|
Sophie: Nézz szembe a félelmeddel/7.
Másnap Mr. Hillts segítségével végigjárták a túraösvényt. Bones hamar meg is találta, amit keresett.
- Vér. - jelentette ki az avarban turkálva. - Mintát veszek és a laborban kielemeztetem.
-
- A vér egyértelműen Monica Bouregardtól származik. - jelentette Cam.
- Akkor a tetthely az erdő. - összegezte Booth.
- A vérben talált idegen részecskéket Hodgins elemzi. Valamiféle fém lehet. Talán segít megtalálni a gyilkos fegyvert.
- Szuper. - mondta inkább kedvetlenül, mint lelkesen az FBI ügynök és kisétált a teremből. Az agyasok értetlenül álltak.
- Most meg mi baja? - kérdezte Cam.
- Beszélek vele. - ajánlotta Brennan és a férfi után ment.
-
- Booth, megtennéd, hogy megállsz? - kiáltott Bones a sietősen távozó alak után.
- Nem.
- Booth! - Bren egy mellékajtón át levágta az utat, és megállt a társa előtt. - Igazán lehetnél kedvesebb is, mi mindent megteszünk a nyomozás előrehaladásáért!
- Mégis hogy legyek kedves, vagy vidám vagy akármi?! Eddig három hullánk van, ki tudja, még hány lesz, és mindössze egy gyilkos akit képtelenek vagyunk elkapni! Mégis hogy nyugodnék meg?! És akkor arról ne is beszéljünk, hogy a pasi a félelmeinket használja fel ellenünk, és ezzel mindenkit totál kikészít!
- Én nem félek tőle...
- Dehogyisnem, Bones, téged is ugyan úgy kicsinál majd! - kiabált Booth. - És én meg csak állok és díszpáholyból nézhetem a műsort! Na, hát ehhez semmi kedvem!
- Booth, mondtam már, hogy nekem nem kell védelem! - akadékoskodott Brennan.
- Az jó, mert kétlem, hogy ezúttal meg tudnálak védeni!
- Booth... - Temperance egy kissé elbizonytalanodott. Ilyent még soha nem mondott a társa. Az idegességet a nő csillogó szemeiben Seeley is kiszúrta, és már meg is bánta, amit tett.
- Ne haragudj, Bones... Én csak... - kezdte, de a nő megölelte.
- Tudom, Booth. Semmi baj.
-
Este volt. Bones és Booth úgy beszélték meg, hogy a nő lakásán találkoznak, és onnan indulnak az est helyszínére, ahol a legújabb krimi bemutatására kerül sor.
Tempe épp az utolsó igazításokat végezte ruházatán, mikor kopogtak. Odalépett az ajtóhoz, és kinyitotta. Booth állt előtte, elegáns öltönyben, a feltűnő zoknit és nyakkendőt ugyan mellőzve, de a fickós csattól nem tudott megválni. Bren elmosolyodott.
- Kész vagy, Bones?
- Majdnem... - megfordult. Gyönyörű sötétlila estélyit viselt, de a cipzár még nem volt felhúzva, majdnem egész háta látszott még. Booth lélegzete kissé elakadt, és abban a pillanatban nagyon is örült, hogy a nő nem látja az arcát. - Felhúznád, kérlek?
A férfi ajkai hatalmas mosolyra húzódtak. Minden vágya volt megérinteni a nő puha bőrét. Ujjai közé fogta a kis cipzárt, és csigalassúsággal felhúzta. Aztán Bones ismét szembefordult vele, és az elégedett vigyort látva kissé felvonta szemöldökét, de úgy döntött, nem firtatja a kérdést.
- Akkor mehetünk?
-
A kocsi egy díszes épület előtt állt meg. Booth kiszállt, majd megfogta Brennan kezét, és kisegítette a járműből. Az autó mellett megálltak. A férfi nem bírta visszatartani a vágyát, hogy véleményt nyilvánítson:
- Gyönyörű vagy!
