|
Angela: Pokol/5.
- Akkor végünk van!
- Nyugodj meg Hunter. Összehívtam a csapatot. Anguis és Bellator már úton vannak, de a leszállási tilalom miatt kocsival kell jönniük, ameddig tudnak. Azután nem tudom, hogyan. Talán gyalog.
Zach arca felderült egy percre.
- De tudod jól, hogy Mortem erősebb, mint mi négyen.
- Senkit nem akarok megsérteni vagy ilyesmi, de esetleg beavatnátok minket is a dologba. – zavarta meg az eszmecserét Booth.
- Nem mondtad a zsaru haverodnak a szabályokat?
- Én nem va…
- Ne! - kiáltott rá a fiú – Csak hazudozni ne kezdjen. A szüleim is mindig ezt tették. Hazudtak nekem. Azt mondták a tudás, ami bennem van ártalmas. Egy este arra ébredtem, hogy a saját apám akar megfojtani. Anyám meg csak nézte szótlanul. Azóta élek egyedül. Ők azt hiszik meghaltam. Szóval ne hazudjon nekem. Amúgy is magára van írva!
- Igazad van. FBI ügynökök vagyunk.
- Maga nem zsaru. Nem is úgy néz ki! – szegezte a tekintetét Sweetsre.
- Én pszichológus vagyok!
- Hát téged már csak kísérővel engednek az utcára Hunter? Elmebeteg lettél valóban?
- Sweets nem az én pszichológusom, hanem Boothé. –mutatott a másik emberre.
- Még egy bolond? – kérdezte epésen a legfiatalabb.
- Nem vagyok bolond csak egyre mérgesebb! – emelte fenyegetően magasra a hangját a férfi, miközben megigazította a pimasz övcsatot, hogy egy pillanatra elővillanjon a fegyvere a zakója alatt.
- Mi ez Hunter? – kiabált a fiú – Zsarukat hozol a házamba és fegyvert? És azt kéred, segítsek?
- Igen! Azt kérem! Bennük pedig megbízhatsz. Én vagyok rájuk a garancia.
- Aha. És te megbízol bennük? Hm? Tudják a múltadat? Tudják miért vettek fel a Jeffersonba? Tudják mi voltál előtte?
- Nem. – hajtotta le a fejét Zach
- Akkor?
- Akkor itt az ideje, hogy megtudják! Méghozzá most! Ha elmondok, mindent attól megnyugszol?
- Talán. Lássuk valóban bízol-e bennük annyira, mint mondod.
- Üljetek le. Ez a mese hosszú lesz. – kezdett bele nagy nehezen a vallomásba miközben a két férfi helyet foglalt.
- Valamikor nagyon régen még a Jefferson előtt tagja voltam a neten egy kódfejtő csoportnak. Aztán az oldal megszűnt. Mi négyen Mortem, Anguis és Bellator alakítottunk egy saját kis közösséget. Kis dolgokkal indult, mint kiírni egy oldalon a nevünket vagy kapcsolgatni a sarki boltban a lámpát. Mortem volt a legtehetségesebb közöttünk. Már akkor feltört szinte bármilyen oldalt heccből. Mi nem voltunk ilyen jók. Aztán mikor kiderült, hogy Mortem unokaöccse - fejével a fiú felé intett – az akkor kilenc éves Vergilius is „tehetséges” a családjuk összeroppant. Mortemet a rendőrök vitték el. Pár nappal később Vergilius szülei, akik bigott keresztények voltak kisütötték, hogy a sátán gyermeke, aki ennyit tud és meg akarták ölni érte. Mortem megszökött a sittről és elvitte otthonról Vergiliust. Azután amint géphez jutott lopott maguknak elég pénzt az életben maradáshoz és megvették ezt a házat. De Mortemnek ez már nem volt elég. Mi mind próbáltuk észhez téríteni, de hiába. Veszélyes lett. Egy este azt mondta nekünk, hogy nagydobásra készül. Fel akarja törni a pentagon rendszerét. Nem hittük el, de másnap a sajtó tele volt a támadás hírével. Mortem lebukott és mindenki üldözni kezdte. Azt mondta a város még megfizet ezért. Azóta nem hallottunk róla. De minket-hármunkat bevittek a rendőrök akkor este. Én voltam a jobb keze ezért ultimátumot kaptam. Vagy megjavulok, vagy örökre lecsuknak. Másnap reggel mikor kiengedtek az egyik nyomozó odajött hozzám és azt mondta olvasta az aktámban, hogy antropológusnak készültem mielőtt letértem az útról és hogy elintézi, hogy a Jefferson intézet, ami a világ legjobb intézete felfigyeljen rám. Alkut kötöttem. Anguis és Bellator elköltözött a családjával. Én pedig itt maradtam a városban és vigyáztam Vergiliusra. Azóta nyolc év telt el.
- Tehát… Khm… köszörülte meg a torkát Booth. Ha jól értem ez a Mortem, aki a te unokatestvéred felelős a várost ért támadásért?
- Sajnos attól félek!
- De megállítjuk! – állt fel Zach ellentmondást nem tűrő arccal.
- És ha nem megy? Kitudja mekkora lett az ereje azóta?
- Mennie kell! Nincs más lehetőség! Még sosem fogtunk így össze négyen ellene. Tudom, hogy neked az életed mentette meg, de meg kell állítanunk, mert azóta rengeteg embert ölt már meg.
- Tudom. – hajtotta le szomorúan a fejét a kölyök.
