A nap már ébredezett és a madarak is csicseregtek. Az utakon a forgalom is kezdett beindulni. Egy szálloda nászutas lakosztályában, két ember aludta még az igazak álmát. Az első álomból kiszakadt emberünk egy férfi volt.
Booth első gondolta a kávé volt. Így el is indult a konyhába. Tíz perc múlva 2 pohárral a kezében indult el a lány szobája felé. Brennan nem hallotta, hogy a férfi belépett volna. Booth letette a kávét az éjjeliszekrényre, majd leült az ágyszélére Brennan mellé. Ezt már Bones is észlelte és kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt Csipkerózsika. – mosolygott rá a férfi.
- Jó reggelt, de elmondanád, hogy mégis mit keresel itt? – nézett rá kérdőn.
- Gondoltam, én leszek az ébresztőd. – mosolygott rá és mélyen a szemébe nézett. Egyszerűen nem tudta levenni a tekintetét a nőről. Még soha nem igézte meg őt egyetlen szempár se. Hosszú percekig fürkészték egymást. Oly mély volt ez a varázs, hogy Angela megint észrevétlenül tudott bejelentkezni.
- O-ó. – szólalt meg Ange, majd gyorsan kilépett.
- Ez meg mi volt? – nézett rá kérdőn Hodgins.
- Ööö nem tudom csak azt láttam, hogy Booth alsógatyában ült Brennan ágyán és megijedtem azt hiszem és kinyomtam. – mondta zavarodottan.
- De nem gondolod, hogy tudni akarják mire jutottunk?
- Én inkább nem gondolok semmit. - jelentette ki Angela.
- Na jó, majd én felhívom őket. – mondta határozottan Hodgins. Eközben Booth és Brennan még mindig az ágyon voltak.
- Hoztam kávét. – szólalt meg végül a férfi és átnyújtotta a poharat.
- Köszönöm.
- Gyönyörű vagy. – mondta a férfi még mindig mosolyogva. A lány nem válaszolt, de látszott rajta, hogy zavarban volt.
- Jó reggelt. – köszönt be Hodgins.
- Sziasztok. – reagált gyorsan Brennan a köszönésre. Úgy érezte, jobbkor nem is jöhettek volna Angeláék. Ki tudja, mi lett volna az elkövetkezendő percekben.
- Van valami hír? – jött egyszerre a kérdés.
- Igen. Megérkeztek a minták és az áldozat ruhája is. Legalábbis ami maradt belőle. Vincenttel már elkezdtük megvizsgálni és gondoltam. Elmondom, hogy mire jutottunk.
- Valamint én is elkészítettem a gyilkosság rekonstrukcióját.
- Hallgatunk titeket. –adta vissza a szót Brennan.
- Szóval az áldozat ruháin kvarchomokot és gumiőrleményt találtam. – magyarázta Hodgins
- Vagyis? – kérdezett vissza Booth.
- Műfüvet.
- Ahol az áldozatot találtuk nem volt a közelben műfüves pálya. – állapította meg Booth. – Vagyis akkor valahol máshol ölték meg és odahurcolták.
- A kiskukacok szerint az áldozatunk 2,5 hónapja halott.
- Hogy lehet, hogy senki nem jelentette az eltűnését. – csodálkozott Angela.
- A kartonja szerint nincs családja. Állami gondozott volt és mikor nagykorú lett otthagyta a családot és saját lábra állt. Senkivel nem tartotta a kapcsolatot, így senki nem tudhatta, hogy Japánba jön tanulni. Bones-sal ma megyünk a lány iskolájába, hátha megtudunk valamit. – mesélte az eddigi információt el Booth.
- Nos, elkészítettem a rekonstrukciót. Belevettük, Hodgins által vélt dolgot is hogy nem a helyszínen ölték meg. A sérülésekből ítélve minimum két embert kell keresni. Az erőhatásokat nézve lányok. Úgy 60-65 kg lehetnek.
- Az áldozat körme alatt találtunk valamit. – szakította félbe Hodgins Angelát.
- Hallgatunk. – adott szót Brennan.
- Hámréteget találtunk és ez nem a sajátja.
- Valószínűleg a gyilkosé. – vonta le a következtetéseket Booth. – Amint lesz, gyanúsított veszünk DNS mintát.  
- Folytasd Angela. – kérte meg barátnőjét Bren.
- Szóval az áldozatot a műfüves pályán verték meg, majd elvitték onnan. Valószínűleg egy kocsi csomagtartójába tették. Hodgins talált erre utaló nyomokat. De ekkor még élt. A hálál oka az volt, hogy élve temették el. Ugyanis Hodgins földdarabot is talált a körme alatt, ami egyezik azzal a mintával, amit tetthelyről küldtél.
- Szóval, két lány megverte Vanessát és pánikba estek, elvitték onnan és inkább elásták. Csak nem számítottak arra, hogy a lány nem halt bele a sérülésekbe. – foglalta össze a férfi.
- Booth. A pályán még mindig megtalálható a vérnyom és a kocsiban is. – tájékoztatta Brennan.
- Rendben legalább már le tudjuk szűkíteni a kört. Van még valami, amiről tudnunk kéne? – kérdezte Booth a Jefferson kis agyasait.
- Mindent elmondtunk, amit eddig sikerült kideríteni. Ha találunk, valamit szólunk. – szólt vissza Angela.
- Rendben köszönjünk. Sziasztok. – köszönt el Brennan. Booth kisietett a szobából, és a fürdő fele indult, hogy lezuhanyozhasson. Brennan megitta a reggeli kávét, majd szintén a zuhany felé vette az irányt.
- Bejöhetek? – kérdezte a nő. Úgy gondolta időt spórolnak, míg a férfi zuhanyozik, addig ő megmossa a fogát és az arcát majd cserélnek. Mivel választ nem kapott úgy döntött belép. A férfi épp akkor lépett ki a kabinból és a törölköző felé nyúlt. Brennan nem gondolta, hogy pont így kapja el a férfit. Booth nem hallotta, ahogy az ajtó kinyílt, ám a tükörben igencsak meglepődött.
- Te jó ég Bones mit keresel itt? – nézett rá a férfi. Hirtelen azt se tudta, hogy mit csináljon. Csak ott állt egy szál törülközőbe és nézte a vele szembe álló nőt, aki szintén ledermedt.
- Öö azt hittem még fürdesz és gondoltam addig bejövök fogat mosok. – magyarázta gyorsan a lány, de még mindig nem vette le a szemét a férfi nedves testéről. Rengeteg dolog futott át az agyán. Olyan dolgok melyre egyáltalán nem akart gondolni. Az esze azt sugallta, hogy most azonnal menjen ki a helység, de a teste nem engedelmeskedett neki. Teljesen mást csinált. Bones egy lépést közelebb lépett a férfihoz. Az agya tiltakozott. Booth nem értette mire vélje Bones viselkedését. De érezte a helyzet egyre kínosabb lesz.
- Már végeztem, szóval nyugodtan jöhetsz. – szólalt meg végül a férfi és kimenekült a szobából, majd becsukta az ajtót. Úgy érezte, ha tovább marad bent, nem bírja elfojtani az érzéseit és megcsókolja a lányt. Így ez tűnt a legésszerűbb döntésnek.
- Mégis miért blokkoltam le? Miért csináltam ezt? Ez nem én vagyok. Én egy pragmatikus és racionális nő vagyok. Nem ilyen zavarba jövős. Mégis mi a fene történik velem? – panaszkodott magában Brennan majd beállt a zuhany alá. Miután végzett tiszta fejjel gondolkodott. Kiment a fürdőből és a szobája felé vette az irányt. Booth épp a reggelit intézte. Pár perc múlva ismét szembetalálkoztak egymással.
- Ne haragudj az előzőért. – mondta Brennan bűnbánóan.
- Nem történt semmi. Gyere, reggelizzünk meg és induljunk a suliba. - eresztett meg egy mosolyt Booth.

