsd, hanem a feleségeként.
- Booth, én is tudom, sokszor voltam már veled.
- Jól van na.
Megérkeztek a férjhez.
- Jó napot, FBI Seeley Booth különleges ügynök, ő pedig a társam, Dr. Temperance Brennan a Jefferson Intézetből.
- Jó napot! Mi szél hozta Önöket?
- A felesége miatt jöttünk.
- Értem, jöjjenek be.
- Sajnálattal kell közölnünk, hogy megtaláltuk a felesége holttestét.
- Úristen. És hol, hogyan?
- A washingtoni roncstelepen, az autójában.
- Biztos az a sunyi Alan csalta oda.
- Alan?
- Igen, Alan Stan, Sara régi munkatársa, elég jóban voltak.
- Volt a feleségének ellensége?
- Nem, ő kedves és megértő volt.
- Hol volt Ön 8 nappal ezelőtt?
- New York-ban, üzleti úton.
- Értem, köszönjük, hogy fogadott minket, viszlát!
Booth visszavitte Brennan-t a laborba, ahol közölték egymással az információkat.
- Wendell-lel kiderítettük, hogy a koponyai sérülést egy régi Wennston kés okozta.
- Ez nagyszerű, én még nem hallottam a Wennston késekről. Az alapos vizsgálatunk után kiderült, hogy ez a szúrt seb a halál oka, tehát leszúrták.
- Valaki kicsalta az elhagyatott roncstelepre, és bumm hátulról leszúrta.
- Nem biztos, hogy hátulról, de valószínű Dr. Hodgins. Már van is gyanúsítottunk, Alan Stan, az áldozat ex munkatársa.
- Nem találtunk ujjlenyomatokat az áldozat ruháin, szóval kesztyűt viselhetett.
- Ésszerű következtetés, Dr. Hodgins.
- Óó, köszönöm.
- Na még nekem meg kell fejtenem a papírdarabka titkát.
- Én sem jöttem még rá, mik lehetnek a fémszerű részecskék.
- Nekem pedig a csontokat kell kivallatnom.
- Hát akkor, gyerünk, munkára!
A kis tudóscsapat hamarosan megoldja az ügyet. Egy nap telt el és a halál oka már nem rejtély, és a gyilkos fegyver is kipipálva.
Későre jár már, de a doktornő még mindig a csontokat vizsgálja, Angie érkezett meg hozzá:
- Édesem, ideje hazamenni, eleget dolgoztál már ma.
- Mindjárt csak ezt befejezem.
- Még ezt befejezem, még ezt is megcsinálom... és máris reggel van.. Na gyerünk haza!
- Egyébként is a kiadóm azt mondta, hogy az egyik olvasóm szerint nem dolgozom eleget.
- Ha te nem dolgozol eleget akkor ki? El ne hidd már neki! Biztosan így
akart ösztönözni egy új könyv írására.
- Lehet. Na akkor irány haza!
- A halál oka már felderítve, akkor mit vizsgáltál ennyi ideig az áldozaton?
- Én a csontjaiból értem meg hogyan élt.
- Ó, Brennan ez aztán a csontok szakértősége.
- Én vagyok a legjobb a szakmámban az egész világon.
- Igen.
Végre hazamentek, ahol a pihe-puha ágy magába csábította őket.
Új nap virradt. Az agyasok frissen ás üdén vágtak bele a gyilkosság fel nem fedezett információinak kiderítésébe. Angela rájött a papírdarabka nyitjára. Hodgins-nak is sikerült kideríteni a fémdarabkák eredetét. Éppen egyszerre hasítottak be Dr. B. irodájába.
- Megvan! A titokzatos papírdarab egy bonyolultan kódolt számla.
- A fémszerű részecske pedig nátrium-klorid, azaz só, túlkristályosodott állapotában, a tetején rozsdával.
- Húha! Akkor ezeket továbbítsátok Cam-nek is. Én megyek, Sweets-sel nézzük, ahogy Booth kihallgatja a lehetséges gyilkost.
- Okés.
Ezzel Angie és Hodgins elillantak Brennan-től, és egy szempillantás alatt Cam ajtajában teremtek. Neki is elmondták, amit kiderítettek.
- Látta valamelyikőtök Wendell-t?
- Én nem.
- Én sem.
- Ez különös, nem szokott késni.
- Miért, talán valami baj van?
- Nem, dehogy. Kéne nekem egy túlórázó gyakornok, és ő vállalná, de még nem fixáltuk le a részleteket.
- Á, értem.
- Angela, van sejtésed mit fedhetnek azok a kódok?
- Szerintem valami biztosításféle, vagy örökségi, hagyatéki számla. Megyek elmerülök a titokzatos jelek világában.
- Rendben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
vettem Lillu, ezért írtam, hogy röhögtem rajta..., köszi
Nagyon ügyesen fűzöd a nyomozás szálát, ami pedig elég nehéz, főleg ha nem vagy szakértő a témában (lásd az enyémet, kész katasztrófa). 
gondoltam, hogy venni fogod az adást
nincs mit 