Lisa: Sötétben tapogatózva/8.
Ott állt előttem egy gyönyörű nő vérig sértve. Szinte nem is tudtam megszólalni úgy lesokkolt a látvány, rabul ejtett. És ahogy belegondolok nem is tudtam volna mit mondani. Úgy látszott megunta, hogy némát játszok, így ő kezdett.
- Már bocs, de nézhetnél magad elé ha mész, kiömlött az italom.
- Khm. Ne haragudj, egyedül vagy? Úgy értem egyedül jöttél ide? Vagyis, meghívhatlak esetleg egy másik italra? - Ez így elég kellemetlen volt. Biztos teljesen idiótának néz. Lehet hogy a barátjával van. A francba!
- Hát az jó lenne ha már ez kárba veszett. - De nem, nem valami kedvesen mondta.
- Jó akkor foglalj helyet!- invitáltam a bárpulthoz. - Mit kérsz inni?
- Válassz te!- Na végre, most már nem olyan fagyos. Úgy érzem sosem voltam még boldogabb.- Elnézést, - szóltam a putoshoz - kettőt kérnék ebből az italból.- mutattam az itallapon egy szimpaikusra. És innentől elkezdtünk beszélgetni, önfeledten és én boldogan. Ő meg nem tudom, de úgy láttam ő is boldog.
Még soha nem éreztem magam ilyen jól mint ezen az estén, ugyanis miután este tízig beszélgettünk a bárba, megadta a számát és meg is beszéltük hogy holnap elmegyünk és megnézünk egy filmet.
*
Reggel felkeltem, megreggeliztem és amit még reggel szoktam. Nagyon vártam a délutánt, de tudtam ma még nagyon sok és nehéz dolog vár rám azelőtt. Beértem az FBI-ba hogy végre valahára kihallgathassam emberünket.
- Hol van a szemtanúm?- futottam be. Ekkor láttam, hogy a munkatársam aki a múltkor bevitte a fickót kissé zavartan közeledik. - Na, mi a helyzet? Bevitted már a kihallgatóba?
- Az a helyzet Booth ügynök, hogy a tanú… - Semmi jót nem láttam az arcán. - megszökött a kijózanítóból.
- Mi? De mégis hogy a fenébe?
- Nos ezt még mi sem tudjuk, vizsgálják a celláját.
- Aha, hát ez csodálatos.
Gondoltam elmegyek megnézek még egy helyszínt ami a térképen volt. Beültem az autóba, de csak ekkor jutott eszembe hogy nincs nálam semmi pénz. Kiszálltam a kocsiból és odasétáltam a legközelebbi ATM-hez.
- Szia, Booth! –szólalt meg egy hang a hátam mögött. Egy nagyon is ismerős hang.
- Bones! - örültem meg. Az út másik oldalán állt. Elkezdtem felé rohanni. Illetve elkezdtem volna, ha tudtam volna, de nem ment mivel nem mozdultak a lábaim. És a következő pillanatban megláttam a tegnap megismert nőt, mint utóbb kiderült Monica, Bones mellett egy fegyverrel, amit egyenesen a fejéhez szegezett.
- Ha meg mersz mozdulni azonnal lelövöm! – Kiáltotta a nő. Na nem mintha meg tudtam volna. És a következő pillanatban óriási durranás hallattszott és csak annyit láttam hogy Monica elfut, Bones pedig összeesett.
|
Ez megint nagyon cliffhangeresre sikerült, remélem azért nem az történt amire mindenki gondolna... Kíváncsian várom a folytatást!
KK