|
Esli: Gyilkosság Japánban/5.
Booth és Brennan a kocsiban ültek, úton a főiskola felé. Nem igazán beszélgettek. Mindkettőjüket lefoglalta a saját gondolatuk. Booth éppen azon agyalt, hogy vajon merjen-e kockáztatni Brennan felé. Tudta, hogy a lány is érez iránta valamit, csak abban nem volt biztos, hogy fel is szeretné azt vállalni. Biztosra vette, hogy a nő nem fogja feladni csak úgy a függetlenségét. Booth pedig nem egy éjszakás kalandot szeretett volna. A reggeli dolgot se igazán tudta mire vélni. Zavaros volt a helyzet. Brennan fejében is a káosz uralkodott. Dühös volt. Dühös volt Booth-ra, amiért ennyire humanista ember volt. Dühös volt Istenre is, bár nem hisz Isten létezésébe jelen pillanatban mégis dühös volt rá, amiért ilyen ellenállhatatlan külsővel áldotta meg őt. De legfőképpen magára volt dühös, amiért nem tudja kordában tartania érzéseit. Tudta, hogy egyre jobban hasonlít egy átlagos nőre, akit nem a konzekvens tények irányítanak.
Úgy érezte, sokkal jobban jár, ha az ügyre koncentrál és nem másra.
Három negyed óra kocsikázás után, megérkeztek az iskola parkolójába. Hatalmas épülettel találták szembe magukat. Amint haladtak a bejárat felé az udvaron és parkolón át, különböző sportpályákra lettek figyelmesek.
- Booth, nézd csak. –mutatott a nő egy műfüves pályára.
- Nos, aligha nem meg van a tetthely. – vette le napszemüvegét a férfi.
- Ez még korai következtetés lenne. Előbb át kell vizsgálni.
- Jó-jó. De előbb beszéljünk a dirivel.
- Az igazgatóra gondoltál ugye? – nézett rá kicsit zavarodottan.
- Ahha. Hát persze. Ki másra gondolnék? – hangjában némi irónia volt felfedezhető. Az intézményben egyből kiszúrták őket, hogy nem odavalók.
- Segíthetek valamiben? – fordult hozzájuk egy fiatal férfi.
- Igen kérem az igazgatóval szeretnék beszélni. – tájékoztatta Booth.
- Milyen szakon van? –kérdezett vissza rá a férfi.
- Mármint, hogy hogy milyen szakon? Mégis kicsoda? – nézett rá értetlenül Brennan.
- Hát a gyerekük. Milyen szakon tanul? Humán? Vagy reál? –kíváncsiskodott.
- Nem. Nem, nem,. mi nem.. vagyis.. nekünk nincs.. Nem. –szabadkozott egyszerre a két érintett fél. Majd Booth megmutatta a jelvényét.
- Az FBI-tól jöttünk.
- Úristen mi történt? Biztos, hogy nagy baj van, ha már az FBI is itt nyomoz.
- Ezt előbb az igazgatóval kell megbeszélnünk ugye megérti, barátom. –magyarázta Booth.
- Ó hát persze. Ebben az esetben. Tomas Sakyo. Az iskola igazgatója volnék. – mutatkozott be. Booth és Brennan nagyot néztek. Nem gondolták volna, hogy a mellettük álló fiatal srác volna az igazgató. Sokkal inkább egy diáknak vagy tanársegédnek tudtál volna be, de hogy igazgató. Ezt ők sem gondolták komolyan. Ám a csodálkozásba vissza kellett térni a valóságba.
- Tudom, most meglepődtek. Mindenki így reagál. Kérem, kövessenek. – mosolygott rájuk a férfi és az irodájába vezette őket.
- Akkor miben segíthetek? –kérdezte újfent az igazgató.
- Az egyik diákjáról volna szó. Vanessa Morton. – mutatott meg egy képet Booth.
- Igen-igen. Volt diák. Sajnos el kellett tanácsolnunk.
- Megmondaná, hogy miért? – szólt be a beszélgetésbe Brennan is.
- Viszonyt folytatott a testnevelő tanárjával. Így muszáj voltam kirúgni mindkét félt. Pedig nagyon okos lány volt. De sajnos az iskola szabályzata tiltja a diákkal való szexuális kapcsolat fenntartását.
- Megtudhatjuk a tesi tanár nevét és esetleg a címét?
- Az utolsó bejelentett címét át tudom adni, de ez már úgy 2,5 hónapja történt. A neve Emma Shane.
- Egy nő? A tesi tanár egy nő volt? –Booth szintén igencsak nagyot nézet. Már most úgy gondolta, hogy ez a nap a meglepetésekből fog állni.
- Hát a neve igencsak nőies. – mosolygott el Bones, a férfi képét látva.
- Megtudhatnám, hogy mi történt? – tudakolta a velük szemben ülő férfi.
