- Azért, mert nem hagytál szóhoz jutni. Én lennék a világ legboldogabb embere ha mellettem tudhatnám a világ legjobb
antropológusát. Minden álmom az, hogy veled lehessek. Valóban változtak az irántad való érzéseim, mert az az este óta rájöttem, hogy nem akarlak elveszíteni, mert… - ekkor Booth mélyen Brennan szemébe nézett és – SZERETLEK!
Ezután szép lassan közeledett Booth Brenhez és lágyan megcsókolta. Miután nem bírták levegő nélkül szétváltak ajkaik és elindultak vissza a többiekhez.
- Booth! Most mi lesz velünk? Elmondjuk nekik, hogy te meg én, érted?
- Ahogy akarod.
- De azt tudnod kell ha kiderül, akkor nem dolgozhatunk együtt többé. – Bren ekkor egy kicsit letört
- Tudom, de én nem fogom hagyni, hogy szétválasszanak minket. Addig fogok próbálkozni a főnöknél amíg lehet. – ekkor Booth magához ölelte Brent
- És ha hajthatatlan lesz?
- Akkor sem hagylak el soha. – ekkor Booth megcsókolta szerelmét, majd folytatta – Na mi legyen?
- Nem tudom.
- Mondjuk el. Lesz ami lesz. Úgysem tudnám sokáig titkolni, hogy szeretlek. Meg amúgy is Angie hamar rájönne, mert ő
olyan mint egy két lábon járó röntgengép. – mondta Booth nevetve
- Szerintem Cam is rájönne hamar.
Közben ballagtak vissza a többiekhez. Mikor odaértek elengedték egymás kezét. Angie ahogy meglátta őket egyből odarohant Brenhez.
- Na mi van? Történt valami? – érdeklődött Angie
- Hát ami azt illeti igen, de még nincs itt az ideje, hogy elmondjam. – eközben Bren megpróbált nem boldognak tűnni, hogy nehogy lelepleződjön
- Valami baj van? – érdeklődött Angie
- Nem semmi. Majd beszélünk. – ezután Bren gyorsan otthagyta Angiet. Nem szeretett hazudni és nem is nagyon tudott és nem is akart tovább a legjobb barátnőjének.
Angie érezte, hogy van valami amit Bren nem mondott el neki. Ez idegesítette. Booth ez idő alatt elment kávéért. Nem akart senkivel sem összefutni, hisz Brennel megbeszélték, hogy vacsoránál mondják el a többieknek a nagy hírt. Egész délután szenvedtek mindketten. Mikor meglátták egymást nem bújhattak össze. Végre eljött a vacsora ideje. Mindenki leült az asztalhoz, de mielőtt nekiláttak volna enni Booth felállt.
- Egy kis figyelmet kérek. Amit mondani illetve mondunk kell nektek azt azért tesszük így, mert nincs kedvünk egyesével magyarázkodni senkinek. – eközben Brenre nézett
- Történt valami amiről tudnunk kéne? – érdeklődött Cam
- Tudtam, hogy van valami! – kiáltott fel Angie
- Ami azt illeti igen. – közben mosolygott Bren
- Inkább mégsem mondanánk el, hanem… - kezdte Booth, de Angie belefojtotta a szót
- Mi? Micsoda? Most már belekezdtél! – dühöngött Angie
- Nem hagytad, hogy folytassam. De nem mondom el akkor sem, hanem mutatom. – közölte Booth majd megfogta Bren kezét és felállította a székről.
Maga felé fordította, megfogta Bren derekát magához húzta és finoman, gyengéden megcsókolta. Bren eközben átkarolta Booth nyakát. Mindenkinek tátva maradt a szája. Tudták, hogy egyszer úgyis összejönnek, de nem mostanra tippeltek. Miután vége szakadt a csókjuk természetesen Angie volt az aki először kipréselt magából valamicske szót.
- Ez… ez…ez hihetetlen! – hüledezett Angie
Közben leültek mindannyian.
