Másnap egymás karjaiban köszöntötte őket a reggeli napsugár. Először a férfi kelt fel. Mikor kinyitotta szemét, csodálkozott, hogy a nő szobájában van. Aztán megérezte mellkasán a nő fejét és hallotta egyenletes szuszogását. Elmosolyodott rajta. Eszébe jutott a tegnapi éjszaka. Csodás volt. És most a reggel. Sose gondolta volna, hogy úgy ébred, hogy a nagy Temperance Brennan a karjaiban fekszik. Lassan a nő is kezdett ébredezni, először csak pislogott, hogy szokja a fényt, majd teljesen kinyitotta a szemét és a férfi barna meleg tekintetével találkozott.

• Jó reggelt. – köszöntötte a nő.
• Jobb már nem is lehetne. – mosolygott rá a férfi és egy puszit, nyomot Brennan homlokára.
• Fogadjunk? – kérdezte buja mosollyal az arcán és már le is támadta a férfit egy csókért. Booth persze hagyta magát, ám mikor úgy érezte, hogy eleget engedett társának egy laza mozdulattal helyet cserél vele és immár ő volt felül.
• Nyertem. – szólalt meg a férfi fölényesen.
• Csak mert erősebb vagy. – vágott durcás képet a nő.
• Mit nem látok? A világ legjobb antropológusa fel ad egy harcot? – nézett rá a férfi, álmélkodó szemekkel.
• Úgy véled feladtam? – közeledett hozzá lassan.
• Ilyennek ismertél meg? – kérdezte úgy, hogy már csak a szentlélek fért volna el köztük. A férfi érezte, hogy kezd elgyengülni a nő hangját hallva. Brennan tudta, hogy így fog reagálni. El is érte célját. Ismét ő volt felül.
• Na, ki is nyert? – kérdezte kacagva a nő.
• Te. Ezért én kérek egy kis vigaszdíjat. – vigyorgott rá a férfi és ajkuk újból összeforrt. Oly mélyen el voltak foglalva egymással, hogy a mi kis kedves Angelánk újból be tudott jelentkezni észre vétlenül. Még szerencse, hogy csak csók csatát vívtak egymással. Angela leblokkolt, amikor meglátta, hogy Booth és Brennan egymást karjaiban csókolóznak és csak egy takaró védi őket.
• Hát te meg mit nézel? – lépett be Hodgins Angela irodájába. A nő nem felelt.
• Te jó ég az ott Brennan és Booth? – mondta szinte kiabálva a meglepődöttségtől. A két említett meg meghallotta, hogy valaki az ő nevüket kiabálja. Zavartan néztek rá Bones laptopjára.
• Azt hiszem ez magán élet. – szólalt meg végül a férfi és lezárta a szerkezetet.
• Ez kicsit kellemetlen volt. – mondta végül Brennan.
• Szerintem elég kellemes a dolog. – folytatta előbb félbehagyott tevékenységüket.

Két óra kielégítő ágytorna után úgy gondolták, hogy ideje lesz reggelizni, zuhanyozni és persze felöltözni. A zuhanyt először Brennan kezdte, addig a férfi rendelt reggelit és csinált jó kis kávét. Mikor a nő végzett a szobájába ment, hogy felöltözzön. Addig Booth is bevetette magát a jó kis zuhanykabinba. Míg a férfi a tisztálkodással volt elfoglalva, addig Brennan laptopja után nyúlt és már indította is a videohívást.