- Nos, Vanessa Morton-t holtan találtuk egy parkban.
- Meggyilkolták. –erősítette meg a doktornő.
- Úristen. Mégis ki képes ilyen szörnyűségre?
- Nos, ezt kell kiderítenünk. – állt fel Booth a székéből.
- Köszönjük az információkat. Ha szükségünk lesz, még valamire szólunk.
- Amiben tudok, segítek. – ajánlotta fel az igazgató, majd kikísérte a vendégeit.
- Hé Booth. Booth. Nem kellett volna engedélyt kérni, hogy átnézzük a pályát? – érdeklődött a nő mikor észrevette, hogy a kocsi felé mennek.
- Előbb beszélünk az áldozat barátnőjével. – vigyorgott a férfi.
- Azért ez durva nem? Az áldozatunk leszbikus volt. – a férfi el volt hűlve.
- A leszbikusság létezése a férfi homoszexualitás mellett az ókorban tény volt, Spártában megemlíti Plutarkhosz, Platón még filozófiailag is megpróbálta elmagyarázni ezen jelenség okát. Az azonos neműekhez vonzódó személyeket a késő középkorban – kora újkorban, a jezsuiták megjelenésével kezdték el üldözni, mivel bűnnek tartották Isten ellen.
- Húú, de tájékozott vagy. Komolyan Bones, néha megijesztesz ezzel a sok tudományos blablával. – Brennan nem reagált rá, inkább csak beszállt a kocsiba. A nő címe félóra autóútnyira volt. Amint megérkeztek kiszálltak a kocsiból és az csengő vették célpontnak. Nem kellett sokat várniuk, máris ajtót nyitottak nekik.
- Jó napot! Emma Shane? – kérdezte a férfi a vele szemben lévő igencsak csinos hölgyet.
- Igen én volnék. Miben segíthetek?
- Seeley Booth FBI ő itt a társam..
- Dr Temperance Brennan.- fejezte be a nő Bones nevét. – Olvastam a könyveit. Nagyszerűek lettek.
- Igazán köszönöm. – felelte Brennan.
- Szeretnénk fel tenni pár kérdést Vanessa Morton-ról. – hölgy beinvitálta őket.
- Tudniuk kell, hogy mi már nem vagyunk együtt. Nem tudom mit csinálhatott. – magyarázta a nő.
- Vanessa meghalt. Sajnálom.
- Te jó ég. – a nőt először lesokkolta a hír, majd a könnyei kezdtek potyogni.
- Mégis hogy? – próbált erőt venni magán, hogy tovább folytassa a beszélgetést.
- A jelek szerint meggyilkolták. – közölte a tényt Brennan.
- Mondja kérem, el mesélné nekünk, hogy milyen kapcsolatban álltak pontosan? – kérte meg Booth.
- Vanessa és én együtt voltunk. Majdnem 4 hónapig. Titokban tartottuk a kapcsolatunkat. Ám egyszer nem voltunk túl óvatosak és rajta kaptak minket az öltözőben. Amint ez kiderült kirúgtak az állásomból és Vanessát is eltanácsolták. Akkor nagyon összekaptunk. Később próbáltam felhívni, de nem reagált.
- Nem gondolta, hogy jelenteni-e kellett volna az eltűnését? – kérdezett rá a férfi.
- Úgy gondoltam, hogy azért nem érem el, mert már egy másik országban van. Tudják mindig azt hangoztatta, hogy ha vége a sulinak Európába megy majd.
- Voltak Vanessának ellenségei?
- Hát. Tudja Vaness nagyon tehetséges volt. A csapattársai is irigykedtek rá. Pedig ő nem az a felvágós lány volt. Sokkal inkább csapatjátékos. Sose szerette, ha nyíltan megdicsérte valaki. Mindenkivel próbált kedves lenni, de sokan azt hitték, hogy ezzel csak hízelegni akar a többieknek. Pedig csak egyszerűen ilyen volt a természete. Ezt szerettem meg benne. – ahogy mesélt róla ismét elérzékenyült. Booth és Brennan nem is tartották fel visszaindultak a kocsijukhoz.
- Szerinted ő volt az? –nézett rá Brennan tudta, hogy a férfi már gondol valamire és kíváncsi volt, hogy mi volna az.
- Meglehet. Indítéka volt. A lány miatt rúgták ki az állásából. Eszköze is lehetett, végül is testnevelő tanár, biztos neki is van olyan cipője. De az is lehet, hogy valamelyik csapat társa volt az. Őket is ki kell hallgatni. – foglalta össze Booth az eddigieket.
- Akkor vissza a főiskola? – kérdezett rá a nő.
Eltaláltad. Visszamegyünk. – mondta határozottan és már lépett is a gázpedálra, hogy minél hamarabb oda érjenek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Minden elismerésem
nagyon tetszett!! :D kíváncsian várom a folytatást!! KK!! :D