- Végre! Még hogy nem Brennan miatt jöttél! – mondta Cam
- Micsoda? Most már tudom, hogy ki segített Boothnak a cserében. – mondta Bren kikerekedett szemekkel
- Ooops! Én.. én… csak … - kezdett magyarázkodni Cam
- Nem baj Cam. Úgyis elmondtam volna neki. – vágott a szavába Booth
Hodgins és Daisy is gratuláltak nekik. Bár Daisy a maga sajátos módján végig visította a kajáldát. Sweets meg elkezdte az elemzést.
- Méghogy rossz a könyvem! Igenis jó! Tudtam, hogy Booth ügynök maga fog lepni. – lelkendezett Sweets
- Tudjuk, hogy jó csak Bonesnak időre volt szüksége, hogy tisztába legyen az érzéseivel. – mondta Booth miközben szerelme arcára nyomott egy puszit
- Tudtam csak nem értettem, hogy mi történik velem. – mondta Bren közben átölelte Bootht
- Igen szívem tudtad csak inkább nem akartad elhinni, hogy Booth tényleg igazán szeret. – mondta Angie örömteli mosollyal az arcán
- Pedig mindennél jobban szeretem. – jelentette ki Booth
- Igen, de azt tudjátok, hogy itt akkor vége a közös munkának. – mondta Cam szomorúan
- Igen tudjuk. Majd beszélek a főnökkel, hogy tegyen kivételt. – mondta Booth
- Én mindenesetre támogatom a kapcsolatotokat akár mi is lesz a végkimenetel. Majd én is beszélek Mr. Cullennal ha kell.– jelentette ki Cam
- Köszönjük Cam. – mondta Bren
- Akkor emelem a poharam a szerelmes párra! – mondta Hodgins, majd a magasba emelte poharát
- Sok örömöt, boldogságot és gyerkőcöt kívánok. – mondta Cam.
De persze senki sem tudott belekortyolni az italába, mert Daisy megszólalt válasz esélyét is megtagadva Brennanéktől.
- Úgy örülök Dr. Brennan és Booth ügynök, hogy összejöttek. Maguk tökéletes pár. Nagyon szép gyerekeik lesznek majd. Ugye szeretnének? – közben úgy pattogott, mint egy gumilabda
Erre Booth és Brennan összenéztek és elmosolyodtak.
- Mi az hogy?! Persze! Ugye te is szeretnél? - kérdezte Booth a szerelmét
- Ezen még túl korai gondolkozni, mert a kapcsolatok több mint fele válással végződik. És ahol gyerek van ő szenved majd…- magyarázta Bren, de Booth beléfojtotta a szót egy csókkal
Ezután elkezdtek enni. Mindenki őket figyelte, hogy végre egymásra találtak. Olyan boldogok voltak. Vacsi közben néha elcsattant egy két csók is.
- Na szerintem menni kéne aludni, mert holnap fárasztó napunk lesz. – mondta Cam
- Ja tényleg. – helyeselt Angie
Elkezdtek szállingózni ki a kajáldából csak Booth és Brennan maradtak még.
- Gondolom mehetek Perotta helyére aludni. – mondta Booth kissé letörve, bár reményteli hangon
- Hát igen mivel itt egyszemélyesek az ágyak és nem férnénk el. – mondta Bren kissé elpirulva
- Ez megoldható! – ekkor Booth átölelte Brent és ejtett egy csibészes mosolyt
- Sejtettem, hogy megoldást találnál erre a problémára. De szerintem nem sokat aludnánk, tekintve a szexuális vágyainkat. – ekkor Bren elmosolyodott. Booth kicsit meglepődött Brennanen, hogy megfordult a fejében, hogy lefeküdne vele akár most.
- Őőő… izé…áá dehogy. Pihennénk azért egy keveset is. – ekkor Booth magához húzta Brent és megcsókolta
- Booth így is egy faházban vagyunk. – próbálta Bren kissé menteni a helyzetet
- Igaz. De máris hiányzol.
