PÜT: "... És egy tánc"/3.
Az elkövetkező napokban minden megváltozott, legalábbis Dr. Brennan számára. A boldogságtól ragyogó nő eltűnt, nem látták többé. Visszatért a munkájába temetkező, zárkózott, komoly Dr. Temperence Brennan. Még Angelával sem volt nagyon hajlandó szóba állni, csak ha már végképp nem tudta elkerülni a beszélgetést. Megmutatta barátnőjének Booth levelét, de közölte is vele, hogy nem akar többet beszélni a dologról és ne is említse senkinek a laborban, hogy mi történt kettőjük közt. Angela megértette, tudta milyen nehéz volt Brennannek megnyílni bárki felé:
5 évnyi tagadás, elfojtás után végre beengedte az életébe a boldogságot, szerelmet....és egy nap....tényleg csak ennyi járt nekik???
Még Angela szíve is összeszorult, ahogy rájuk gondolt:
Hogy lehet ilyen kegyetlen a sors velük???
* * *
Bones az irodájában ült a gépe fölött, mikor Cam beviharzott:
- Emberi maradványokat találtak a Potomac folyó partján, készülj! Mindjárt indulunk!
- Már nincs itt Booth, Cam. Így semmi közünk az FBI ügyeihez. Nem kell gyilkosságokat felderítenünk. – felelte közönyösen.
- Ebben tévedsz Dr. Brennan. Minden marad a régiben, kivéve azt, hogy nem Booth, hanem Perotta ügynök vezeti a csapatot, és gyilkosságok történnek sajnos továbbra is.
Ekkor már Angela is az ajtóban állt.
- Mondtam már, hogy nem vagyok hajlandó más ügynökkel együtt dolgozni! Te ezt nagyon jól tudod, Cam! – lett egyre ingerültebb Bones – inkább visszatérek az ezer éves csontjaimhoz!
- Ne tedd ezt édesem! – szólalt meg Angela - Szükségünk van rád! Nemcsak nekünk, hanem az áldozatok hozzátartozóinak is!!!! Gondolj arra, hogy ezzel nekik segítesz! Megtudni azt, hogy mi történt a szerettükkel. Gondolj másokra is kérlek!
- Hát pont ez az!!! Nem akarok másokra gondolni! Többé nem! Abból semmi jó nem sült még ki, csak fájdalmas dolgok!
- Ugyan már! Ezt te sem gondolod komolyan! Nem hiszem, hogy az elmúlt években csak fájdalmas dolgok történtek veled! – förmedt rá Angela – És ha visszaemlékszel, neked nem nyújtott megnyugvást, mikor megtudtad mi is történt valójában az édesanyáddal? Bár tudom, hogy azzal az is kiderült, hogy a fél életed hazugság. De nem jobb mégis tudni az igazat, még ha fájdalmas is, mint egész életedben kételyek között lenni??? És ezt a megnyugvást te adhatod meg az embereknek!!! – nézett kérlelőn Angela Bonesra.
Pár pillanatig csak csendben álltak. Cam nem mert szólni, várta, hogy a két barátnő befejezze a szópárbajt.
- Na jó, menjünk! De csak a maradványokkal foglalkozok! Semmi és senki mással!!! – adta meg végül magát Brennan és elindult kifelé.
- Köszönöm! – súgta Angelának Cam. Majd elviharzott ő is.
Potomac folyó
A helyszínre érkezve Perotta ügynök már várta őket.
- Üdvözlöm Dr. Brennan, Dr. Saroyan!
- Hol vannak a maradványok? – kérdezte köszönés helyett Bones.
- Máris mutatom. - Azzal az ügynök a holttesthez vezette a két nőt - A hullát egy nagy nejlon fóliába csavarta valaki. Ma reggel talált rá két turista.
- Az oszlás majdnem teljes – kezdte Dr. Saroyan.
