|
Esli: Gyilkosság Japánban/1.
-
Bones! Bones! Nyisd ki az ajtót!
-
Nyitom-nyitom. Booth? Mi a francot keresel itt az éjszaka közepén? Nem rég feküdtem le.
-
De morcosak vagyunk. Hogy mit keresek, hát nem egyértelmű? Téged. Gyerünk, öltözz és pakolj, megyünk a keleti kultúrákhoz, Japánba.
-
Japán? Minek megyünk oda? – csodálkozott Bones. Azt hitte rosszul hall.
-
Ugyan minek? Csontok… Bones …csontok.
-
De japán már nem az FBI hatásköre. – próbált terelni hátha van esély rá hogy visszafeküdjön.
-
De igen, ha az áldozatunk amerikai.
-
Na, jó adj 10 percet. Addig szolgáld ki magad. – adta meg magát Brennan és eltűnt a hálószoba rejtelmeibe.
-
Rendben. A repülő 2 óra múlva indul. - Brennan gyorsan összepakolt egy kis utazóba és már indultak is a taxihoz. Egy óra múlva már a reptéren vártak a becsekkolásig.
-
Szóval mit tudunk az esetről? – és már kezdődött is a szokásos kis beszélgetés.
-
Az áldozat elég valószínű, hogy amerikai egy parkban találtak rá, amikor új szökőkutat akartak állítani. Szóltam nekik, hogy senki ne nyúljon semmihez, míg oda nem érünk. – mosolygott Bones-ra tudta, hogy fontos a lánynak, hogy érintetlenek legyenek a maradványok.
-
Ezt jól tetted, akkor a többi az én dolgom lesz.
-
Így van, ezért viszlek téged. Hagytam üzenetet Cam-nak hogy elraboltalak Japánba egy ügyhöz.
-
De én önként jöttem nem kellett…jaaa átvitt értelembe. Értem. Nos, tekintve hogy 14óra különbség lesz köztünk, kicsit megbonyolítja a kommunikációt. Szóval alkalmazkodunk.
-
Rendben. Megveszem, a jegyeket várj itt. - Míg Booth elintézte a jegyeket addig Brennan rendelt 2 kávét.
-
Tessék a jegyed. – nyújtotta át a kis papírkát.
-
Kösz. Én meg rendeltem kávét. – 20 perc beszélgetés után már a kapunál álltak készen arra, hogy becsekkolhassanak. – A repülőút kicsit hosszú lesz, de legalább lesz időnk pihenni.
-
Ha csak nem zuhanunk le.- vette poénora Booth.
-
Ha szakmai szemmel nézem, akkor nagyon kicsi az esélye. Jelen pillanatban is kb. 1 millió ember van a levegőben. Amúgy a statisztikák szerint nagyobb az esélye annak, hogy a repülőtérre vezető úton halsz meg, mint repülőgép-szerencsétlenségben. Tudtad, hogy 2000 óta vezetnek statisztikát erről? E szerint évente 300 ember hal meg repülőgép szerencsétlenségben, vagyis majdnem minden nap meghal valaki. Továbbá fontos megjegyezni, hogy 1,12-szer akkora az esélyed arra, hogy beléd csapjon egy villám, mint hogy repülőgép balesetben halj meg. Ööö 25 ezerszer valószínűbb, hogy egy ámokfutó leszorítja a kocsidat az útról, mint hogy eltérítik a gépet, amin utazol. Egy az egymillióhoz az esélye, hogy bomba van a gépeden. Így statisztikailag a repülés a közlekedés legbiztonságosabb módja. És mivel ritkán vannak balesetek, ezért kapnak akkora visszhangot.
-
Köszi ez most megnyugtató. Én csak poénból mondtam a zuhanást. De azért jó tudni. J - Booth kis híján a hideg rázta. Túl sok információ volt ez számára és Brennan olyan gyorsan hadarta el, hogy csak bizonyos szavakat értett, de ez is megtette a hatást.
-
Jah értem.
-
Ez kicsit ijesztő volt Bones.
-
Ezek alátámasztott tények nincs ebben semmi ijesztő. – felelte magabiztosan.
-
Aha ha te mondod. Inkább szálljunk be.
A majdnem 8 órás repülőút jót tett a kialvatlan párosnak. Amint leszálltak a tokyo-i reptéren máris egy szálloda felé vették az irányt.
- Jó napot! Seeley Booth FBI ő itt Dr Temperence Brennan. Két egyágyas szobát szeretnénk.
- Jó napot kívánok. Elnézést kérek, de sajnos nincs szabad szobánk.
- Hát ez remek. Most mehetünk egy másik szállodába. – reagált bosszúsan Seeley.
- Talán volna mégis 1 szoba, de ez 2 személyes. Ezt az egyet tudom felajánlani. – nézett utána gyorsan a recepciós látván hogy távozni készült a páros.
- Elfogadjuk.- szólalat meg Brennan.
