|
hullaviasz: Halálos klotyókaland/11.
Brennannél nekiálltak főzni. Olyanok voltak, mint egy házaspár: másfél órán keresztül főztek, beszélgettek, nevetgéltek, és csak ötször vesztek össze.
- A sajtos makaróni finomenálisra sikerült – jegyezte meg Booth.
- Köszönöm – felelte Brennan. – Kíváncsi vagyok a sütire.
Az meglepően finom volt.
- Booth, ez nagyon jó! – dicsérte Brennan.
- Köszönöm – mondta Booth tele szájjal – Mondtam, hogy szakácskönyv nélkül is tudok sütni.
Brennan elnevette magát.
- Ki se mondtam volna, ha tudom, hogy csak az egódat táplálom vele.
- Mondja ezt a szerénység díszpéldánya – vágott vissza Booth.
- Kérsz egy kis bort? – kínálta Brennan.
- Igen, kösz – felelte Booth.
Kínos csönd következett. Egyikük se tudta, mit mondhatna.
- Hodgins előre megmondta – törte meg a csendet Brennan.
- Mit mondott meg? – kérdezte Booth.
- Hogy egy diák a gyilkos – felelte Brennan – Nem emlékszel?
- De, igen, tényleg – vakarta meg a fejét Booth. – Az egészben az a pláne, hogy csak viccelt.
- Mégis igaza lett – tűnődött Brennan.
- Érdekes, hogy ez neki magának nem jutott eszébe.
- Biztos megint kikiáltotta volna magát a labor királyának – mosolygott Brennan.
Befejezték a vacsorát.
- Segítek elmosogatni – ajánlotta Booth.
- Köszönöm.
Mikor végeztek, Booth az órájára pillantott.
- Te jó ég, már két óra van!
- Későre jár – állapította meg Brennan.
- Ja. Elég szar lesz így vezetni – siránkozott Booth.
- Maradhatsz, ha akarsz – ajánlotta Bones.
- Ez biztos? – kérdezte Booth.
- Napok óta nem aludtál rendesen, és alkoholt is ittál – emlékeztette Brennan.
- Rendben – mondta Booth vidáman. – Prímán elleszek a kanapén.
Brennan mosolygott. Hirtelen eszébe jutott, mikor tegnap a kanapén álmában rádőlt Boothra. Egy kicsit megint elpirult. Nem tudhatta, hogy Booth is ugyanerre gondol, csak ő azt hiszi, hogy álmodott.
- Azt hiszem, iszok egy pohár vizet – jelentette ki Booth.
- Csak nyugodtan. Tudod, merre vannak a poharak? – kérdezte Brennan.
- Igen, kiszolgálom magam.
- Én, ha megengeded, gyorsan lezuhanyoznék – közölte Brennan.
- Oké, majd én is megyek, ha végeztél, ha nem baj – válaszolta Booth.
- Nem, dehogy.
Mindketten kínosan érezték magukat. Brennan elment zuhanyozni, Booth meg töltött magának egy pohár vizet, és leült vele a kanapéra.
Hallotta, ahogy zubog a víz a zuhanyzóban. Elképzelte Bonest, amint zuhanyzik. Nem, nem, nem szabad, tiltakozott magában. Bunkóság. De nem jöhet rá senki. Bones nem gondolatolvasó. Disznó dolog, de nem tehetek róla.
Elgondolkodott azon, hogy mikor kijön, vajon Bones szemébe tudna-e nézni, anélkül, hogy elpirulna. Ha van rajta ruha, akkor talán igen…
- Seeley! – pirított rá saját magára.
- Mondtál valamit? – hallotta Bones hangját a zuhanyzóból.
Hupsz. Ezt hangosan kimondtam volna? Remélte, hogy az előző gondolatait agytekervényeinek diszkrét közegében tartotta, és nem bocsátotta ki hangok formájában a külvilágnak. Látod, korholta magát, a disznók mindig elnyerik méltó büntetésüket.
Ekkor hirtelen egy madár egy hatalmas koppanás kíséretében nekirepült az ablaknak, megzavarva Booth-t a mély gondolkodásban.
A hangra összerezzent, és véletlenül elejtette a poharat. Erre fölpattant, egyenesen bele az üvegdarabokba. Egy szilánk bele is állt a talpába.
- Au! – kiáltott föl Booth, és visszahuppant a kanapéra.
A csattanásra, csilingelésre és kiáltásra Brennan törülközőben kirohant a fürdőszobából. Érdekes látvány fogadta: a pohár szanaszét törve hevert a padlón, Booth a talpát szorongatta, és az ablakra fel volt kenődve egy gusztustalan, meghatározhatatlan halmazállapotú, amorf valami, amiből itt-ott tollak álltak ki.
- Hát itt meg mi történt? – kérdezte elképedve.
- Lehet, hogy nem fogod elhinni, – szólalt meg Booth röhögve, miközben le se vette a szemét a talpáról – de egy madár nekiment az ablaknak, erre én leejtettem a poharat, és beleléptem a szilánkokba.
- Gratulálok – mosolygott Brennan.
- Elhitted? – nézett fel Booth. Ekkor vette észre, hogy Brennan egy szál törülközőben áll. Elöntötte az arcát a vér, és elkezdett vörösödni. A disznók mindig elnyerik méltó büntetésüket.