- A keresztcsont látható részei nőre utalnak. A szeméremcsont felszíne alapján 20 és 25 év közötti. Tompa tárgy okozta sérülés látható a koponyacsont hátsó részén. Majdnem biztos vagyok benne, hogy gyilkosság áldozata, de teljesen biztosat csak a vizsgálatok után mondhatok. Szállítsák a maradványokat a Jeffersonba! – utasította Bones az ügynököt, majd ment is köszönés nélkül.
- Máris Dr. Brennan!
- Elnézést Perotta ügynök! Csak Dr. Brennan nehezen viseli a változásokat. – próbálta menteni a helyzetet Cam.
- Persze, megértem! Azt hiszem ez most senkinek sem lesz egyszerű....
* * *
Bones betartotta a szavát, az elkövetkező napokban, hetekben. Semmi és senki mással nem foglakozott, csak a maradványokkal, a csontjaival. Nem volt hajlandó terepre menni, a kihallgatásokon sem volt hajlandó részt venni. Teljesen kizárta magát az ügy ezen részeiből. Ha épp nem egy gyilkossági ügy megoldásán dolgoztak, ő akkor is az intézetben volt és 1000 éves csontokat katalogizált. Szinte csak aludni járt haza, vagy csak lezuhanyozni és átöltözni. Pedig egyre többször érezte, hogy fáradt, gyenge....
- Édesem, ez nem mehet így tovább! – zavarta meg Brennant barátnője a „Pokol tornácán” – Alig eszel, alig alszol, állandóan dolgozol semmi kikapcsolódás, lazítás! Booth sem örülne, ha így látna, hidd el! Menjünk el együtt valahova, kicsit kimozdulni az intézet falai közül! Gyere, sétáljunk egyet, gyönyörű idő van. Amúgy is rád férne egy kis napfény, borzasztó sápadt vagy! Néztél mostanában tükörbe?? Komolyan aggódom érted!
- Semmi szükség erre a felhajtásra Ange! Különben is jól vagyok, semmi bajom! Meg amúgy sincs időm most sétálgatni, rengeteg csontot kell még megvizsgálnom. És Booth,...- nézett csak maga elé merengve - ...nos ő nincs itt.
- Igen, de mi van akkor, mikor hazatér? Gondolod, hogy ezt a Temperence Brennant akarja látni? Hát nem! Booth az Ő Bonesát akarja újra látni. És te most nem Ő vagy.
- Azt sem tudom, hol van, Angela?! Azt sem, hogy mikor jön haza,...ha hazajön egyáltalán! Nélküle nem tudok az a Bones lenni! És most szeretnék tovább dolgozni, magamra hagynál, kérlek!
- Rendben, elmegyek! De ez nem mehet így sokáig! Teljesen ki fogsz merülni és meg fogsz betegedni, és akkor majd eszedbe jut, hogy én megmondtam! – azzal kissé sértődötten magára hagyta barátnőjét.
„Miért nem hagynak már békén? Miért foglalkoznak ennyit az egészségemmel? Én csak azt szeretném, ha mindenki békén hagyna és dolgozhatnék nyugodtan! Nincs szükségem az atyáskodásukra. És Boothról meg végképp nem akarok beszélni.”
És ekkor előtörtek az emlékek, amiket mélyen magába fojtott, hátha akkor nem fáj annyira társa hiánya, persze nagyot tévedett. Könnyek szöktek a szemébe.
„Miért kell ennyire fájnia, mintha a mellkasomból ki akarna szakadni valami! Úristen ezek a gondolatok az én fejemben születnek meg? Hiszen ez nem is lehetséges...és mégis ezt érzem. Biztos kezd elmenni az eszem.”
Hirtelen kezdett elsötétülni körülötte a világ. Érezte, hogy nem tudja uralni a testét és össze fog esni. De még az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia az asztalban. Amennyire ereje engedte leguggolt majd elfeküdt a padlón és próbálta a lábát megemelni, hogy elegendő vérhez jusson az agya és újra lábra tudjon állni.