Súgó 6 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.08.18. 20:16 bandrea ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ !!!!! Tesód nem enged még a géphez????  Már türelmetlenül várom a folytatást !!!!! Nagyon jó a történet !!!! Csak így tovább !!!

2011.08.17. 20:41 Esli ígérem igyekszem csak rá kellett jönnöm h nehéz összefogalalni az indítékot és a nyomozás további részeit. Szemétség de örülök, hogy sikerült olyat alkotnom, ami felkelltette az érdeklődést és tudom húzni az agyatokat. Sajnos nem csak rajtam múlik a kövi rész, mert függ attól is, hogy tesóm mikor enged ide. :) De igyekszem :) Addig is nagyon köszönöm a kedves szavakat :)

2011.08.17. 20:23 Angela Fel vagyok háborodva!  Mi van ezzel a flúgus tyúkkal? Két ilyen lehetőséget is kihagyni, hogy Booth hol félig, hol teljesen mesztelen? És még vizes is!!!!!!!!!!!!! Vak ez a csaj vagy mi a szösz? Neked viszont gratula, mert legalább annyira tudod húzni a majdnem megvolt dologgal az olvasoid agyát, mint Hanson a nézőkét. Kész vagyok! Könyörülj már meg rajtunk. KK

2011.08.17. 11:46 o.n. Hajjajj, mi lesz még itt! Remélem, egy kis jóga :D Vagy ha nem, hát valami új és izgalmas :) Éljen a nászutas-lakosztály :)

2011.08.17. 08:58 Lillu Ááá Megint gratuu Mik fognak még itt történni.. Várom már K.K

1 | 2