• Szija Édesem. - vette fel a kapcsolatot Angela.
• Szia Ange.
• Bocsi az előbbiért, nem tudtam, hogy rosszkor jövök. – mondta sajnálkozva aztán vigyorogva folytatta.
• Örülök neked szívem. Végre hallgattál rám. De mesélj milyen volt, vagy, hogy volt. Mindenre kíváncsi vagyok. – faggatta barátnőjét, aki csak mosolyogni tudott.
• El sem tudom mondani, hogy mit érzek.
• Látom. Csak úgy ragyogsz. Na de tényleg, mesélj egy kicsit. – kérlelte barátnőjét.
• Tegnap lezártuk az ügyet és ugye szokásunkhoz híven elmentünk, csak most vacsorázni. Aztán mikor visszaértünk Booth szerelmet vallott nekem. Én persze megijedtem.
• Ah, szívem. – sóhajtott Angela.
• De ő megértett. Tudta, hogy mit érzek, és hogyan vélekedek a dolgokról. Megértett engem. Aztán minden jött magától. Még én se tudom fel fogni a dolgot. Megváltoztam. – mosolyodott el a gondolatoktól.
• Azt látom édesem. Rád se ismerek. Nyílt és őszinte vagy.
• De hát én eddig is őszinte voltam. – vágott értetlen fejet, nem tudta mire vélni barátnője mondatát.
• Tudom, de most mersz beszélni az érzéseidről és ezeket ki is mered mutatni. Fel mered vállalni.
• Igen. Az endorfin szintem igen magasan állhat.
• Azért örülök, hogy maradt valami a régi Brennan-nől is. – kuncogott Angela.
• És milyen… tudod…- kíváncsiskodott tovább barátnője.
• Mármint az ágyban? – tért rá a lényegre szokásához híven.  Ange csak vigyorgott ezen és bólintással jelezte, hogy „igen erre gondoltam”.
• Hát, mint már egyszer említettem neki a puritán szemérmesség hiánya igen üdítően hat és a teljesítménnyel sincs semmi baj. Sőt igen kielégítő. – válaszolta nyíltan és őszintén.
• Hú, de vá-vá-vá-várj! Te már láttad őt meztelen? – hűlt el Ange miután felfogta az előbb mit mondott barátnője.
• Nos, igen.
• Ezt nem mesélted. Hát szégyelld magad Dr. Brennan. Most igazán haragszom rád. – arckifejezése igencsak meggyőző volt.
• Várj Ange én csak…- kezdte a magyarázkodást.
• Nyugi szívem csak vicceltem. De látnod kellett volna milyen fejet vágtál. Na de mégis mikor láttad?
• Hát a temetése napján. Kicsit dühös voltam, ezért elmentem hozzá és hát ő fürdött én meg csak úgy berontottam. És hát ott. – pirult bele kissé a gondolatba.
• Ez már igen rég volt.
• Tudom, de nem akartam, hogy félre értsd a dolgot és túlbonyolítsd. Ezért nem meséltem el.
• Jó akkor ezt most gondolom, vehetem bocsánatkérésnek? Elfogadva. Amúgy mikor jöttök haza?
• Éjszaka indul egy járat. Holnap estefelé otthon leszünk. Ma még van egy kis programunk. 
• Értem. Akkor érezzétek jól magatokat. Ha haza értél, majd még beszélünk.
• Ígérem. – mosolygott rá Bren.
• Még szép. Na, megyek, szia.
• Szia. – köszönt el a nő is, majd megszakadt a kapcsolat. Mintha ki lett volna számolva Booth épp ekkor lépett be a szobába.
• Reggelizhetünk?
• Hát persze. Hiszen a reggeli a legfontosabb táplálkozás.
• Ugye nem kezdesz bele valami tudományos szövegbe? – nézett rá reményekkel teli szemmel.
• Most már azért is. – incselkedett vele a lány. Ám mielőtt el kezdte volna Booth egy csókot lehelt szerelme ajkára.
• Hmm édesen tudsz elhallgatatni. – kuncogott Brennan.
• Hát igyekszem. – húzta ki magát büszkén.

Nagy nehezen csak elindultak és megreggeliztek. A délelőtt további részét a szállodában töltötték filmnézéssel és beszélgetéssel. Az ebédidőt a már jól megszokott étteremben ütötték el. Az egész napjuk olyan volt, mint egy álom. Booth imádkozott, hogy ha ez tényleg álom, akkor soha ne ébredjen fel, míg Brennan csak reménykedett, hogy nem alszik. A délutánra a haditerv az volt, hogy belevetik magukat a Japán kultúrába.

Különböző boltokba látogattak el és szinte mindenhol vettek valami kis apróságot. A többieknek is vettek egy kis apróságot. Például Ange-nek egy nagyon jó kis könyvet a Japán Művészetről, Hodgins-nak szintén könyvet vettek Összeesküvések a dinasztián belül címmel. Cam-nek álomfogót néztek, mert a nőnek az utóbbi időben igencsak rossz álmai voltak.

Booth Parkernek egy eredeti karate ruhát vett, gondolván biztos örülni fog neki. Tempe szintén csak felpakolt ajándékokkal. Az utolsó boltban Brennan egy csodaszép kimonót, vagyis jobban mondva egy yukatát nézett ki magának. Booth megkérte, hogy próbálja fel. Míg Brennan az öltözőben volt, addig Booth gyorsan átszaladt a szembe lévő ékszeres boltba és megvett valamit, amit pár órája nézett ki. Gyorsan vissza is sietett, nehogy a nő gyanút fogjon. Bones, ahogy kilépett a próbafülkéből és megmutatta magát kedvesének, a férfi lélegzete is elállt. Egy csodás zöld árnyalatú ruhában tündökölt. Kétség sem fért ezt meg kell venni. Booth ragaszkodott, hozzá hogy ő fizessen.