- Igen? - nézett rá Booth kérdően. Megpróbált nem gondolni az esetleges következményekre.
- Booth, minél hamarabb lesz szobánk, annál hamarabb mehetünk a maradványokhoz. – mondta ellent nem tűrő hanggal.
- Igaz, rendben akkor kérjük azt a szobát.
- Máris uram. Pete segít felvinni a csomagjaikat. - intett a recepciós a fiatal srácnak, aki már intézkedett is a csomagokkal kapcsolatban. Már épp a liftben voltak, amikor a srác megszólalt.
- Atya ég maga Dr Temperance Brennan. – csillant fel a srác szeme az örömtől.
- Ööö igen én volnék. – kicsit megilletődött Brennan.
- Elnézést, ha megijesztettem, de nagy rajongója vagyok. A könyve egyszerűen zseniális. Maga a példaképem, nagyszerű dolog, amit csinál. Kérem, aláírná, majd a könyvem? Nagyon sokat jelentene nekem.
- Ki gondolta volna, hogy Japánban is találunk valakit, aki rajong érted. – súgta oda Booth Bones fülébe.
- Hát persze. Amint felértünk, aláírom neked.
- Nagyon szépen köszönöm. – A lift a 7. emeleten állt meg. A szobaszám 707. Miután felértek és lepakolták a csomagokat Brennan aláírta a hordár fiú könyvét, majd szemügyre vették a szobát Booth-al.
- Booth azt hiszem elfelejtettetek valamit megemlíteni a szobáról.
- Mégis mit? Szerintem tuti kis hely. – mosolygott Booth. Tetszett neki a berendezés a színek és nagyobb volt, mint a lakása.
- Láttad már a hálószobát? – kérdezte Brennan hangja mintha kétségbeesettséget sugárzott volna.
- Nem. Mi van ott?
- Inkább nézd meg. – mondta Brennan, majd kinyitotta az ajtót.
- Te jó ég mi ez a sok szívecske? – sokkolta le Booth-t a látvány. Még életébe nem látott ennyi szívet 1 helyen.
- Azt hiszem Nászutas lakosztályt kaptunk. – vonta le a következtetést a látottak alapján.
- Hát ez remek és a sok szívecske között kell aludnunk?! – ez kissé bizarrnak tűnt számára.
- Mármint együtt? – Bonesnak csak akkor esett le a férfi szavai.
- Nem. Majd én kint alszok, a kanapén a szoba a tied lehet. – hárított a férfi amint lehetett, nem akart kellemetlen helyzetbe kerülni.
- Rendben. Na jó, pakoljunk és induljunk. – Brennan próbált szabadulni a helyzetből. Nem igazán tetszett neki, hogy pont egy nászutas lakosztályt fogtak ki. Az még oké hogy 1 szobában alszik a férfival, de a sok szívecske és a hangulatvilágítások. Félt, hogy rontaná az ítélőképességét és elvonná a figyelmét. Így örült, hogy a férfi bevállalta a kanapét.
- Oké. Telefonálok egyet és már indulhatunk is a helyszínre. –Fél óra múlva már kocsiban voltak, úton a park felé. Menet közben Booth elintézte a labort Brennan számára. 40 perc kocsikázás után megérkeztek, tetthelyre.
- Seeley Booth Különleges Ügynök FBI. Ő itt a társam, Dr Temperance Brennan. Törvényszéki antropológus.
- Üdvözlöm önöket. Erre jöjjenek. Az áldozatot tegnap reggel találták, mikor épp az újszökőkút helyét ásták ki. A szakértőink azt állapították meg, hogy amerikai így az FBI-t értesítettük. Ők mondták, hogy ne nyúljunk semmihez, szóval így hagytuk.
- Rendben Bones te jössz.
- Nos, az áldozat valóban amerikai etnikuma fehér. 20-25 év körüli magassága úgy 170cm.
- Az mit jelent? – nézett értetlenül.
- 5,5 láb. Izmos testalkat, valószínűleg rendszeresen sportolt. A súlya úgy 60kg lehetett.
- Az mit jelent? – utálta ezeket az egységeket.
- Hogy 130 font. A kulcscsonton többszöri forradás helye a sípcsont is el volt törve, ezek régebbi sebek. Többszörös bordatörés. Ezek elég valószínű, hogy a halála előtt szerezte. A koponya is betört. Véleményem szerint úgy 2-3 hónapja lehet itt.
- Szóval agyonverték és eltemették?
- Úgy tűnik, de biztosat csak a laborban tudok mondani, ha már megtisztítottam. Fel kell majd venni a többiekkel a kapcsolatot. Hodginsnak elküldöm a földmintákat és a lány ruháit. Hátha talál valami nyomot.
- Jó rendben. Fiúk mindent szállítsanak a Katokai laborba. – adta kis a parancsot Booth.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Végre eljutottam idáig. Bones és Booth és nászutas lakosztály?????
Hú de nagyon remélem, hogy nem csak a kanapén tölti, majd az éjszakáit.......
KK