hullaviasz: Hulla pelyhes/8.
„- A takarítók repesni fognak…”
Cam mélyeket lélegzett, és próbált nem arra gondolni, hogy milyen jó lenne kedves beosztottjainak a nyakát szorongatni. Végül sikerült nyugalmat erőltetnie magára, és megszólalt.
- Kérlek, mondjátok, hogy ez… ez nem az áldozat.
- Ez nem az áldozat – nyögte ki a három kísérletező őrült tudós kórusban.
Cam megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Akkor mi? – tette fel a következő kínos kérdést.
- Műcsontváz konzervhússal – felelte Hodgins lehajtott fejjel.
Cam az égnek emelte a szemét.
- Mégis mire volt jó ez az egész? Magyarázatot követelek!
- Hátszóval az úgy volt – kezdte Hodgins, de Daisy félbeszakította.
- A kísérlet célja az volt, hogy megállapítsuk, hány ember szükséges a hóember elkészítéséhez. Egy ember semmiképp nem lehetett, és mivel hárman se jártunk sikerrel, valószínűsíthetően többen voltak, mint három.
- Aha… – morfondírozott Cam – Lehetett akár egy csapat kölyök is.
- Nem hiszem – felelte Hodgins – Sokan nem csípik a foszló tetemeket.
- Dr. Brennan szerint az alaptalan találgatás Booth ügynök asztala – jegyezte meg Daisy.
- Igaz is! – kapott észbe Cam. – Elmondom Camille-nek. Addig takarítsátok fel ezt a szutymót!
Azzal távozott. A három hóhányó egy lemondó sóhaj kíséretében nekikezdett a szétszutymósodott ocsmadék felszottytalanításához.
Eközben az FBI kihallgatótermében:
- A neve Ray Hunter, igaz? – kérdezte Booth az előtte ülő fazontól.
- Ja.
- És mit keresett abban a házban?
- Nem volt egyértelmű? Cuccokat.
- Ja, nekem csak az nem egyértelmű, hogy honnan tudta maga, hogy onnan lehet lopni „cuccokat” – mondta Booth. – A ház egy Ronald Douglas nevű ember tulajdona – volt.
- Volt? Úgy érti…
- Halott – fejezte be a mondatot Booth. – És maga tudott erről.
- Esküszöm semmit! – fogadkozott a férfi. – Én csak cuccokért mentem, gőzöm se volt róla, hogy az ürgét megölték!
- Megölték? – kérdezett vissza Booth. – Én csak azt mondtam, hogy meghalt, azt nem, hogy megölték.
- Ugyan már, ember. Nem vagyok teljesen hülye. Ha az FBI foglalkozik az üggyel, akkor biztos gyilkosság.
Booth fenyegetően leült az asztalra.
- Maga tagja egy helyi bandának. Az áldozat háza a maguk területén van – kezdte. – Tudja, hogy mit gondolok?
- Mit?
- Semmit. De azért behozattam a bandavezért, hátha ő ad egy kis ihletet.
Booth ekkor kiszólt, hogy hozzák be. A teletetovált, szarókásnadrágot viselő rasztavagány csávó körkörös léptekkel bekarikázott, és ledobta magát a székre.
- Rögtön a tárgyra térnék – tért rögtön a tárgyra Booth – rajtakaptam Mr. Hunter-t, amint tárgyakat pakolt ki Mr. Douglas lakásából. Szeretném tudni, hogy miért.
- És mért kellek ahhoz én? – kérdezte a bandavezér. – Ezt rendezze le vele.
- Tudják, engem egyáltalán nem érdekel, hogy lopkodnak Mr. Douglas lakásából – váltott taktikát Booth. – Az viszont sokkal inkább, hogy csontvázhoz közeli állapotban találták meg a háza előtt, egy hóemberben. Meggyilkolták. Az én oldalamat pedig furdalja a kíváncsiság, hogy vajon ki lehetett az a szemétláda.
- Tartozott nekem, oké? 6 ronggyal, ember! Ezér küldtem oda Rayt, hogy hozzon el pár cuccot, mert már elegem volt, hogy nem fizet. De nem tudtam, hogy meghalt.
