• Másoló? Honnan ismersz ilyeneket?
• Én… - kezdett volna bele, de az ügynök közbevágott.
• Ez most nem fontos Bones. Szóval… az áldozatunk ugyanúgy halt meg, mint ahogyan a sírásó többi áldozatai?
• Ezt itt nem tudom megmondani Booth! Ráadásul nagyon hideg van. – mondta reszketve.
• Gyere! – mondta Booth majd megragadta a nő kezét, és így indultak el az erdőből.

Mire kiértek, egészen besötétedett. A fák lombjait meglebbentette a szél, mire a rajtuk ülő hó a gravitáció erejének engedve lassan hullott a föld felé. Majd az égből is hullani kezdett. Egyre hidegebb és hidegebb lett; és Brennan meg Booth egyre közelebb, egymáshoz simulva mentek, miközben a másik kezét szorították. A sötétben az autót sem találták meg. Elsőre. De utána…

• Ááuu... a francba…
• Mi törté… Ááuu… -Brennan is az autónak ütközött.
• Bezzeg ilyenkor nincs nálad a lámpád, hogy világíthass vele… - mondta Booth majd elkezdte kitapogatni az autót de keze másfele tévedt.
• Ááuu… Booth a számba nyúltál! Miért kell mindig nekem, ilyenekről gondoskodni. Attól, hogy alacsonyabb az intelligencia szinted, mint az enyém, még ugyanúgy képes lennél rá, hogy berakj az autóba egy zseblámpát.
• Ez kedves volt Miss. Agy, de nem figyelhetek én sem mindenre.
• Mindenre? Mi az a minden?
• Például most a vezetés. – mondta Booth, miközben beindította a motort.
• Hát, ha nem engedsz vezetni…
• Még jó, hogy nem. Ez az én autóm. Neked tökéletes hely az anyósülés. Mellesleg ilyen útviszonyok mellett nem túl biztonságosak ezek a mellékutak.
• Te mégis gyorsabban haladsz, mint a megengedett, pedig az útviszonyok nem megfelelőek, és a tábla is jelzi, hogy mennyivel mehetsz.
• Sietünk Bones! Munkánk van… még szép, hogy sietek. Gyorsan meg kell oldanunk az ügyet.
• Miért is Booth?
• Azért, mert a hétvégén jön hozzám Parker.
• Ohh… csak nem megengedte Rebecca?
• Muszáj volt neki. Parker már egy hete csak a fülét rágta emiatt.
• Booth ez lehetetlen… - kezdett bele haláli nyugodtsággal.
• Állj. Nem mondtam komolyan vili?
• Oké. – zárta le végül Brennan.

Miközben az éjszaka kezdetén a labor felé haladtak, csönd uralkodott az autóban. Egyszer csak egy hatalmas füst szállt el előttük, majd már csak annyi lendület volt a kocsiban, hogy Booth az út szélére tudta kormányozni. Aztán semmi… csak állt az autó. Az ügynök próbálta újra beindítani, de a kocsi válasza egyenlő volt a semmivel. A fűtés is leállt. Még pontosan húszpercnyire voltak az intézettől, és mivel elkerülő úton jöttek forgalom sem volt.

• Te Booth! Egész éjszaka itt fogunk ülni a hideg autóban? – mondta miközben óvatosan megpöcögtette a férfi vállát.
• Nem Bones! Felhívok valakit, hogy jöjjön értünk, és hogy vontassák el az autót.
• Oké. Mellesleg ha az én autómmal jövünk, akkor ez nem történik meg.
• Nem robbanunk le egy mellékúton?
• Nem vezetsz! – jelentette ki erőteljesen.
• Nyugi egy fél óra és itt vannak értünk.

