|
Angela: Mágia/6.
Ange ült a tévé előtt és nagyon boldog volt, hogy a történtek ellenére a barátai megúszták a nagyobb bajt, mikor egyszer csak a falak remegni kezdtek. Minden eddiginél erősebben és hangosabban halotta a hangot a falon túlról.
- Azt hiszed nyertél? Ostoba vagy! Engem nem lehet megkötni! Az én hatalmam oly nagy, hogy a te gyenge tudatod beleroppanna, ha elmondanám! Megfizetsz a tettedért! Az én hatalmamat nem lehet meghaladni!
Ahogy a szobába léptek Bones azonnal elvette a kartonokat az ágy végéből és átnézte a röntgenfelvételeket a fény felé tartva.
- Úgy látom nincs komolyabb sérülésük. Sőt Angela egyenesen rejtély az orvosoknak. Semmi sem indokolja a hosszan tartó eszméletlenségét, hisz a trauma, ami a fejét érte egész enyhe volt. Hodgins a másik fele. Az ő estében még trauma sincs, ami a kómát megmagyarázhatná. Rejtélyes a dolog. Booth?
- Igen?
- Howard Eppsnek nem voltak cinkosai esetleg?
- Nem. A lefolytatott nyomozás során csak egy cinkos találtunk ha emlékszel, de őt te magad lőtted le. Nem volt több.
- Biztos? Mert ha esetleg mégis volt, akkor ő behatolhatott a kórházba és megmérgezhette a többieket, vagy más módon idézhette elő a megmagyarázhatatlan állapotukat.
- Mutassa. – vette át tőle Cam az eredményeket.
- Biztos Bones. Ebben az esetben száz százalékig kizárt, hogy ilyesmiről legyen szó.
- Nincs olyan, hogy valami száz százalék, kivéve egy-két matematikai tényt.
A férfi grimaszolni kezdett.
- Nézze csak Dr. Brennan. A toxikológiai vizsgálatok is mind negatívak. Vagyis Angelánál teljesen, de Jack esetében van itt valami… - a halottkém hirtelen elhallgatott.
- Mi az Cam? - lépett mellé Booth. – Mit találtál?
- Jack szervezetében igen magas koncentrációban mértek ópiát származékot.
- És az mit jelent?
- Lehet, hogy valamilyen méreg került a szervezetébe. Nem tudom. Megyek és beszélek az orvosával. – hadarta a nő és kiviharzott a kórteremből.
- Várjon Dr. Saroyan, én is magával megyek! – kiáltotta Bones a nő után. – Booth te maradj itt addig és vigyázz rájuk. – vetette oda távozóban a férfinek és ő is kiviharzott.
- Agyasok. – nyögte az ügynök miközben lerogyott a fotelbe, mely Angela ágya mellett állt. – Sose fogom megérteni őket.
Eközben Ange lassan egyre jobban pánikba esett, ahogy a rázkódás szűnni nem akaróan mozgatta tudata még ép és elzárt falait.
- Ez a vége? Így fogok meghalni? Na, azt már nem! – kiáltotta mérgesen. – Tűnj innen! Takarodj a fejemből! – kiabálta és ököllel kezdte verni a falat. – Tűnj el! Tűnj el! Tűnj el! – ordította most már tiszta erejéből.
Annyira félt és pánikolt, hogy közben észre se vette, hogy minden egyes a falra mért ütése nyomán a fal egy kissé hátrébb csúszik és ő egyre nagyobb teret birtokol ismét. Reszketett a harag és a félelem furcsa keverékétől. Szinte már levegőt is alig kapott. Fel sem tűnt neki, hogy a rázkódás már véget ért és az entitás magára hagyta. Görcsösen ütötte a falat, míg ereje engedte, majd összecsuklott akár egy rongybaba és heves zokogásban tört ki. Keserű könnyei az arcát áztatták és hullottak alá az ölébe.
Angela eközben jobbnak látta, ha visszavonulót fúj egy kis időre a bezárt nővel szemben. Mióta eleresztette a tudata nagy részét, még nem sikerült visszanyernie egészen az irányítást a nő felett és félő volt számára, hogy a jelenlegi megkötött állapotában a test gazdája sikeresen taszíthatná ki őt a fejéből. Helyette most azon kezdett töprengeni, hogy így a sötétség hatalma nélkül hogyan szerezze meg azt, amire az antropológustól szüksége van.
- Sosincs egyedül. Booth állandóan vigyáz rá. Valahogy el kellene érnem, hogy egyedül maradjon hosszú időre, és akkor eszébe juttathatnám, hogy ők elváltak és azt is, hogy él ma. Talán varázslat nélkül is kiszedhetem belőle azokat az információkat, amikre szükségem van a materializálódáshoz. De hogy csináljam? Hogyan verhetnék éket közéjük? – És ekkor eszébe jutott a válasz és egy nagyon gonosz terv kezdett körvonalazódni a nő fejében.
Booth kényelmesen üldögélt és a számokat figyelte a monitoron mikor az előtte fekvő nő megmozdult. Felugrott és megfogta a nő kezét.
