|
Angela: Pokol/8.
- Asszonyom jól van? Nem kér esetleg egy pohár vizet?
- Köszönjük, de most már megleszünk. – hessegette el az orvosokat Fisher mikor meglátta, hogy a nő felnéz a könnyes szemeivel.
Az óriási robaj megrázta a környéket. Amikor a füst eloszlott lehetett először látni, hogy a hajdani házból szinte semmi sem maradt. Egyetlen rakás törmelék volt csupán. Az emberek az utcára szaladtak. A szomszédok riadt arccal figyelték a történteket. A szembe szomszéd kiáltozni kezdett, hogy alig pár perce látott bemenni pár fiút az épületbe. Valaki elszaladt, hogy segítséget hozzon, míg, aki tudott elkezdett a törmelék halom között kutatva túlélőket keresni. Kiáltoztak is, de nem jártak sikerrel. A pár pillanattal az előtti kép végleg megváltozott. Két perce még az ajtó elé terített „Welcome” feliratú lábtörlő vidáman várta a rálépő lábakat, hogy megtisztítva útjára engedje őket a házban. Most téglák fedték be és vastagon a por. A por, amely mindent ellepett.
Mortem a székében ült. Mikor a rakéta eltalálta a házat, amelyet egykoron otthonának nevezett diadalittasan kiáltott fel. Pár pillanattal később a gát, amely akadályozta leomlott. A jel, amely kizárta őt az elektromos művek rendszeréből megszűnt és így a csapda sem működött már. A férfi kicsit közelebb hajolt a géphez és pár pillanatnyi gépelés után lenyomta az ENTER-t. A teljes keleti part ismét áram nélkül maradt.
Ekkor egy halk kopogást lehetett hallani az ajtó felöl. A férfi a hang irányába fordult.
- Mit akarsz itt? Nem megmondtam, hogy ne zavarjatok!
- Bocsánat uram, de mi legyen a nővel, akit a kabinba záratott?
- Ezt hogy érted? Mi az, hogy mi legyen vele?
- Hát úgy értem, hogy lassan másfél napja nem kapott se inni se enni. Azt mondta nem akarja megölni.
- Valóban nem! Még nem! Ő a biztosítékom.
- Akkor uram, enni kéne adni neki, nem gondolja?
- Csinálj, amit akarsz. De vigyázz vele! Ravasz egy kis szuka. Mikor az öcséd levitte, nem sok kellett hozzá, hogy megszökjön tőle. Harcias a kicsike.
- Értettem uram! Máris intézkedem. – a férfi bólintott és eltűnt az ajtóból.
Mortem újra a monitor felé fordult. Két percet jelzett a kijelzőn lévő óra. Még két perc és a kaszás célba ér.
Angela még mindig Wendell vállára borulva szipogott, amikor a folyosó végén feltűnt Cam és Fisher, aki a nőt támogatta.
Nehézkesen lépkedtek és már távolból lehetett látni, hogy valami baj van.
Angela lassan emelte fel a fejét a férfi válláról és mikor meglátta ő is az arckifejezésüket felpattant és eléjük szaladt.
- Mi történt? – kérdezte még mindig szipogva.
- Sweets. - préselt ki Cam nagy nehezen magából egy szót.
- Ne! Ne mond, hogy… - fakadt újra sírva Angela és átölelte a szintén a könnyeivel küzdő nőt.
Percekig állt a két barát a folyosó közepén összeölelkezve, miközben elhunyt kollégájukat siratták. A két gyakornok csöndesen ácsorgott a székek mellett lehajtott fejjel. Mindketten ismerték a férfit és kedvelték is, még ha nem is sokszor dolgoztak vele együtt. Azután egyszer csak kinyílt a műtő ajtaja és egy elgyötört arcú orvos lépett ki rajta.
