- Na, mink van Bones? - kérdezte Booth.

- Nő. 35-40 év közötti. Körülbelül 5-6 hete lehet halott. A halál okát pedig még korai lenne megállapítani. Vihetik a laborba! - mondta Brennan és indult az autó felé.

- Te… te Bones! Figyelj csak! Milyen volt… tudod…- állította meg a férfi Bonest.

- Nem tudom Booth mire gondolsz - felelte az értetlenkedve.

- Jaj… hát… tudod… az… Szóval hogy… milyen volt… anyádhoz beszélni?

- Booth te is ott voltál. És még mindig úgy gondolom, hogy csak a sírhoz beszéltem. De…be kell vallanom, hogy…kicsit megnyugtatott.

- Na, végre! De hidd el anyád hallotta, amit mondtál nekik - nézett az FBI ügynök mélyen a kék szempárba. Brenn ettől kicsit zavarba jött, és hogy ezt leplezni tudja másfelé terelte a szót:

- Ma is beviszel az intézetbe? Sok dolgunk van még - és meg sem várva a választ gyors léptekkel a kocsi felé vette az irányt.

- Igen de… várj már… Bones! - rohant az FBI ügynök utána. Majd mindketten beültek az autóba és Tempi érdeklődve nézett Booth-ra:

- Mit akartál az előbb mondani?

- Tudod, közeleg a karácsony és úgy gondolom még nincs igazán kész tervünk az ünnepekre. Nem?

- Még messze van…- felelte nyersen Bones.

- Messze? Két hét és karácsony. Tényleg nem vetted észre hogy a kirakatok is és az egész város fel van díszítve? És mikor vásárolunk be ajándékokból? Egyáltalán hol töltjük az ünnepeket és kivel? Sütögetünk majd mézeskalácsot? Kimegyünk a hóba sétálni? Mekkora karácsonyfát veszünk? Hogyan díszítjük fel? Bones, ez mind csupa karácsonyra vonatkozó kérdés. Ne mond, hogy te még nem gondolkoztál ezen! - csodálkozott Booth.

- Booth ez mind olyan dolog, amit a családok csinálnak együtt az ünnepekkor.

- Bones, mi már egy család vagyunk…- mondta a férfi és a nőre nézett, aki viszonozta ezt a pillantást és elképzelte milyen lenne, ha ő mézeskalácsot sütögetne, Booth pedig a fenyőfára próbálná felrakni a csúcsdíszt. Ettől a gondolattól akaratlanul is elmosolyodott. Igen, ők már tényleg egy család…

Eközben megérkeztek az intézethez. Brennan amit beért az emelvényre lépett ahol a maradványokat kezdte vizsgálni. Épp Angela jött oda hozzá:

- Szia, Édesem! Hogy vagy?

- Most ezt kedvességből kérdezed az állapotomra való tekintettel vagy, mert érdekel, hogy vagyok? - kérdezte Bones.

- Hát nem is tudom. Szóval hogy vagytok?

- Kösz, megvagyunk.

- Figyelj szívem! Arra gondoltam mi lenne, ha egyszer át jönnél hozzánk? Beszélgetnénk egy kicsit meg ilyesmi. Tudod a babákról meg adnék, pár tanácsot-mit kerülj el. Hidd, el nem egyszerű egy gyereket felnevelni, én most tapasztalom! Na, tetszik az ötlet? - kérdezte boldogan Angela.

- Olvastam már gyermeknevelési könyveket de… de azt hiszem, hogy nem rossz ötlet. Tapasztaltam már hogy azok az emberek, akik barátként szeretik, egymást gyakran összemennek és ez a mi esetünkben nem igazán fordult elő… Annak ellenére, hogy te vagy a legjobb barátom.

- Édesem összefutnak… Összefutnak, és nem összemennek. De örülök, hogy így gondolod a dolgot. Az… az időpontot meg majd megbeszéljük. Most pedig neki látok arcot varázsolni az áldozatnak.

Nem sokkal később Ange az irodájában Brennan-nek és Booth-nak sorolta az adatokat:

- A neve Monica Peterson. 38 éves. 3 éve tanított egy közeli általános iskolában előtte Philadelphiában volt gimnáziumi tanár. 6 hete jelentették az eltűnését. A férje, Roger Peterson katona volt. 1,5 évig volt Afganisztánban azután leszerelt. Most pedig tűzoltóként dolgozik.

- Úgy látszik, a fickó mindenképpen valami jót akar cselekedni - vélekedett Booth majd Bones-szal együtt elindultak felkeresni a családot.

- Mr.Peterson? A nevem Seely Booth FBI ügynök a társam pedig Dr.Temperance Brennan, antropológus a Jefferson Intézetben. Bemehetnénk?

- Jó napot! Persze jöjjenek csak be! - invitálta be őket a férfi egy igen kedves kis házba.

- Mrs.Peterson miatt jöttünk… - kezdte az FBI ügynök.

- Megtaláltál Monic-ot. Hála az égnek. Ugye jól van? És miért nem hozták magukkal? Most azonnal látni akarom - ugrott fel a kanapéról Peterson amin mindhárman helyet foglaltak.

- A feleségét nem hozhattuk magunkkal. Főleg nem egyben mivel… - magyarázta volna Brenn ha Booth félbe nem szakítja.

- Bones! Ezt nem így kell!

- Valami baj van, igaz? Nagy baj történt, ugye? Éreztem…- ült vissza a férfi.

- Sajnálom, de a felesége meghalt - mondta együtt érzően Booth.

- T-t-tessék? Hogy micsoda? Meghalt?

- Sajnálom… Ha megengedi, feltennénk néhány kérdést. Roger Peterson csak némán bólintott.

- Mikor látta utoljára a feleségét?

- Az eltűnése napján. Október 25-én. Mielőtt dolgozni ment volna.

- Voltak neki ellenségei?

- Monicának? Nem. Soha. Legalábbis nem tűnt fel nekünk senki.

- Kérem, mondja el az utolsó találkozásukat!

- Mint minden reggel elindult az iskolába dolgozni. Aznap épp értekezlete volt így csak későn ért volna haza. Napközben nem beszéltünk. Sajnálom… de csak ennyit tudok… - fejezte be a férfi, aztán maga elé meredt és sírni kezdett.

- Köszönjük! Mi most nem is zavarunk tovább - indult Booth és Brennan a bejárati ajtó felé.

- Várjanak! És Sarah? - kapta fel a fejét Mr.Peterson. A páros csodálkozva nézett a kanapén ülő emberre.

- Őt megtalálták? - kérdezete újból az.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.01.24. 19:51 olvasó Ez de aranyos: "- Bones, mi már egy család vagyunk"---ja, hogy Csontit erre még emlékeztetni kell??? Várom már mi is lesz a közös karácsonyból. és csatlakoznék bandreához---de ki az a Sarah?? KK

2012.01.21. 16:56 bandrea Gratula Zsófika!!!!!! És ki az a Sarah??? Nagyon kíváncsi vagyok!!!!!! KK!!!!!!