„Lehet, hogy Angelanak tényleg igaza van! Most össze kell szedem magam, elmegyek és eszek pár falatot, hisz ma még nem is ettem és már délután 4 is elmúlt.”
Pár perc után kezdett visszatérni az ereje, lassan az asztalba kapaszkodva felállt és várt még. Mikor már azt érezte, hogy teljesen jól van, elindult az irodájába, összepakolt és mindenki meglepődésére hazament.
Ahogy hazaért gyorsan összedobott egy kis vacsorát magának, ami sajtos makaróni volt. Nem is értette, miért pont ezt készítette...hisz ez Booth kedvence volt, vagy talán pont ezért. Most érezte igazán milyen éhes is volt. Mégsem tűnt fel neki egész nap, hogy egy falatot sem evett. Lezuhanyozott és lepihent. Mintha kicsit jobban is érezte volna magát, próbált aludni, de nem sok sikerrel járt. Újra feltörtek az emlékek...az első ügyük...az első csók....az életveszélyes helyzetek...közös esték...a viták...és az együtt töltött éjszaka emlékei....Újra érezte a szívszorító fájdalmat, ismét könnyek potyogtak gyönyörű kék szemeiből és órák múlva így érte el az álom is.
* * *
A napok csak vánszorogtak Bones számára és a hangulata mit sem javult, talán a táplálkozására figyelt oda egy kicsit jobban, nehogy ismét rosszul legyen, főleg ne a barátai előtt, akik így is folyton szemmel tartották. Bele, sem mert gondolni, mi történt volna, ha valaki látja a majdnem ájulását, egy perc nyugta sem lenne tőlük, valaki biztos mindig mellette lenne, hogy jól van-e, eszik-e rendesen, alszik-e eleget, stb....és ő pont ezt nem akarta. Tehát, ha másra nem is, de a napi legalább kétszeri étkezésére odafigyelt.
Épp egy középkorú férfi meggyilkolásának ügyén voltak túl, akit a saját bátyja gyilkolt meg azért, mert féltékeny volt a sikereire. Az áldozat maradványait készítette össze, hogy a családja végső nyugalomra tudja helyezni, mikor egy futár jelent meg az ajtóban:
- Dr. Temperence Brennan?
- Igen. – válaszolt kicsit rémülten.
- Egy csomagot hoztam Önnek. Kérem, itt írja alá. – mutatta a fiatal férfi, majd távozott.
Brennan a feladó kilétét nézte:
„Burtonsville Gimnázium, Megan McNamara”
Kicsit fellélegzett a kezdeti rémület után. Már azt hitte Boothról kapott valami rossz hírt, de szerencsére nem így történt. Felment az irodájába, leült az asztalához és kibontotta a csomagot. Talált benne egy albumot, egy CD-t és egy rövidke kísérő levelet:
„Kedves, Temperence!
Egy kis emlék a fényképekből, amiket az osztálytalálkozón készítettem! Fogadd sok szeretettel!
Üdv, Megan!”
Kinyitotta a fényképalbumot és elkezdte lapozgatni. Benne volt mindenkinek a tablóképe és mellette egy másik, ami az osztálytalálkozón készült az illetőről. A tablóképek mind ismerősek voltak neki, de a friss képek egynémelyikén jókat mosolygott. Rebecca, ahogy a sheriff jelvényét villogtatja...Carrie, a pitéjével....Andy, a legújabb fából faragott művével, „Megan”....még Julieról is volt egy kép, azzal az idegesítő vigyorral az arcán. Bár ő inkább volt rémisztő, mint vicces. Mr. Buxley,...és persze a többiek is. Majd megtalálta a saját tablóképét....és mellette, amint Boothszal együtt van...mintha igazi férj-feleség lennének....
