/- Igen. Booth-nak és Brennannek autóbalesete volt…/

- Dr. Brennan hall engem? – kérdezte egy mentőorvos, miután kihúzták az összeroncsolódott autóból.
- Booth! Booth hol van? – kérdezte hirtelen a sokkból kizökkenve.
- Ő most egy másik mentőautónál van. De nyugodjon meg.
- Hogy nyugodjak meg mikor azt se tudom, hogy a társam hogy van. Szóval odamehetek?
- Nem. Még nem. Még meg kell tudnom jól van-e. Tehát, hogy hívják? – kérdezte az orvos.
- Dr. Temperance Brennan. Antropológus a Jefferson Intézetben. Mostmár mehetek? – kérdezte és szemeivel kutatni kezdett a férfi után.
- Nem. Mondja hányat mutatok? – kérdezte majd felemelte kezét.
- Autóbalesetem volt, nem pedig szemműtétem. Mellesleg hármat.
- Nagyszerű. A vizsgálatok alapján nincs agyrázkódás, sem másféle trauma.
- Odamehetek? – kérdezte ismét, majd a mentős szabad utat engedett neki.

Egy másik mentőautótól Booth-t is majdnem ugyanekkor engedték el. Egymást kutatva jártak az emberek között, majd mikor megpillantották a másikat, mindkettejük szíve kihagyott egy dobbanást. Óriási léptekkel csökkentették kettejük között a távolságot, és megölelték egymást. Booth szívesen tartotta karjai közt a nőt, Brennan pedig mindennél jobban élvezte a helyzetet. Csak ők voltak ketten; senki más. Hirtelen nem is tudták, hogy mi történt kettejük közt, de érezték, hogy ez így jó. Ők pedig csak álltak ott, miközben körülöttük az élet ment tovább. Mindenki tette a dolgát, de Brennan és Booth csupán ennyit tudott tenni. Egymás közelségét élvezni szavak nélkül.

Egy nagyon hosszú pillanatig csak álltak ott, majd egy ismerős hangra szétrebbentek. Cam volt az. Szokása szerint a legjobb időzítéssel.

- Booth! Dr. Brennan! Jól vagytok? – kérdezte miután kiszállt az autójából és a szétrebbent párhoz tartott.
- Minden rendben Cam. Jól vagyunk.
- Hála az égnek. De mi történt? – kérdezte.
- Én ostoba engedtem Booth-nak, hogy vezessen. De nem kellett volna. Ez az én hibám… - mondta Brennan, majd lehajtotta fejét.
- Nem Bones. Akaratos voltam… vagyok… és leszek… de nem a te hibád. Jobban is figyelhettem volna… - mondta, majd egyik karjával átölelte a tudóst.
- Szerintem inkább a hideg a felelős, a hó meg a fagy. Ilyen úton még tiszta fejjel is nehéz kormányozni, nemhogy így. – mondta Cam.
- Cam? Elvinnél minket a laborba? – kérdezte Booth, majd az összeroncsolódott autóra nézett.
- Persze. Akkor induljunk.

Mondta majd mindhárman beszálltak Cam autójába. Egész úton senki sem szólt, egy szót sem. Teljes csend uralkodott. Mindkettejüket a saját gondolata kötöttek le, Cam pedig az útra figyelt. Mikor beléptek az intézet ajtaján, Hodgins azonnal belekezdett mondandójába.

- 34.- rohant oda a bogaras tudós az érkezőkhöz.
- Nem tudok az agyasok kódnyelvén. – jelentette ki Booth.
- De hát nincs is olyan hogy „agyasok kódnyelve”. – mondta Brennan haláli nyugodtsággal.
- Ez csak egy szófordulat volt Bones…
- A 34… - vágott közbe Hodgins -… 34 embert takar. Ennyire szűkítettük le a kört.
- De hogyan? – kérdezte Cam miközben Hodgins irodájába tartottak.
- Megmutatom…

Mikor beértek az irodába Hodgins elkezdte ecsetelni a tényeket. Pontról pontra.

- Tomas Vega csontváza mellett olyan guminyomokat találtam, amelyek nem a halála idejéről származtak, tehát az intézetben kerülhettek oda.
- Mit kerestél Vega csontvázánál? – vágott közbe Brennan kérdésével.
- Hagy fejezze be Bones… - mondta az ügynök, Hodgins pedig folytatta.
- Átnéztük az adatbázist, hogy ki járt autógumigyárban, feldolgozóban, vagy ilyesféle helyeken. 12 ember járhatott ilyen helyen, és 22 aki biztos járt az elmúlt távoli időperióduson belül.
- Szóval 22 gyanúsítottunk van. – jelentette ki Brennan.
- Pontosan. Itt a lista. – mondta Hodgins, majd Booth-nak adta a papírt.
- Ez nagyon sok. Ennyit nem tudunk kihallgatni, túl kevés az idő.
- Sajnálom. – nyögte ki a bogaras tudós lehangoltan.
- Nem Hodgins. Ti mindent megtettetek, és ezt köszönöm. – mondta Booth miközben a listát vizslatta. A nevek ismeretlenek voltak neki. Csupán egy nem, de mivel közel áll hozzájuk, így nem is foglalkozott vele.
- Én megyek. Van még egy kis elintéznivaló, utána pedig megyek az Arlingtoni Nemzeti Temetőbe. Cam? Vihetem a kocsidat? – kérdezte Booth.
- Persze. – válaszolta Cam, és az ügynök kezébe dobta a kulcsot.

