- Gyerünk Seeley gondolkozz. Hova mehetett, ha azt akarja, hogy ne találdd meg?! – motyogta, aztán fájdalmasan nyilallt belé a nyilvánvaló tény - a női mosdó, hát persze!


Booth már a női mosdó előtt állt. többször ellenőrizte, hogy van-e bent valaki, nehogy valaki félreértse szándékait, végül mikor megbizonyosodott róla, hogy senki nincs bent résnyire nyitotta az ajtót.

- Bones, itt vagy? Sajnálom, amit tettem, nem szabadott volna.

Semmi válasz.

- Bones? Temperance itt vagy? - lépett beljebb.

Megint csak nincs válasz.

A fenébe! Hol a pokolban lehet? – gondolta, majd a fal mellett lecsúszott a földre és kezébe temette arcát.

Merre lehet? Haza ment volna? Nem… az nem lehet, hiszen egy ügy közepén vannak. Bones sosem hagyná cserben…
De akkor hová tűnt? Hiszen már mindenütt körbenézett… Csak nem történt valami?
Mi van, ha Bonest elrabolták? Mi van, ha valami baja esett? Amilyen gyönyörű biztosan sokan felfigyeltek rá… De ha valóban így van, akkor minél előbb meg kell találnom. Sosem bocsátom meg magamnak, ha valami baja esik… - ezekkel a gondolatokkal indult el az ajtóhoz, de ahogy feltápászkodott a földről, kezébe akadt egy fülbevaló.
Pont olyan volt, mint Bonesé…
Tehát valaki tényleg elrabolta. Az nem lehet, hogy csak úgy elhagyja a fülbevalóját…

Booth zsebre rakta a fülbevalót, és elindult kifelé az épületből. Amint kiért az épületből, egy lámpaoszlop fényének segítségével egy kisebb vértócsát pillantott meg.
Követte a vércseppek útját egészen egy parkolóhelyig, aztán a nyomok is elfogytak, csak a kocsi féknyomait lehetett látni.

Tehát Bonest tényleg elrabolták… - motyogta maga elé. Azonnal a Jeffersonba kell mennem…

Bones eközben erős fejfájásra ébredt. Megpróbálta szemeit hozzá szoktatni az erős fényhez, ám a hirtelen jövő tompa fájdalomtól a bokájához kapott, ami azt eredményezte, hogy az összekötözött kezeit is sikerült véresre dörzsölnie a kötéllel.
Kezeire való tekintettel megpróbált inkább körbenézni, mintsem hogy újra valami kárt tegyen magában.
Szerszámos ládákat, szekrényeket, különböző autós posztereket látott, és erős kátrányszagot érzett.
Egy autókereskedés. – vonta le a következtetéseket.

Oké Brennan, gondolkodj. – csukta vissza a szemeit.
Lássuk… emlékszem, hogy Angela egy gyönyörű kék ruhát vesz elő… Aztán Booth meg a gyűrű… a titkos bevetés… - villantak be hirtelen az emlék foszlányok.

- Bern, felébredt! – zavarta meg egy férfi Bones gondolatit.
- Épp ideje volt! Nagyon jól bánhatunk vele, ha az egész éjszakát átaludta! – lépett Bones felé egy magas, harminc év körüli férfi.
Hé, szépségem, készen állsz elmondani, hogy mit keres az FBI a mi kis összejövetelünkön?

Bones lassan kinyitotta szemeit, de nem felelt a kérdésre.

- Beszélj édesem! Ne akard, hogy mi bírjunk szóra!
- Először árulja el ki maga. – tért ki a válasz elől dacosan.
- Itt most én kérdezek! – emelte fel a hangját fenyegetően a férfi.  De ha továbbra is így folytatod, a csinos kis pofikádnak még valami baja esik. – mondta nevetve.

Bones válasz helyett ismételten körbenézett, tekintetével a másik férfit fürkészte. Valahonnan ismerős volt az arca…
Hát persze! Ő volt az, aki a hátára tette a kezét mikor leejtette a pezsgőspoharat.
Mr. Jóképű… - gondolta.

- Mondja, meg hol van a férjem! – sziszegte fogai közül Bones, mikor az megsimította arcát.
- Sajnálom drágaságom, de a barátod nincs itt. Ő nem olyan sebezhető, mint te. Viszont biztosíthatlak róla, hogy mi is el tudunk majd szórakozni. – válaszolta egy kaján vigyorral.

Bones kissé megijedt a férfi túlzott közelségétől, ugyanakkor biztos volt benne, hogy Booth időben megtalálja. Ismeri Bootht. Ha észreveszi, hogy eltűnt magát fogja hibáztatni, és addig nem nyugszik, míg meg nem találja…

- Tudjuk, hogy az FBI. –nak dolgoznak. Mi csak ajánlatot akarunk tenni. – lépett elő „Mr. Jóképű”.
- Az FBI nem köt alkut! Mi csak lecsukjuk az olyan bűnözőket, mint amilyenek ti is vagytok. Gondolom a ti kezetek is benne volt Jake halálában… – válaszolt teljes nyugodtsággal Bones.
- Csend legyen! – pofozta fel a nőt. Jobb lesz, ha vigyázol a szádra!
- Akkor jól mondtam. – préselte ki fogai közül a szavakat.
- Megmondtam, hogy csak akkor válaszolsz, ha kérdeztünk, nem?
- Én nem mondok semmit! – köpte oda a szavakat a férfinek Bones.
Teljesen feleslegesen raboltak el, csak az idejüket pocsékolják...
- Én igazán nem akartam ezt, te feszítetted túl a húrt!
De talán majd így tanulsz egy kis tiszteletet! – mondta Bern, és ahol érte verni kezdte a nőt.  

Bones összegömbölyödve tűrte az ütéseket, fejében folyamatosan egyvalami, vagy inkább egyvalaki neve visszhangzott…
Booth…

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.12.13. 19:26 Dorinaaa Mi történik?!  Ne hagyj ilyen kétségek közt! :) Mihamarabb folytasd!

2012.12.09. 20:32 Névtelen Már vártam a folytatást! :) Izgalmas lett, remélem Booth hamar megmenti és összejönnek... Így tovább!