- Tudja mit gondolok? – kérdezte Booth.
- Semmit – felelte Ray, majd mikor Booth csúnyán nézett rá, hozzátette – Csak egy megérzés volt.
Ekkor csörgedezni kezdett Booth telefonja.
- Elnézést – morogta az ügynök. – Booth.
- Szia Camille! – szólt bele Cam.
- Mi?
- Mondom, szia Camille – üvöltötte Cam a telefonba.
- Oké, oké, lapozzunk – sürgette Booth. – Itt ül két gyanúsított a kihallgatóteremben.
- Ó – hökkent meg Cam. – Bocs. Szóval Hodginsék kiderítették, hogy a hullát 3-nál biztosan több ember rakta bele a hóemberbe.
Egy hosszúnak tűnő pillanatig egyikük se mondott semmit.
- Ennyi – mondta bizonytalanul Cam.
- Oké, kösz Cam! – azzal Booth letette.
- Pá, Camille – köszönt el a patológus, de azt Booth már nem hallotta.
- Elnézést. Szóval, ott tartottunk, hogy azt gondolom, hogy maga hazudik – fordult Booth a bandavezérhez.
- Mégis miben? – kérdezett vissza a férfi magabiztos mosollyal az arcán.
- Abban, hogy nem mond el mindent – felelte az ügynök. – És az is érdekes, hogy egyáltalán nem lepődtek meg azon, hogy a hullát egy hóemberben találták meg.
Egy pillanatig átsuhant a zavartság az arcukon, de aztán olyan gyorsan eltűnt, ahogy jött.
- Az utcán sok érdekes dolgot lát az ember – vonta meg a vállát Ray.
- És sok érdekes dolgot is csinál, ugye? – hajolt hozzájuk közelebb Booth.
- Mit szólna, ha azt mondanám, hogy maga, és a bandája rakták bele a testet a hóemberbe? – ecsetelte az elméletét Booth.
- Azt, hogy ez nevetséges – felelte CJ, a banda feje.
- Persze az nagyon érdekes, hogy miért vártak három hónapot a behavazással, – folytatta rendületlenül Booth – hiszen ha el akarnám tüntetni a hullát, rögtön beépíteném a hóemberbe, mert akkor senki se fedezi fel a tavaszi olvadásig… Persze akkor megmarad az emberi külseje, ezáltal könnyebb lesz azonosítani, így viszont sokkal bonyolultabb. Mondjuk mivel épp az áldozat háza előtt volt…
- Elég! – szólalt meg CJ. – Oké…oké, nézze, tényleg mi tettük bele a hóemberbe. De nem mi öltük meg! Fogalmunk se volt róla, hogy az egyáltalán Douglas. Egy sikátor szemetében találtuk, és azért raktuk a háza elé, hogy megijesszük. Hogy fizessen! Tudom, hihetetlen, de így történt. Esküszöm semmi közünk sincs a halálához, ember!
Booth elgondolkodott. Valahol volt értelme. Ez megmagyarázná, miért hónapokkal a halál után került a test a hóemberbe.
- Oké, tegyük fel, hogy elhiszem. Mutassák meg, hol találták a testet.
- Cam! – kiáltotta Brennan. – Megtaláltam a gyilkos fegyvert!
- Tényleg? – Cam a monitorra szegezte a tekintetét.
- Nézd! Valami élessel verték nyakon, de vastagabb, mint egy kés. Apró barázdák is vannak rajta. Hodgins kielemezte a részecskéket, és különböző polimereket, és fémet is talált.
- Vagyis? – nézett rá Cam a szarkasztikus mosolyával. – Tudom már, mi a fegyver, de azért kéne egy megerősítés.
- Hólapát – jelentette ki győzedelmesen Brennan.
|
ez betett...
és a kihallgatásos kép is:
"A teletetovált, szarókásnadrágot viselő rasztavagány csávó körkörös léptekkel bekarikázott, és ledobta magát a székre"
ismét jót derültem és természetesen várom a következő agymenést is
KK, még az FFF előtt (csak azért, hogy legyen aki követel)