- Ébredj! Szia Angela.
A nő szemei kinyíltak és egyenesen a férfira nézett.
- Booth? Te vagy az?
- Igen én. Isten hozott. Jól ránk ijesztettél.
- Hol vagyok? Mi történt?
- Baleset, volt egy robbanás a laborban. Most kórházban vagy. Mire emlékszel?
- Semmire. Nem emlékszem semmire az égvilágon. Miféle robbanásról beszélsz?
Boothnak elakadt a szava. Hírtelen azt sem tudta mi történik éppen. Emlékezett arra, amit a doki mondott neki: ,,Vajmi kevés esélyt látok arra, hogy két beteg, aki még hasonló sérüléseket is szerzett, ugyanolyan következményektől szenvedjen. Főleg akkor, ha ez olyan ritka mellékhatás lenne, mint a Pszichogén amnézia." - De akkor most mi történik? Miért nem emlékszik Angela? - végül úgy döntött jobb, ha ezt az orvosra bízza találgatások helyett.
- Nyugodj meg. Mindjárt behívom az orvost és ő elmagyarázza. Oké?
- Oké.
Booth kirohant a kórteremből és egyenesen Bones felé szaladt, aki Cammel épp Dr. Silvermannal beszélte meg az esetet.
- Doktor úr! Velem tudna jönni egy másodpercre? - rángatta el az orvost a kíváncsiskodó nők szeme elől.
- Mi a baj?
- Tudom, hogy furcsán hangzik, de szerintem Angelának vagyis Mrs. Montenegrónak is amnéziája lehet.
- Szerintem kicsit élénk a fantáziája uram.
Booth erre olyan képet vágott, mintha minimum Jimmy Hoffához hasonlították volna.
- Máris megyek, megnézem a hölgyet. - bökte oda az orvos mikor látta, hogy a férfi szép lassan elkezd kiborulni az orra előtt.
Az ügynök ott maradt a két nővel a folyosón és mivel nem volt kedve magyarázkodni az antropológus előtt Camnek, így menekülőre vette a dolgot.
- Iszom egy kávét. Mindjárt jövök! - kiáltotta és eltűnt a sarkon túl.
Hosszú percek teltek el. Az orvos alaposan megvizsgálta Angelát és megdöbbent a végeredményen. Ahogy kilépett a kórteremből szemeivel azonnal az ügynököt kezdte keresni. Szerencséjére a két folyosón beszélgető nő nem vette észre, ahogy kijött, a kórteremből. Távolabb a folyosón végül belefutott az ügynökbe.
- Doktor úr. Mit állapított meg a vizsgálat során?
- Nos… - vakarta meg az orvos a fejét - Attól félek, mégis igaza van Booth ügynök.
- Hogyan? De hát nem maga mondta, hogy ez lehetetlen?
- Nem. Én azt mondtam, hogy kevés rá az esély. Magam is roppantul csodálkozom a dolgon. Igen kivételes esetekkel állunk szemben. Remélem lesz elég kitartás önökben, hogy ezzel a hölggyel is sikeresen végig tudják csinálni azt, amit az exfelesége esetében.
- Uramisten. - nyögte az ügynök megtörten - Na, most mi a francot csináljunk? - nézett az orvosra kérdőn - Azt legalább tudja, hogy meddig terjed ki nála az emlékezetkiesés?
- Pontos dátumot nem tudnék meghatározni, de valahol akörülire saccolnám, ahol az exe tarthat időben. Bár valahogyan furcsa nekem a hölgy reakciója bizonyos dolgokra.
- Ezt hogy érti?
- Nem tudnám pontosan megfogalmazni, de az a hűvös nyugalom amivel fogadta az emlékei elveszését és az, hogy a pillanatnyi helyzetében korántsem annyira kétségbeesett, mint a többi ember ilyen helyzetben, engem kissé elgondolkoztatott. Mondja, régóta ismeri a hölgyet?
- Meglehetősen.
- Voltak valaha mentális problémái?
- Úgy érti őrült-e már meg, vagy akarta-e már megölni magát vagy valamelyikünket? Ez most komoly?
- Ne szaladjon ennyire előre! Én korántsem ezt kérdeztem! Pusztán arra voltam kíváncsi, hogy voltak-e kirohanásai a hölgynek, vagy depressziója, esetleg más betegsége?
- Nem tudok róla. Nézze, doktorúr maga nem ismeri Angelát, nála kedvesebb, őszintébb és szókimondóbb nővel ritkán találkoztam. Hatalmas lelke van, és akin csak teheti, segít. Ő nem rossz ember. El sem tudnék képzelni róla ilyesmit soha.
- Ha maga mondja. Akkor én most, ha nem bánja visszatérnék Mr. Hodgins vizsgálatához, mert igen érdekes dogokat hoztak nemrégiben a tudomásomra.
- Mégis miket?
- Nézze, ezekről még nem tudok beszélni, de ha bármi biztosat tudok, akkor azonnal megkeresem, megígérem.
- Rendben doki. Viszlát.
Az orvos biccentett egyet és továbbment a folyosón.
