|
Kamilla: Legbelül/3.
Az autóban néma csend uralkodott és mindvégig így is maradt, míg fel nem értek a nő lakására és be nem zárták az ajtót. Kettőjük közül Booth szólalt meg először.
- Bones! – szerettet volna választ kapni a kérdésre, amit még az irodában tett fel – Mondd csak, mi a baj?
- Tudod az a mostani áldozat… – kezdte halkan Brennan, majd egy kis szünet után folytatta – Ő is beteg volt… Mint most én… És csak boldog akart lenni… Mielőtt meghalt volna… Ahogy én is…
Hirtelen elöntötték az érzelmek, melyeket mindig olyan jól el tudott rejteni a világ szeme elől. Most nem az a racionális nő volt, aki mindig keménynek mutatta magát, inkább egy ijedt kislányra hasonlított. Szemeiből hullottak a könnyek, de most nem érdekelte. A félelem teljesen a hatalmába kerítette.
- Te nem fogsz meghalni! Én nem engedem! – szólt hangosan a férfi, miközben odalépett hozzá, és olyan erősen magához szorította, ahogy csak tudta.
Bármikor az életét adta volna a nőért, de jól tudta, hogy a betegség az teljesen más. Az nem olyan, mint egy golyó, ami elé inkább magát veti, csak hogy Bonest megmentse. Annál sokkal rosszabb. Egy láthatatlan gyilkos, mely bármikor lecsaphat, és ő nem tehet majd ellene semmit. Emiatt tele volt félelemmel és tehetetlen dühvel.
Brennan kezdett megnyugodni a védelmet nyújtó karok között. Sírása szipogássá szelídült. Lassan kibontakozott az ölelésből, miközben testét átjárta az a furcsa bizsergés, amit mindig érzett a társa közelében. De Booth nem engedte, hogy eltávolodjon tőle. Arcát két tenyerébe fogta és amilyen gyengéden csak tudta, ajkával megérintette a nő ajkát. Teljesen hatalmába kerítette Bones közelsége és illata. A gyengéd csók egyre szenvedélyesebbé vált és mindketten elvesztek benne. Abban a pillanatban nem számított semmi, a külvilággal együtt megszűnt minden számukra.
Ezért is fordulhatott elő, hogy nem vették észre, amint a kulcs fordult a zárban és kinyílt az ajtó. A férfi arra eszmélt, hogy két kéz megragadja, majd egy ökölcsapást érzett az arcában. Sully volt az, aki egy ütéssel a padlóra küldte, miközben dühösen kiabálni kezdett.
- Mégis mi a fene folyik itt? – szemei szikrákat szórtak, ahogy Brennan-re nézett – Szóval ezért kértél egy hét gondolkodási időt, hogy eldönthesd melyikünket választod. És úgy látom már sikerült is.
Ismét Booth-hoz lépett, és még egyszer meg akarta ütni a földről éppen felkelő ügynököt, mikor a nő megszólalt.
- Sully! Hagyd abba! – majd még hangosabban megismételte, hogy nyomatékot adjon szavainak – Hagyd abba!
A dühtől vezérelt férfi megtorpant Brennan felszólítására, majd sarkon fordulva elindult kifelé. De még mielőtt elhagyta volna a lakást, egy hirtelen mozdulattal elvette az éjjeliszekrényen lévő dobozkát és a zsebébe süllyesztette.
Booth megigazgatta a ruháját, majd a nő felé fordult.
- Sajnálom! – mondta halkan.
- Semmi gond – felelte Brennan egy halvány mosoly kíséretében.
- Most mennem kell kihallgatni az áldozat szeretőjét – szólt újra az ügynök, majd az ajtó felé vette az irányt és onnan intett egyet.
Hiába is szeretett volna olyan nagyon maradni, el kellet végeznie a munkáját.
A nő egyedül maradt a lakásban, de most mégsem bánta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
De, hogy Sully így lecsapná Selleyt, aki még csak le se reagálja...
^^ A folytival meg siess! :) 
Hajj, hajj, micsoda csavarok. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Emelett megpróbáltam ma orvosolni a kocka-problémát, amit chaten jeleztél, sikerült?