- Zach ha jól értem te itt akarsz maradni. Igaz?
- Igen. Órákon belül megjönnek a többiek és akkor tehetünk végre valamit.
- Rendben. De mi Sweetsel visszamegyünk Cam lakásához. Bonest meg kell találni.
- Az első dolgom lesz megkeresni.
- Uraim mielőtt elmennek, had adjak maguknak pár dolgot. – pattant fel a székből Vergilius.
- Először is itt vannak ezek. – nyújtott át három mobilt, amiknek hatalmas vastag antennáik voltak – Ezek műholdas telefonok. Nem adótornyokat, hanem műholdakat használnak a kommunikációra. Az aksiaik olyan lítium ötvözetből vannak, amely képes akár nyolc hétig is működtetni a telefonokat. Azután itt van ez is. Ez a gép az unokatesóm ötlete alapján született. A sivatag közepén is talál jelet, ha kell. A kapcsolat velünk állandó lesz. Természetesen ennek a gépnek is speckó aksija van. De ha lehet, ezt azért kérem majd vissza, mert még csak prototípus. – ezzel Sweets kezébe nyomta a laptopot.
- Köszönöm. – ölelte meg egyszer csak váratlanul Zach a fiút.
- Látom, hogy komolyan veszed őket és nekem ez elég. Ha te nem lettél volna, én biztos meghalok. A te barátaid az enyémek is, még ha zsarukkal is haverkodsz. – eresztett meg egy félmosolyt Booth felé.
A két férfi néhány jó tanács kíséretében elköszöntek és elindultak Camhez.
- Te értettél ebből valamit?
- Nem számít, hogy értettem-e vagy se. Azt hiszem megint megtudtam valami olyat, amit sose gondoltam volna Dr. Addyről.
- Hát én mindig sejtettem, hogy vérbeli agyas, de hogy ennyire…
Wendell kénytelen volt hátrébb lépni egyet, amikor az ajtó sötét takarásából egy sikoltó Angela ugrott a nyakába.
- De örülök neked!
- Azt látom. De mi nem szakítottuk már? Mert ha igen szállj le rólam mielőtt a férjed megjön.
- Vagy csináljátok hármasban, - szólalt meg a háta mögül Fisher.
- Bocsánat csak annyira félek és aggódom. És örülök, hogy semmi bajotok sincs. Brenen eltűnt! – sorolta a dolgokat Angela miközben lemászott Wendell nyakából. Eközben megjelent Cam is mögötte.
- Mr. Bray, Mr. Fisher! Hogy kerülnek ide? Vagyis inkább a lehető legjobbkor jöttek. Rengeteg dolgunk van.
- Dr. Saroyan! Örülök, hogy nincs semmi baja és hogy nektek se Angela. A kérdésére válaszolva a Jeffersonba akartunk menni, de ott ide küldtek bennünket. Hallottunk arról, ami történt és gondoltam, vagyis mindketten arra gondoltunk, hogy szükség lehet a segítségünkre az azonosításban.
- Igen feltétlenül! Kezdjünk is neki.
A két férfi bevonult a terembe és kezdetét vette a munka. Angela pedig az osztályra igyekezett, hogy többet tudjon meg a történtekről.
Az estéből éjszaka lett, az éjszakából hajnal.
Szeptember 11.
Két férfi ült a folyosón az ajtó előtt és a laptopon keresztül a híreket nézték mely szerte Amerikában a városukat ért támadásról szólt.
Három órával azután, hogy az elnöki külön gép lezuhant a sajtóban megjelent a hír mi szerint az elnök nem tartózkodott a fedélzeten. Így a nemzet némiképpen megnyugodott. Délután már a kamerák elé is állt, és elrendelte Washington államban a statáriumot, valamit, a felkérte a védelmi minisztert, hogy minden állományban lévő katonát azonnal vezényeljen az érintett térségbe, hogy a fent bírják tartani a közbiztonságot.
Hajnalra meg is érkeztek a nagy teherautók, amik a katonákat hozták és a várost ellepték a terepszínű ruhás fegyveres erők.
Booth gyomrában a szorítás nem enyhült. Már huszonnégy órája lassan, hogy nem tudja, hol van Bones. Egyre rosszabb sejtések lettek úrrá rajta. Cam pedig nem jött. Már három órája ültek az ajtajában, de se őt se Angelát nem látták. Egyszer csak úgy érezte elveszett a türelme és felpattant.
- Sweets indulunk!
- Hova, - nézett fel álmos szemekkel a férfi.
- Cam nem jön, és én nem tudok tovább várni. Nyomás a kórházba.
- Rendben. - bólintott a pszichológus és feltápászkodott, majd elindultak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nem hittem volna a kis Zakaroni-ról, hogy ilyen rossz kisfiú 
Ez a Zach...
Zseniális rész lett. És befutnak a gyakornokok is! Yeah! Nagyon tetszik! És egy kérdés: Nem nehéz Brennan nélkül írni? Azért, mert mikor a 7 napot írtam nagyon nehéz volt...
Természetesen: 
furdal a kiváncsiság, de nagyooon!!! annyirajóóó a történet és tetszik Zack titkos múltja, remélem sikerül megállítaniuk ezt a hackes gonosztevőt!!!
Hát a gyakornokok kimaradtak a számításomból... Nem tudom ennek most örüljek vagy ne?? Mi lehet Tempevel??? Annyira aggódom érte!! De ugye a következő részben megtudjuk? Angela minden elismerésem a ficchez! Gyorsan folytasd!!! KK!