Booth-nak igaza is lett. Alig fél óra múlva már az intézet felé tartottak Sweets autójában. A kis pszihodoki elment értük, mert ha a vontató kocsival jönnek, akkor soha nem érnek az intézetbe. A húsz perces út meglehetősen rövidnek tűnt. Furcsa módon mindenről beszéltek, de nem volt összetűzés. Brennan csak néha szólt közbe. Az ablakon bámult ki, nézte, ahogy a hópelyhek az autó ablakához szállnak, vékony hóréteget alkotva rajta. Mikor Sweets leállította a motort mindannyian az intézet felé futottak amilyen gyorsan csak lehetett. A hideg már szinte égetett. Egyikük sem emlékezett rá, hogy mikor láttak ilyen fagyos telet. Bent az intézetben azonban nem várt események fogadták őket.

• Végre hogy itt vagytok! – kezdett bele köszönés nélkül Cam, amint meglátta az átfagyott kis csapatot.
• Mi történt Cam? – miközben gyorsan lecserélte a meleg kabátot és sálat egy kék Jefferson-os köpenyre.
• Az áldozat, akit ma szállítottak ide, tudod, akinek a gyilkosa szerintetek a sírásó másolója… Nah… szóval pontosan ugyanúgy ölték meg, mint ahogy a sírásó a régebbi áldozatait. – mondta Cam. Látszott Brennan arcán egy átsuhanó csalódás. Titkon végig remélte, hogy most az egyszer téved és valamit elnézett, de nem így történt.
• Értem. Köszönöm Cam. Én… én most beviszem a kabátomat az irodába. – mondta majd bizonytalan léptekkel elindult az iroda felé. Booth is látta mindezt, és utána eredt.

Mikor beértek Booth becsukta maga mögött az ajtót majd megragadta a nő kezét, és közelebb húzta magához.

• Bones! Aggaszt a másoló igaz?
• Igen. – ismerte be csöndben.
• Ne aggódj, megtaláljuk.
• De én… én félek. Nem... én nem akarom ugyanazt a rémálmot átélni újra…
• Nem fogod. Itt leszek melletted. Senki sem bánthat újra.
• Olyan sokáig tartott, míg elfelejtettük… aztán elrabolt téged, és… én nem akarom újra átélni azokat a pillanatokat, órákat.
• Én sem és nekem is szörnyű volt mikor titeket rabolt el. De légy erős, oké? Ne hagyd, hogy beférkőzzön az elmédbe a félelem.
• Oké. – suttogta.

Nem sokkal később Cam jelent meg az ajtóban. Rémült volt; arcáról félelem, aggódás… és ijedtség sugárzott. Ezt az irodában lévő két személy is észrevette, majd mikor Cam elindult, ők is utána mentek. Az egyik asztal mellett álltak meg, majd Cam megszólalt.

• Ezt nézzétek!
• Ezek… ezek a szobámból valók. Jasper és az asztali órám… rég nem láttam ezeket… Ohh… ez pedig az a gyűrű amit apám adott. Mindig a lakásomban lévő dobozban tartom.
• Ez pedig az otthoni kávés bögrém és a fickós övcsatom. Néhány napja eltűnt… azt hittem elhagytam. Hol találtátok meg? – kérdezte Booth.
• Nem fog tetszeni, amit hallani fogtok!
• Mond már Cam!
• Ezek a tárgyak a tartályban voltak a hulla mellett.
• A másoló járt a lakásomon? – kérdezte ingerülten Brennan, miközben a gyűrűt nézegette.
• Igen Bones. Ahogyan az enyémen is. Veszélyben vagyunk. – és ezt a mondatot Booth úgy ejtette ki, mint még soha semmit. Egyfajta düh, és kétségbeesés volt érezhető hangján. De próbált erős lenni és leküzdeni a félelmeit.
  Eközben Brennannek csak egy dolog járt a fejében: - Mi lesz most? -

Súgó 7 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.09.13. 18:37 olvasó vááááááááááááooo, riogatják a kis párost??? Nem  semmi. Nagyon jó volt és várom mi lesz még itt. Gyűrű-bögre- övcsat és szegény Jasper is, na ez kellett nekik (na meg a hideg, majdcsak összemelegednek.....) KK

2011.09.13. 18:30 bandrea Ez nagyon izgalmasnak igérkezik!!!Már előre félek mi történik velük!!! Gratula!!!Várom a folytatást,nagyon!!!