Igen, elkapták. Most a fogdában ül, a tárgyalásig.

3. nap

A kanapén, Angela irodájában három ember aludt: Sweets, Hodgins, és a szoba tulajdonosa. Éjszakába nyúlóan moziztak, de az álmok világa végül magához édesgette őket. Csak Camille kelt korábban, tipikus főnök-alkat volt.

Ő már tízkor fent volt. Most dél körül járt az idő. Mikor ismét visszatért Angela irodájába, azt látta, hogy a nő Hodgins karjaiban alszik. Jack már ébren volt. Fejével Sweets felé intett és halkan suttogta a belépő Camnek:

- Olyan mint egy kisbaba. - Cam halványan elmosolyodott.

- Nem tudtok valamit Booth-ról? - kérdezte aggódva.

- Nem láttuk. - felelt halkan Hodgins.

- Remélem nem csinál semmi... - Cam elakadt. Villámcsapásként érte a felismerés. - Hülyeséget! - fejezte be a mondatot, majd kiviharzott.

--------------------------------

- Örülhetsz, hogy itt ez a rács! - mordult a fogdában ülő vigyorgó pasasra Booth. Úgy érezte azzal, hogy idejött, végre ismét célt állított maga elé – a bosszút. A fickó felröhögött.

- Hááh, most már úgyis vége! Kiderült, hogy a nagy Temperance Brennan sem halhatatlan de nem ám! - kiáltozott. Szemei őrülten villogtak. - Tudja miért? Tudja? - a rácshoz táncolt. - Mert én... Megöltem! - nagy hiba volt ezt kimondania, Booth megragadta a ruháját, és egy rántással a rácshoz ütötte a fickót, míg másik kezével pisztolyt szorított a homlokára.

- Te mocskos féreg, szétloccsantom az agyadat! Miért épp őt?! Válaszolj! Akkor talán kegyelmes leszek és gyorsan öllek meg! - kiáltott, és még párszor a rácshoz verte. Kibiztosította fegyverét, és... Ekkor lépett be Cam.

- Booth, ne! - kiáltott. Az ügynök elengedte a fickót, aki visszarogyott a cella sarkába. A fején vérző seb tátongott.

- Megölöm! - kiáltott az FBI-os. Ahogy a gyilkosra nézett, újra maga előtt látta azt a jelenetet. Bonest, ahogy a karjaiban fekszik, és ő tehetetlen. Ahogy ott térdel, minden egyes ki nem mondott gondolat és érzés teljes súllyal nehezedik a szívére, és ő csak szorongatja a nő kezét, reményvesztetten. Gyűlölte és szánalmasnak érezte magát, amiért nem tudta megmenteni...

- Megölöm! - kiáltotta még egyszer.

- Ne tedd, Seeley! Nem éri meg! Holnap lesz a tárgyalás, és úgyis elítélik! Vége van, Booth! - próbálkozott Cam. Régi barátja igazán megijesztette. Az a fajta csillogás korábban még soha nem látszott a szemében, ami most. Bosszúvágy, vadászösztön... Dr. Saroyan elhitte róla, hogy gyilkolni fog. A probléma az volt, hogy Booth is elhitte magáról.

- Ereszd le a fegyvert! Brennanért... - kapaszkodott az utolsó cérnaszálba a doktornő.

A rab most csendben volt. Csak nézett a pisztoly csövébe, remegő ajkakkal. A vérszomjas tekintet halálfélelmet keltett benne. Szinte érezni lehetett, ahogy a feszültség tetőfokára hág... Aztán Booth meghúzta a ravaszt. A rab összerándult, és halk visítást hallatott. A golyó a falba csapódott a férfi feje fölött. Cam fellélegzett.

- Köszönöm... - suttogta. A férfi elviharzott mellette, de még odaszólt:

- Nem tanúskodom a tárgyaláson.

-----------------------------------

Cam végre utolérte a felbőszült bika módjára törtető FBI ügynököt. Ujjai még mindig a fegyvert szorongatták.

- Seeley, kérlek, várj!

- Mire várjak? Mégis mire?! - fordult szembe a nővel.

- Ott kell lenned a tárgyaláson! - próbálta győzködni.

- Azt a mocskot nélkülem is elintézik! - próbált újra elsétálni.

- Mitől félsz, Seeley? - kérdezte Cam halkan. Ismerte már eléggé a férfit. Booth lassan megfordult. Odalépett a nőhöz, és tekintetét az övébe fúrta.

- Elég volt egyszer átélni, érted? Nem teszem meg még egyszer! - mondta, majd kocsiba ült, és elhajtott.

Súgó 6 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.08.27. 14:03 Bella Ohh, mostmár teljesen totálisan kész vagyok!! Folytatást pls!!- már nagyon várom !!!!! Bren térj magadhoz !!lécci Am nagyon jó, izgalmas kifejlett lesz az már biztos...