- Az lehetetlen mivel még itt állok veled szemben.
- Tudom csak képletesen értettem.
- Na menjünk aludni, mert holnap nehéz napunk lesz.
- Oké. Jó éjszakát Bones!
- Neked is Jó éjt Booth! – ekkor Booth hosszasan megcsókolta Brent
El is mentek aludni. Alig bírt elaludni Bren. Hiányzott neki Booth, a csókjai, az ölelése, a simogatása. Nagy nehezen álomba szenderedett. Booth sem volt másképp. Hajnal tájt felriadt. Nem tudta, hogy valóság e vagy nem amit álmodott. Brenről álmodott. Egy kis hezitálás után átment hozzá, hogy meggyőződjön arról, hogy minden rendben van e.
- Bones! – közben kopogott Booth – Bones!
- Megyek már! – kiáltott vissza Bren
Mikor kinyitotta az ajtót Bren meglepődött.
- Booth! Mi van? Még csak 4:47 van!
- Jól vagy? Nincs semmi bajod?
- Igen jól vagyok? De miért kérdezed, olyan ijedtnek tűnsz.
- Nem tudtam, hogy álmodok e vagy sem. Álmomban bajod esett és nem tudtalak megmenteni. – ekkor Booth megölelte Brent
- De ez csak álom volt. Itt vagyok és semmi bajom. Na menj aludni. – majd Bren megcsókolta Bootht
- Jó oké. De ha valami baj van szólj azonnal. – azzal csókot váltottak és visszatért Booth  a szobába
Reggel elég fáradtan ébredtek mindketten. Angie csodával hatásos módon már bent volt a laborban. Döbbenten vette észre, hogy Booth és Brennan külön jönnek be. Gyorsan le is támadta Brent.
- Mi az édesem?
- Miért kérded? – nézett értetlenül Bren
- Csak mert külön jöttetek be Boothszal.
- Ja persze, mert nekem csak egyszemélyes ágyam van nem mint nektek. – ekkor ejtett egy mosolyt
- Áá értem. De mi összetoltunk két ágyat Hodginssal.
- Az nem túl kényelmes.
- Hát van benne igazság, de a jó cél érdekében mindent. – ekkor Angie elmosolyodott egy kicsit
- Lehet, hogy igazad van. – gondolkodott el Bren
- Figyelj csak! Camnek franciaágyas szobája van. Miért nem cserélsz vele?
- De az hogy lehet! – tért ki a hitéből Bren
- Véletlenül elszólta magát Cam, de nem szóltam neki. Gondoltam majd egyszer a hasznomra fordíthatom.
- Majd beszélek vele akkor. – jelentette ki Bren
- Oké. De lenne egy kérdésem.
- Mondd csak.
- Megengedted volna Boothnak, hogy nálad aludjon? – kíváncsiskodott Angie
- Azt hiszem igen. Bár elég nehéz volt ellenállni az este neki. – pirult bele Bren
- Hát igen! Az az adonisz test!? Hmm! – ájuldozott Angie
- Angie neked ott van Hodgins!
- Tudom csak ábrándoztam. Nagyon örülök, hogy végre egymásra találtatok.
- Én is. Na de most már dolgozzunk.
El is kezdtek dolgozni. Közben befutott mindenki. Booth és Sweets elmentek az áldozat lakásához, hogy kikérdezzék a családtagokat. A többiek a mobillaborban serénykedtek tovább. Dél körül járt mikor elmentek ebédelni. Bren félrehívta Camet mielőtt a kajáldához értek volna.
- Cam, szeretnék kérni tőled egy kis szívességet. – szólt oda Camnek Bren

Súgó 6 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.01.29. 22:06 bandrea Gratula Szeiza!!!!!! Nagyon kíváncsi vagyok mit szól Cam a szobacseréhez!!!!!???? KK!!!!!!!!