|
Esli: Gyilkosság Japánban/3.
Brennan a szobájában feküdt az ágyon szembe a laptopjával, mellyel épp Angelát próbálta elérni a video hívással. Sajnos sikertelenül senki nem fogadta a hívást. Ezt nem is értette, hiszen valaki mindig ott van és reagál. Booth épp a konyhában volt kávét készített.
- Te kérsz kávét? – kiabált be a lány szobájába.
- Nem kérek. Neked se kéne annyi koffein a szervezetedbe. A szíven közvetlen hatással növeli a szív frekvenciáját és a kontrakciók erejét.
- Köszi, hogy aggódsz az egészségemért. – mosolygott rá a férfi.
- Még jó hogy aggódok, a társam vagy, ha szívritmus zavarod lesz, nem engednek a terepre és akkor én se mehetek.
- Aha… szóval nem is engem féltesz, csak nem akarsz a laborban ragadni. – vonta le a következtetést.
- Nem úgy értettem. Természetesen a te egészséged miatt aggódok. – úgy érezte már megint nem tud jól kijönni ebből a helyzetből. Lassan kezdte belátni, hogy jobb lesz ha átgondolja azt amit mondani akar mielőtt kinyitja a száját. Nem akarta túl feszíteni Booth-nál a húrt. Nem akarta h esetleg a férfi lecserélje. Bár tudta, Booth nem tudná kire lecserélni, mégis kénytelen lesz meghozni ezt a döntést, ha csak nem akarja megbántani.
- Sikerült elérni a többieket? – ült le az ágyra Brennan mellé.
- Nem. És nem értem, hogy miért? Mindig fel szokták venni. – kissé zavarta a gondolat, hogy nem tudja miért nem éri el a barátait.
- Biztos valami elintéznivalójuk akadt. – próbálta nyugtatni a lányt. Booth most először vette rendesen szemügyre a szobát és a szeme meg is akadt valamin, amit már keresett.
- Na, ne már. Itt a tv? Én meg már mindenhol kerestem. Igazságtalanság, te nem is szoktál tv-zni. – bosszankodott Booth.
- Ha gondolod, itt nyugodtan nézheted engem nem zavar. – ajánlotta fel Bones. Booth-nak nem kellet kétszer mondani, máris indult a távirányítóért és visszahuppant Brennan mellé az ágyra. Egymás mellett feküdtek és úgy néztek valami múmiás filmet. Igaz, Booth sokkal inkább nézte volna a sport csatornát, de amikor meglátta Brennan arcát, hogy mily érdeklődést váltott ki belőle a film úgy döntött, hogy kedveskedik egy kicsit és azon hagyja a csatornát. Már egy órája ment a film, amikor is Brennan egy fejet érzett a vállára borulni. Booth bealudt. A nő nem értette, hogy lehet elaludni egy ilyen izgalmas filmen. Elgondolkozott, hogy most felébressze a férfit vagy próbáljon mellette aludni. Kicsit kényelmetlenül érezte magát. AZ utóbbi időben kezdett érdekesen viszonyulni a férfihoz. Persze mindezt próbálta megcáfolni és annak betudni, hogy a nyári melegre biztos így reagálnak a hormonjai. Bár tudta, hogy ez teljességgel abszurd. Félt. Be kellett látnia, hogy igenis ő is fél valamitől. (A kígyókat leszámítva.) Félt, hogy ha többet érez Booth iránt elveszti. Elveszti, mint társat, barátot. Félt, hogy nem lehet köztük továbbra is ilyen remek kapcsolat, ami a barátságon alapult. Félt az elkötelezettségtől is. Úgy érezte, hogy szüksége van Angela-ra. Ő biztos tudna adni neki valami tanácsot. Bár ha jobban belegondolt rájött, hogy Ange úgy is azt mondaná, hogy hallgasson a szívére. Brennan számára ez abszurd dolog volt. Teljesen ésszerűtlen. A szívre nem lehet hallgatni. Az ember központja az agy. Minden onnan indul. Teljesen irracionális az a feltevés, hogy a szívvel lehet érezni, bármit is. Bones annyira elgondolkozott, hogy észre se vette, hogy Angela bejelentkezett a laptopján és épp őket nézni, ahogy egymás mellett édesen fekszenek.
- Milyen aranyosan alszik. – szólalt meg végül.
- Igen szerintem is. – mondta ki a szavakat önkéntelenül. Majd gyorsan felkapta a fejét.
- Angela? – lepődött meg és eszébe jutott az előbb miket is mondott. Próbált szabadkozni de Angela leállította.
- Édesem, nekem nem kell magyarázkodni. Én ennek csak örülök. Tudod jól, hogy nem ellenzem a dolgot. Sőt már mióta mondom, hogy Booth tuti pasi. Örülök, hogy végre így láthatlak titeket. Még jó, hogy csak alszik és nem máskor jelentkeztem be. – eresztett meg egy huncut kis vigyort.
- Angela mi nem vagyunk együtt, csak filmeztünk és elaludt. – tisztázta Brennan a dolgot.
- Uhh sajnálom édesem. De ne szomorkodj, ami késik, nem múlik. Mi ez a sok szívecske a háttérben? – nyitotta tágra a szemeit a meglepődöttségtől.
- Nászutas lakosztály. Ez volt az egyetlen szobájuk.
- Látod szívem ez egy jel. – biztatta barátnőjét.
- Nem tudom, tudod, hogy nem hiszek ezekben. Szerintem ez csak azt jelenti, hogy főszezon van és mindenki nyaral. Ezért nincs szabad szoba.