Lassan kezdett sötétedni és az emberek is kezdtek gyűlni fáklyával a kezükben. A zene mely a felvonulás közben szólt kellemes és ritmusos volt. Melegséggel töltötte el az emberek szívét.

Kis párosunk is fáklyát ragadott és hagyták, hogy sodródjanak az ember árral. A tömeg egy tisztáson ért célba. Itt mindenki fogta a kis cetlijét, melyre a kívánságukat írták és beledobták a tűzbe, hogy az füst formájában eggyé váljon az univerzummal.

• Van nálad papír? – kérdezte Booth újdonsült barátnőjétől.
• Megnézem. –válaszolta, majd a táskájába kezdett el kutakodni. Végül előhalászott egy noteszt és oda adta a férfi kezébe.
• Tessék. – tépett ki egy cetlit Booth és visszaadta a nőnek egy toll kíséretében.
• Mégis minek? – nézett rá kérdőn a nő.
• Azért amiért mindenki.
• Ugye tudod, hogy ennek a mondatnak nem volt értelme. – kötekedett vele a nő.
• Rájöttem, miután kimondtam. Kérlek. Írj fel egy kívánságot. Én is felírtam egyet. Tudom, hogy nem hiszel benne, de kérlek. – nézett rá Booth hatalmas boci szemekkel. Brennan elröhögte magát a férfi tekintetét megpillantván. Végül elvette a lapot és jegyzetelt rá.
• Háromra. Mehet?– kérdezte Booth.
• Várj! Egy, kettő, három, vagy egy, kettő, három, és úgy dobjuk? – kérdezte gyorsan Bones.
• A lényeg hogy egyszerre. – felelte Booth.
• Egy…
• Kettő…
• Három. – mondták ki egyszerre és beleejtették a tűzbe.
• Te mit kívántál? – kíváncsiskodott Booth szerelme.
• Nem mondhatom el, mert akkor nem teljesülne és az nagyon rossz lenne. – a férfi szája mosolyra húzódott.
• Ebben az esetben én se mondom el. – Booth lágyan megcsókolta kedvesét, majd szóra nyitotta a száját.
• Szeretnék adni neked valamit. – kezdett bele mondani valójába és egy kis dobozkát vett elő felsője zsebéből. Brennan kinyitotta és egy arany függelék volt benne, melyen egy delfin lógott. A különlegesség az volt, hogy a delfinben egy plusz és egy mínuszjel volt gravírozva.
• Ez csodaszép, de mit jelent a plusz és mínuszjel? – érdeklődött Brennan.
• Csak annyit, hogy jobban szeretlek, mint ahogy tegnap szerettelek, de kevésbé, mint ahogy holnap foglak szeretni…

The End

Súgó 10 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.09.04. 15:45 o.n. Meg kell állapítanom, hogy Booth-nak egyre jobban megy a matek :D Jobban, mint tegnap, de kevésbé, mint holnap :) Tetszett az egész sztori,olyan "eslis" volt ez a focis nyomozás, de pont ettől lett igazán hiteles! Remélem, írsz még történeteket :)

2011.09.03. 18:46 Esli Nagyon szépen köszönök mindent :) Úgy látom a delfines + - dolog jött be a legjobban. Ebben az esetben nekem anyukámnak kell köszönetet mondnai, ugyanis az ötlet tőle jött. Tényleg jól esnek a kedves szavak. :)

2011.08.31. 21:12 olvasó Hát kedves Esli le a kalappal. Volt itt minden, szokásos (mármint rájuk jellemző) beszólások, nyomozás, tudományos okosságok, magyarázat mindenre, még a szív dolgaira is, ja és a mindig kíváncsiskodó Angi barátnő, jóga, lelkizés és a végén a delfin-+ nagyon tetszett, bár pár hetes távollét után én egyben olvastam el (így a töbiekhez képest előnyben voltam, mert nem kellett várnom a következőt) Megkapod így a végére a KMF-et (lehet hogy van következő, de én annyira lemaradtam, hogy 1 ficet egyben olvasok, tehát ha így van, akkor 1000 bocsi, de kijár a KMF). Köszi ezt a ficet

2011.08.30. 19:01 Lillu Gratulaa! B&B újra együtt Booth boci szemei ^^ Írj még ficcet

2011.08.30. 09:05 Moncsy Nagyon tetszett az egész, de különösen az, hogy Japánban voltak :) Gratulálok az egészhez, várom a következő történeted :)

1 | 2