Jack éppen csak hogy leült a kis Michaellel az ölében, a metró kocsiban, amikor a szerelvény, csikorgó hangot hallatva megrázkódott. A férfi halálra rémülten fonta keresztbe karjait a gyerek teste körül felkészülve egy ütközésre vagy még rosszabbra. Nem tudhatta mi fog történni az elmúlt két nap eseményei után semmiképpen. Azonban a várt katasztrófa elmaradt. A szerelvény kerekei felsikoltottak még párszor, ahogy a kocsi lassult, majd végképp megállt az alagút közepén. Hodgins körbenézett. Az emberekkel teli szerelvényen mindenki riadtan tekingetett körbe-körbe várva, hogy történjen valami és ekkor a világítás kialudt. Korom sötét lett és Michael hangosan sírni kezdett. Alig pár háztömbbel arrébb ebben a pillanatban készülődött belecsapódni a Fehér Házba a kaszás.
Egy férfi sétált a kiüresedett utcán nem messze a Washington emlékműtől. Az utcák lassan kezdték felvenni a normális kinézetet. A nemzeti gárda felvonult a teljes városban és elkezdték tisztogatni a kereszteződéseket a kocsik roncsaitól. Már egész szépen haladtak. Elrendelték a kijárási tilalmat az éjszaka, amit az áram visszatértével feloldottak újfent. Lassan ismét emberek sétáltak, igaz aggódó tekintettel, a városban. Sok bolt újra kinyitott. Az lakosok felvásárlásba kezdtek.
A nap már nem állt magasan jelezve, hogy igencsak a délután köszöntött be.
A férfi furcsa suhogó hangot hallott, majd amikor felnézett azt látta, ahogy az égbolt egy része szinte elsötétül a madár hadseregtől, mely riadtan száguld észak felé a körzetből. Másodpercekkel később a kereszteződésben lévő lámpa sárgán kezdett villogni és a környező boltok fényei elaludtak.
Megborzongott. Csönd lett. Bénító, vérfagyasztó csönd. Néhány ember kiment az utcára a sötét boltokból és az eget kémlelték. Arcukon rettegés volt, de senki sem szólalt meg.
Kisvártatva egy furcsa magas hang ütötte meg fülét. Zümmögés. Olyan hang volt, amit egy bogár ad ki, amint meghallották a légcsavar keltette zúgást. A felhők irányából jött. Aztán feltűnt a lárma forrása a kaszás, ahogy egyenesen a Fehér Ház felé repül.
A férfinek elakadt a lélegzete. Megmerevedve bámulta a következő néhány másodperc eseményeit.
A gép szinte a kerítésnél járt mikor a zöld gyep alá telepített légvédelem akcióba lendült. Ezred másodperc alatt nyíltak fel a telepített védelmi páncélozott tárolók fedelei. Mintha kirobbantak volna a zöld gyep darabjai a tetőkkel úgy festett a jelenet.
A kaszásnak nem volt ideje elérni a kerítést. Előbb a rakéta süvített a magasba majd pillanatokkal később az E.M.P.-t hordozó fej.
Az impulzus megbénította a kaszás minden védelmi és manőverező képességét és egy magatehetetlen zuhanó vashalmazt csinált belőle, amit a közvetlen utána becsapódó rakéta már könnyen eltalált és a levegőben felrobbantott. Így a zöld gyepre már csak egy két izzó maradvány hullott alá.
Mortem a számítógép képernyőjén át figyelte az eseményeket egészen addig, míg a gépet eltalálta az impulzus és a jel megszűnt.
- Ez az! - kiáltott fel és neki látott a következő fázis előkészítésének.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Még mindig csodálom hogy milyen hangulatos és Dr. Csontos ez a ficc annak ellenére hogy nincs benne egyenlőre Brennan... Iszonyat izgalmas, felment az adrenalinom, és egyszerűen hihetetlenül sajnálom Sweetset...
Én eddig is úgy voltam vele, hogy hatalmas veszteség lenne, és nem csak Booth-t hanem őt is féltettem... És tessék. Szóval nagy gratula, komoly hatást tettél rám ^^ és természetesen Követejük a Kövit 
(a fekete az a gyászom jele...)