Volt köztük valami feszültség izzott köztük a levegő még egyikük se érzett ilyet, igazából nem is tudták, hogy mit éreznek… 

***

Este 7:55

Elisa idegesen ácsorog a Jefferson bejárata előtt, a hideg szél szinte csontig hatolt, remegve ácsorgott és szinte percenkét az órájára nézett. Remélte, hogy a férfi nem verte át bár első találkozásukkor még magabiztosnak mutatta magát, de ahogy teltek a percek egyre elbizonytalanodott.  Már majdnem fél kilenc volt mikor elkeseredetten sétált vissza az épületbe. Csalódott a férfiban és haragudott is rá, de nem akart rá gondolni… Már majdnem a bejáratnál járt mikor valaki megragadta a vállát a nő szinte gondolkodás nélkül belerúgott a mögötte álló emberbe…

-         Mit követtem el maga ellen? – nyögte Sweets lábát fájlalva a földön fekve

-         Tudja, hogy hány óra van? - förmedt rá a lány a férfira 

-         Tudom, de csak most szabadultam a munkából. – tápászkodott fel a férfi a földről

-         De legalább szólhatott volna, és akkor nem ácsorgok itt a mínusz 10 fokban! – nyújtotta a kezét a férfi felé, hogy segítsen neki felállni

-         Egy kicsit hava lett. – kacagott a lány a férfi havas hátán

-         Mi hol? – kezdett a férfi forgolódni, amitől a lány csak még jobban nevetni kezdett

-         Forduljon meg! – kezdte el a lány leporolni a férfi hátáról a havat

-         Tudja, hogy erősebb, mint látszik? – fordult újra a férfi a nővel szembe

-         Régen bokszoltam, de már abbahagytam. – mosolyodott el a lány

-         Akkor értem… - viszonozta a férfi a nő a mosolyát

-         Nos, melyik a maga kocsija? – kérdezte a lány szétnézve a parkolóban

-         Gyalog jöttem.

-         Gyalog, komolyan gyalog? – értetlenkedett a lány

-         Három utcára van innen az étterem. – szabadkozott a férfi

-         Hát jó, de ha elesem az a maga hibája!

Elindultak, rajtuk kívül szinte senki nem volt az utcán, nem szóltak egy szót sem egymáshoz csak rugdosták a havat a lábuk előtt, csendben sétálgattak a kihalt utcán mikor Sweets egy puffanásra lett figyelmes, hátra nézett és látta, ahogy Elisa egy hókupacra esett…

-         Én mondtam, hogy el fogok esni! – nevetett fel a lány

-         Nem gondoltam, hogy tényleg ilyen két ballábas! – nyújtotta most a férfi a nő felé a kezét a nő gondolt egyet megragadta a férfi kezét és maga mellé rántotta így már mindketten a hóban ültek

-         Most, most ezt miért csinálta?  - értetlenkedett Sweets

-         Előbb úgy is a földről szedtem fel! – mosolygott kacéran a lány

-         Ezt még meg bosszulom! – mosolyodott el a férfi és ekkor eszébe jutott valami megmarkolt egy adag havat és berakta a nő kabátjába, a lány sikítva ugrott fel próbálva kiszedni kabátjából a havat, végül ő is csinált egy hógolyót és arcon dobta a férfit és így tovább…

Kívülről szemlélve olyanok voltak, mint két csipkelődő kisgyerek. a végén már mindketten nevetéstől rázkódva feküdtek a hóban vizesen, kipirulva…

-         Azt hiszem így nem fognak beengedni az étterembe! – fordult a férfi a nő felé közeledve annak arcához

-         Beengednek, csak furcsán néznének ránk, nem gondolja? – mondta a nő és viszonozta a férfi közeledését

-         De… - válaszolt a férfi és kezét gyengéden a nő kipirult arcára helyezte közelebb húzta arcát az arcához, már mindketten becsukták a szemüket, már csak pár centi választja, el arcukat érzik egymás forró lélegzetvételeit de Elisa telefonjának csörgése kettévágta ezt a szenvedéllyel átszőtt csöndet. Éles kellemetlen csöngés legszívesebben betapasztanák a fülüket vagy földhöz vágnák a telefont, de hív a kötelesség…

-         Jó estét Dr. Brennan! Jó… jó… értem 10 perc és ott vagyunk…- tette le a telefont, a lányt és arca komollyá változott

-         Mi történt?- kérdezte a férfi látva az aggodalmat a nő arcán

-         Megvan a gyilkos…

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.12.11. 14:47 almostlover Nagyon tetszik Elisa és Sweets kapcsolata remélem több lesz belőle futó kalandnál!!Mihamarabb folytatást!!