- El, mivel szemmel látható bizonyítéka van – felelte Brennan.
A hálószobában gyorsan magára kapkodta a ruháit, aztán nekiállt összesöpörni az üvegszilánkokat.
- Sajnálom – kért bocsánatot Booth.
- Semmi baj – felelte Brennan – a madár a hibás.
Booth az ablak felé pillantott.
- Úgy látom, ő már megbűnhődött.
- Igen, – nevetett Brennan – de diszkrétebb lett volna, ha felakasztja magát. Így majd vakarhatom le az ablakról.
- Megcsinálom, ha akarod – ajánlkozott Booth, de közben igen erős ellenérzése támadt az eldeformálódott ex-madárral kapcsolatban.
- Nem kell, megoldom – felelte Brennan. – Nem vagyok az a finnyás típus.
- Vettem észre – nevetett Booth, de a következő percben már morgott. – A francba, nem akar kijönni!
- A szilánk? – kérdezte Brennan.
- Nem, a lábujjam – felelte morcosan Booth – meguntam már, hogy ott díszelegjen, ezért le akarom szedni.
- Ez irracionális – ráncolta össze a homlokát Brennan.
- Ajj, Bones, csak vicceltem – forgatta a szemeit Booth.
- Ja, már értem – vigyorgott Brennan – így visszatekintve elég humoros.
- Aha. Csak így visszatekintve már nem tudok röhögni rajta – morgott Booth.
- Na, hadd nézzem a lábadat! Nem bírom nézni, ahogy itt szenvedsz.
Brennan a térdére fektette Booth lábát, és óvatosan kioperálta a talpából a szilánkot.
- Ezt le kéne ragasztani – állapította meg.
- Nem, nem kell, vagyis hát, lehet, ööö… igen, az jó lenne… – felelte Booth.
- Egy perc – mondta Brennan és hozott ragtapaszt, meg fertőtlenítőszert, és nekifogott a hadisérült ellátásának.
- Irracionális vagy, Bones, ez nem is egy percig tartott – jelentette ki Booth faarccal.
Brennan elgondolkodott.
- Tényleg. Teljesen igazad van, Booth. Ezt a kifejezést se használom többet.
- Mi? – hüledezett Booth – Ne már, Bones, én csak vicceltem!
- De igazad van.
Booth lassan, sípolva kifújta a levegőt.
- Amúgy kösz, Bones.
- Szívesen. Te is segítettél, mikor nekimentem az ajtónak. Ha nem kapsz el, két púp is lett volna a fejemen.
- Akkor kvittek vagyunk? – kérdezte Booth.
- Te lehet, hogy igen, de én amerikai vagyok – felelte Brennan.
- Jajj, Bones, ez azt jelenti…
- Tudom, mit jelent – szakította félbe Brennan – Most én vicceltem.
- Jaaa. Tudod Bones, elég hitelesen adod elő önmagadat – ismerte el Booth.
- Nem tudom, ez mit jelent.
- Na, erről beszélek! Régen biztosra vettem volna, hogy komolyan gondolod, de most nem tudom.
- Most komolyan beszélek.
- Igen? Ez esetben inkább hagyjuk.
- Létezik egyáltalán bármi, amit ne kéne „hagynunk”? – szegezte neki a kérdést Brennan.
- Azt például ne hagyjuk, hogy a fürdőszobából érkező víz elárassza a lakásodat! – javasolta Booth.
Brennan ijedten felpattant, és berobogott a fürdőszobába. A zuhanyzóban elfelejtette elzárni a csapot, mikor kirohant a zajokra. Mire elzárta a csapot, a fürdőszoba úgy nézett ki, mintha szökőár pusztított volna. Brennan felsóhajtott. Hogy felejthette el, hogy folyik a víz? Mostanában elég szétszórt: tegnap az üvegajtó, ma meg a zuhanyzó. De Booth sincs igazán formában. Erre elmosolyodott.
- Szent szardínia! – Booth hangjára Brennan összerezzent. – Hurrikán volt, vagy atombomba?
- Booth, a szardínia egy kultúrában sem szent állat – javította ki Brennan. – És te is tudod, hogy a zuhanyzóból folyt ki a víz.
- Jól van, tudom – sóhajtott Booth – És most mi lesz, felisszuk a vizet? Van szívószálad?
- Még szerencse, hogy van egy lefolyó a szoba közepén – szólt Brennan.
Booth lenézett a padlóra.
- Ja. Ó.
- Szépen le fog folyni. Majd ha már nem úszik minden, akkor felitatom a felmosóval. Csak azt kéne megakadályozni, hogy továbbterjedjen a ház többi részébe.
- Homokzsák? – javasolta Booth.
- Egy-két rongy is megteszi – mosolygott Brennan.
Booth felsóhajtott, és hozzákezdtek a katasztrófa elhárításához.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Na ez aztán remek volt.. xD 
Megint grat 
Madár, árvíz.. 
K.K 
Remélem még kapunk tőled ilyet.A madár kiverte nálam a biztosítékot,mikor elvesztette a formáját alacsony repülés után.És ahogy ezt észlelik az csúúúúúcs!!!!