Miközben Booth a parkolóba tartott, furcsa léptek zajára lett figyelmes. Brennan volt az.
- Mit keresel itt? – kérdezte az ügynök mikor meglátta a félhomályban érkező nőt.
- Veled megyek. – válaszolta egyszerűen.
- Nem. Ez túl veszélyes. Ha valami balul sül el, nem veszíthetek el még valakit, akit… aki nagyon… - nem tudta hogy hogyan fejezze be a mondatot, így csak annyit mondott: - Téged. Nem veszíthetlek el. – mondta miközben a gyönyörű szempárba nézett.
- Társak vagyunk. Nem mehetsz egyedül. Veled megyek, ha akarod, ha nem. Ezt nem csinálhatod végig egyedül. Túl veszélyes. Különben is, te mondogatod mindig, hogy a társak mindig kiállnak egymás mellett, és együtt oldják meg a dolgokat. – mondta határozottan, és Booth is látta ez eltökéltséget a nő szemében. Így csak annyit mondott:
- Még 2 óránk van.

Azzal beszálltak az autóba és a temető felé vették az irányt. Útközben megbeszélték a dolgokat. Kiderült hogy Booth akkor szerezte meg a bizonyítékokat, mikor nem vette fel a telefont, és Brennan aggódott érte. Kitértek minden apró részletre, hogy hogyan fogják lerakni a csomagot, majd megfigyelni az illetőt. De elsődleges cél volt Parker megtalálása.

Már csak egy óra volt hátra mikorra minden apróságot átbeszéltek. Booth nagyon feszült volt. Próbálta leplezni, de nem igazán ment neki. Ezt bizonyítja az is, hogy még a tudós Brennan is észrevette. Lassan próbálta megnyugtatni az ügynököt észérvekkel, kedvező lehetőségekkel, és a jó stratégiával.

Aztán elérkezett az idő mikor már csak alig tíz perc volt a határidőig. Visszaszámlálás indult.

10 perc…

9 perc…

8 perc…

7 perc…

6 perc…

5 perc…

4 perc…

3 perc…

2 perc…

1 perc…

Az idő lejárt. Booth és Brennan óvatosan közeledtek a megadott helyszínhez. Letették a Taffett ügy bizonyítékait, és lassan hátráltak. Elbújtak ez egyik közeli terebélyes fa mögött, és vártak. Booth fegyver nyomott a nő kezébe, és a sajátját is élesítette.
Majd zajt hallottak, és egy alakot láttak közeledni a bizonyítékokhoz. Booth felkapcsolta az elemlámpáját, a másolóra irányította, fegyverét pedig a személyre fogta. Teljesen le volt döbbenve mikor meglátta kivel is állnak szemben.
Brennan a fegyver élesítésével babrált, majd mikor sikerült, kilépett Booth mögül. Pillantása azonnal a másolóra szegeződött, és csak annyit bírt kinyögni döbbenetében:

- Daisy?

Súgó 5 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.11.14. 20:56 hullaviasz Na neeee xDDD Daisy???! Ez nyilván valami félreértés lehet. Daisy idegesítő, de nem képes ilyesmire... Bár ki tudja... egyetértek Sophie-val, ötletekből nem szorulsz importra  Áhh, most felcsigáztál, szóval sürgősen-gyorsan azonnali hatállyal KK ám!!

2011.11.14. 20:21 olvasó na köszönöm, hogy kiderült, hogy merre járt akkor Booth és örülök, hogy jól vannak, és naná, hogy "Csak ők voltak ketten; senki más".... és a sokat idézett: "nem pedig szemműtétem. Mellesleg hármat." Nyávogós csajszi a másoló, mik vannak remélem kislurkónak nem lesz baja... KK

2011.11.14. 19:11 Esli Daisy? ez komoly? Remélem Booth v Brennan lelövi, mert nem nagyon csípemm:D De megleptél vele az fx..:D Szóval kíváncsian várom, hogy mit hozol ki belőle és remélem pici Parker fiamat nem fogod nagyon bántani...:)))

2011.11.14. 19:01 Sophie Wáááááááhhh hát encim ötleteid azok vannak! Jó kis gonoszokat találtál, a másikban Jared, itt Daisy... Egyáltalán Daisy képes erre? Káááosz, na bogozd ki gyorsan! Gartula és kapsz egy szééép nagy Daisy-rózsaszín KK-t!!

2011.11.14. 18:32 bandrea Nahát most nagyon ledöbbentem a végén!!!!Nagyon kíváncsi vagyok mi sül ebből ki???!!! A szemműtétes részen feküdtem!!!! Gratula!!!! KK!!!!!!!!!!!!

1