- Nevezd annak, aminek akarod, én tudom, hogy ez egy jel és kész. Hidd el nekem. – Angela remélte, hogy Booth nem alszik olyan mélyen és vette a lapot. Tudta ugyanis, hogy a férfi is gyengéd érzelmeket táplál Brennan iránt.
- Amúgy kerestelek. Hol voltál? – mondta Brennan szemrehányóan.
- Tudom, hogy kerestél ezért vagyok most itt. Hogy kérdésedre válaszoljak tűzriadó volt és így mindenkinek el kellett hagynia az intézményt. – avatta be a nő a történtekbe.
- Mindenki jól van?
- Igen-igen persze. Kiderült, hogy valami tévedés történt, de meg kellett várni, míg visszaengedtek mindenkit. De miért is kerestél?
- Igen. Booth-al rájöttünk, hogy mivel rúgták fejbe az áldozatot, vagyis inkább megtaposták egy …
- Foci cipő. Stoplis. Vagy csuka. – fejezte be Angela.
- Ez valami szleng lehet, a srác is így nevezte.
- Igen az, amúgy mi is rájöttünk. Pont hívni akartunk, csak a riadózás közbe szólt. De örülök, hogy így történt. – mosolyában a huncutság bújt el.
- Jó. Értem. A minták még nem érkeztek meg igaz?
- Nem sajnos még nem így ilyen információval nem tudok szolgálni, de mesélj mit csináltatok eddig? – kíváncsiskodott.
- Angela kérlek. Egy gyilkosságot nyomozunk ki. Nem nyaralni jöttünk. – szólt rá boldogan sugárzó barátnőjére.
- Ne már. Tudom, hogy gyilkosság meg minden, de nem igaz, hogy nincs egy csepp szabad időtök sem.
- Holnap megyünk az áldozat iskolájába. – jelentette ki Bren.
- Hééé te tereled a szót. Na, halljam mi történt?
- Nem történt semmi kérlek.
- Nem- nem szívem. Tudom, hogy volt valami és addig nem hagylak, amíg el nem meséled mi az. – jelentette ki szikla szilárdan Angela.
- Jó rendben. De nem történt semmi olyan. Elmentünk enni egy étterembe, aztán sétáltunk egy kicsit a parkban. Ott jöttünk rá, hogy mivel sérthették meg az áldozat fejét.
- Szóval randiztatok.
- Nem Angela. Ez nem volt randi. Máskor is voltunk már együtt enni. Te is tudod jól, hogy minden ügyünk után megiszunk valamit együtt.
- De ez még nem az ügy vége volt. Szóval tekinthetjük randinak is. – Angela elégedett volt. Úgy érezte ez a Japán dolog a végén még jól is végződhet. Persze a gyilkosság ügyet leszámítva.
- Most mit csináljak Booth-al? – nézett tanácstalanul a lányra.
- Édesem…Csókold meg! – válaszolta egyszerűen.
- De Angela! – adott hangott tiltakozásának, melyre persze Booth is felriadt.
- Mi történt? – kérdezte a férfi fegyverrel a kezében.
- Te jó ég Booth! Mindig így reagálsz a zajokra? – hűlt el Angela.
- Bocs. Amúgy szia Angela. Mikor csatlakoztál köreinkhez?
- Nem rég. – felelte Bones. – Ők is rájöttek, hogy mivel rúgták meg az áldozatot.
- Igen így van, de Brennan közölte, hogy ez nektek is megvan, így nem tudok új információval előjönni. Estére megcsinálom a gyilkosság rekonstruálását.
- Nálunk már este van. – vigyorgott rá Booth.
- Képzeld, tudom. Majd ha fel kelltetek, megmutatom. Addigra megjönnek a minták Hodginsnak is. Na, jó én megyek a dolgomra. Nektek meg kellemes estét. – kacsintott barátnőjére, majd kilépett.
- Ez meg mi volt? – nézett Booth Bonesra.
- Mi, mi volt? –nem értette a férfi mire mondja.
- Ez a „kellemes estét” dolog ezzel a hangsúllyal. Valamire utalt.
- Szerintem csak szimplán elköszönt. – próbálta megmagyarázni.
- Te a csontokhoz, én az emberekhez értek. De hagyjuk. Feküdjünk le és aludjunk. – jelentettet ki Booth teljesen nyugodtan és elkezdte kigombolni az ingjét.
- Várj, mármint együtt? – nézett vissza rá. Kissé zavarba jött a gondolattól, hogy a férfi mellett aludjon. Maga se értette, hogy történhet ilyen, de egyre jobban kezdi elveszteni az irányítást az érzelmei felett. Mikor Booth-al volt úgy érezte magát, mint egy átlagos nő aki zavarba jön ezektől a helyzetektől.
- Csak vicceltem nyugi. Megyek a kanapéra. – mosolygott a lány reakcióján és indult ki a szobából. Örült. Tudta, hogy ez a viselkedés azt bizonyítja, hogy a lány is érez valamit, különben nem így reagált volna az előző dologra.
- Jó éjt Bones.
- Jó éjt Booth.
A férfi kiment a nappaliba és felhúzta a már rég előkészített ágyneműt, majd befejezte a ruháinak levételét és befeküdt ideiglenes ágyába. Az ajtó túloldalán szintén beléptek az álmok mezeire és hagyták, hogy fantáziájuk szabadon szárnyaljanak, az éj leple alatt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
a ficc is nagyon jó lett 
és természetesen : KK!! :)
Eszméletleen
Imádoom 
K.K 
Amikor Booth felébredt azt hittem, hogy Angela azt mondja, hogy Bones megakart csókolni xDD De nem.