- Köszönöm. - mosolyodott el Bones. A ruha pántja kissé félrecsúszott. Booth óvatosan megigazította, közben finoman végigsimítva a nő bőrén. Tekintete elveszett Brennan kék szemeiben, és ez visszafelé is így történt. Mutatóujját a vállán felejtette. Vagy egy percig álltak szótlanul, mikor Temperance végül megtörte az idillien romantikus - talán már túl romantikus - pillanatot.
- Esetleg... Bemehetnénk?
-
Brennan épp a könyvéből olvasott fel egy részletet.
- "A nő a földön feküdt. A sérülés, amit szerzett, és a kaland fáradalmai teljesen kimerítették. Valahányszor szeme lecsukódott, a mellette térdelő férfi megszólította: Ébredj! Ne aludj el! Küzdj! - De hiába. Elfáradt. Nem akart mást, csak átadni magát a sötétségnek, amely közeledett felé. Mielőtt azonban megtette volna, még visszanézett a férfi ragyogó szemeibe, és halkan suttogta..." - Bones itt felnézett. A barna és kék szempár találkozott. - "Szeretlek." - Majd becsukta a könyvet, felállt, és egy meghajlás kíséretében levonult a színpadról, hogy átadja helyét a zenekarnak.
Sorra köszöntötték a fontosabbnál fontosabb, gazdagabbnál gazdagabb és idegenebbnél idegenebb emberek, míg végül egy ősz hajú, horgas orrú, szemüveges férfivel való bájcseveje során felbukkant a megmentő.
- Szabad egy táncra? - nyújtotta ki kezét Booth. Bones egyből megragadta, és biccentve az öregnek elindult a táncparkett felé.
A saját ritmusukban táncoltak, amennyire csak lehetett, tartva a szemkontaktust. Booth arcáról levakarni sem lehetett volna a macsó vigyort, és Brennan is mosolygott. Aztán mikor a zene kissé felgyorsult, a férfi hirtelen magához rántotta, és derekát támasztva hanyatt döntötte. Bones elnevette magát.
- Egész energikusan mozogsz... - ismerte el. Ahogy elcsúsztatták egymáson a kezeiket, a delfines gyűrű véletlenül lepottyant Brennan ujjáról, és a földön kötött ki. Egyszerre nyúltak utána.
Mikor a kezük összeért, egymásra néztek. Egy pillanatra megállt az idő. Aztán Booth felemelte a földről az ékszert, finoman megragadta Bones kezét, és az ujjára húzta. Arcuk egészen közel volt. Aztán mindketten behunyták a szemüket, és az ajkuk összeért.
Booth kezdte a csókot. Brennan a pillanat mámorába belefeledkezve először visszacsókolt, de aztán racionális énje felülkerekedett, és megtörte a varázst. Elhúzódott, majd a férfi értetlen arcát fürkészve megszólalt:
- Mi ütött beléd?
- Mi? Miért...? Én... - Booth nem eszmélt még fel. Hogy lehet, hogy az a tökéletes pillanat egyszerűen elillant?
- Miből gondoltad, hogy visszacsókolok?! - kérdezte zavartan Brennan, holott mindketten tudták, hogy igenis megtette.
- Nem ezért hívtál el? Nem ezért néztél rám a felolvasás végén?
- Azért néztem, mert valahova néznem kellett... - adott ködös magyarázatot a nő. Azt igazán maga sem tudta, miért épp Booth-t hívta el. Talán legbelső, mélyen eltemetett csintalan énje azt akarta, hogy ez mind megtörténjen...?
- Tudod, mit Bones? Felejtsük el! Igazad van. Hiba volt.
- Hatalmas hiba. - tette hozzá Bren. Nem tehettek róla, de a szemek még ebben a feszült pillanatban is összeakadtak egy röpke összenézés erejéig. - Nekem most... Mennem kell. - mondta Bones, és kiviharzott. Booth egy percig csak bámult maga elé, majd utánafordult.
- Nem léphetsz meg a saját könyvbemutatódról! Bones! - de a nő már elhajtott egy taxival.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
KK, de nagyon!
Nagyon húzod az agyunkat, ugye tudod? :D Két ekkora lükét, de olyan romantikus volt *-*
Nagyon tetszett, gratula, a folytatást meg mielőbb :D KK