Újra eluralkodott rajta a szomorúság. Gyorsan becsukta az albumot, és kezébe vette a CD-t. Kivette a tokból és berakta a gépébe. Az osztálytalálkozón készült közel 200 kép volt rajta. Voltak mulatságos és megható képek egyaránt... sok volt kettőjükről is, ahogy a többiekkel beszélgetnek, mikor csak ültek az asztalnál ...Booth, ahogy falja a pitét,....a lehengerlő tánctudásukat mutatják be.....ahogy lassúztak....és egy kép a csókjukról.....Bones szívébe megint belehasított az a szívet facsaró fájdalom, amit Booth hiánya miatt érzett. Könnyek szöktek a szemébe. Észre sem vette, hogy Cam az ajtóban áll.
- Valami baj van Dr. Brennan?
Bones lecsukta a laptopját és észrevétlenül letörölte könnyeit, bár ekkor már egy kicsit elkésett vele, mert Dr. Saroyan látta, hogy valami nem stimmel, így próbált valami hihető magyarázatot kitalálni.
- Semmi Cam, csak régi családi fotókat nézegettem és egy kicsit elérzékenyültem.
- Értem. Csak azért jöttem, mert a többiekkel beülünk az Alapító Atyákba meginni valamit, velünk tarthatnál. Legalább egy kicsit kikapcsolódnál. Lezártunk egy gyilkosságot, illő megünnepelni, nem gondolod?
Mivel nem akart Cam meggyőző érveivel vitába szállni és mivel mostanában nem is ment el velük sehova, jobbnak látta, ha igent mond.
- Rendben, veletek tartok. – jött a válasz.
Annyira meglepte Camet az azonnali helyeslés, hogy észre sem vette, hogy Brennan már rég el is hagyta az irodát.
Alapító Atyákban
- Akkor igyunk az újabb sikeres ügylezárásunkra! – emelte a poharát Angela.
- Még jó, hogy nekem nincs testvérem, aki féltékeny lehetne a sikereimre! Ezek után elkezdenék aggódni! Bár még keveredhetünk olyan ügybe is, amit bizonyos felsőbb szervek nem nagyon díjaznának és esetleg veszélybe.....
- Na most állj le az összeesküvés–elméleteddel Hodgins! Erre most semmi szükség! – szakította félbe Angela.
- Azt hiszem arra is koccintanunk kellene, hogy Dr. Brennan végre kimozdult az intézet falai közül! – vette át a szót Sweets.
- Igyunk Dr. Brennanre! – emelte ismét magasba a poharát mindenki.
- Dr. Brennanre!
Bones azonban lélekben valahol teljesen máshol járt. Azon gondolkozott vajon most Booth merre lehet, mit csinálhat. Vajon jól van vagy megsérült? Már több mint egy hónapja semmi hír felőle...Nem akarja újra átélni azt, mikor a szülei eltűntek és évekig nem tudott róluk semmit. Ez nem történhet meg újra! Valamit tennie kell! Valahogy meg kell tudnia, hol lehet Booth és hogy jól van-e.
Megvan, mit csinálok! – jött az ötlet – Holnap első dolgom, hogy felkeresem Andrewt és kifaggatom Boothszal kapcsolatban, ha nála nem járok sikerrel, akkor tovább...
- Hol jársz édesem? – zavarta meg gondolatmenetét Angela. – Minden oké?
- Persze, csak kicsit fáradt vagyok. Kimerített ez az ügy. Azt hiszem, hazamegyek és lepihenek. Már késő van.
- Elkísérjelek?
- Semmi szükség rá! Tényleg jól vagyok Ange. – mondta egy mosoly kíséretében, ami megnyugtatta a nőt, mert mostanában nem sűrűn látta mosolyogni barátnőjét – Majd fogok egy taxit.
Elköszönt mindenkitől, és hazaindult némi reménnyel az arcán:
„Holnap minden más lesz, holnap talán megtudok Boothról végre valamit.....”
|
Hát igen Bones az Bones marad. Képtelen megtagadni önnönmagát arra meg pláne, hogy szót fogadjon. Boothnak nem lesz könnyű dolga, ha a Brennan valóban kommandózni kezd a felkutatására. Grat
a részhez és persze, hogy KK!!!