Booth mély levegőt vett. Egyelőre fogalma sem volt, hogyan is fogjon ismét hozzá a körítéshez arról, hogy miért is nem mehet haza most már Angela sem. - Egyre mélyebb a kút, amibe ugrani készülsz Seeley! Meglátod, hogy nagyon nem lesz jó vége ennek! - mondogatta magának miközben töprengett a megoldáson.
A kávéspohár kiürült és a férfi tudta jól, hogy ideje lesz visszamennie Bones közelébe, nehogy a nőnek feltűnjön a hirtelen távozása. Persze hogyan is sejthette volna előre, hogy a nő, aki mindig is lenyűgözte határtalan tudásával, ezúttal is meglepetésben fogja részesíteni.
- Hát te hova rohantál olyan sürgősen Booth? Baj van Angelával? - Na, ezt most jól megkaptam erre mit mondjak? - futott végig a gondolat az ügynök agyán.
- Dehogy, csak akartam inni egy kávét.
- Éppen most? És most ezt én komolyan el is higgyem? Nekem nagyon úgy tűnik, mintha el akarnál titkolni valamit előlem.
- Dehogyis Bones! Hogy képzeled?
A nő miközben kihúzta magát a férfi előtt tett egy lépést felé és egyenesen a szemébe fúrta kutakodó pillantását. Majd egy percig vívtak szempárbajt, mire Cam félbeszakította a szemezést.
- Vajon meddig vizsgálja még az orvos őket?
- El is felejtettem mondani, hogy az előbb láttam kijönni. Szerintem már nyugodtan bemehetünk.
Bones a férfit meg sem várva azonnal elindult a szobába. Mérges volt. Érezte, hogy az ügynök hazudik neki, bár még nem tudta mi oka van rá, de azt igen, hogy ez ezelőtt még sohasem fordult elő. Valami mélyen belül megszólalt benne, és sehogy sem tudta megmagyarázni magának, hogy miért is bántja ennyire, hogy a férfi nyilvánvalóan nem mond el neki valamit.
Booth és Cam a folyosón figyelték, ahogy a dacos nő beviharzik a kórterembe.
- Seeley mi történt? - kérdezte a halottkém, ahogy az antropológus hallótávon kívülre ért.
- Bajban vagyunk. A doki szerint Angela is amnéziás.
- Hogy mi? Ó atyaég!
- Hát ez az!
- És most?
- Ötletem sincs! Csak nem mondhatom már azt neki is, hogy az ő lakását is szétlőtték.
- Azt tuti nem. Már azon is csodálkoztam, hogy Brennan elhitte, de ha ezt még egyszer eljátsszuk, annak tuti lebukás a vége.
- Rendben és akkor mit mondjunk?
- Nem tudom. Egyelőre menjük be, mielőtt Bones még jobban megharagszik rám, aztán majd meglátjuk.
- Jó. - válaszolta a nő és Booth után baktatva bevonultak ők is a kórterembe.
Bones megint átnézte a röntgeneket alaposan és Angelát is megvizsgálta. Közben beszélgettek arról, hogy mennyire aggódnak Jack miatt, aki kómában van és más lényegtelenebb dolgokról is. A nő azt is elmesélte, hogy Booth ötletére, egy időre hozzá költözik. Angela ezt nem tartotta valami jó ötletnek és már éppen kifejtette volna, hogy miért, mikor az orvos és két nővér bemasíroztak az ajtón.
- Jó estét ismét.
- Jó estét doktorúr. Van már valami eredmény?
- Ami azt illeti nagyon is van. Átnéztem minden vérvételi és toxikológiai eredményt többször is és azt állapítottam meg, hogy Mr. Hodgins szervezetébe az után került a káros anyag, hogy a kórházba hozták.
- Úgy érti valaki megmérgezte? - ugrott talpra Booth, aki a kórterem másik végében beszélgetett idáig Cammel.
- Pontosan erre gyanakszom én is. Ezért az urat most átszállítjuk az elkülönítőbe, ahol felügyelet alatt lesz, és ahol megkezdik a méreg eltávolítását a szervezetéből.
- Én pedig intézkedem arról, hogy egy ügynök azonnal idejöjjön és vigyázzon rá a továbbiakban. Ami benneteket illet. - fordult a két nő felé, akik az ágyon ültek - Nem fogom elmondani kétszer. Mind a ketten hozzám költöztök, ameddig fény nem derül arra, hogy ki akarta megölni Hodginst.
- De… - vágott volna közbe Bones.
- És erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni, világos? - szakította félbe durván a férfi.
A nő megint elhallgatott. Épp ahogy az előbb, most is elcsodálkozott a férfi határozottságán és bólintott, ahogy az ágyon ülő Angela is, aki kissé még el is mosolyodott, hiszen számára ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok. Végül a férfi megoldotta a gondját. Egy lakásba költözik a nővel és így biztosan lesz alkalma megszerezni tőle az információkat, amire szüksége van. Sőt ennél jobban nem állhatnának a dolgok, mint most, ugyanis így, hogy mindig velük lesz, a férfinek nem sok esélye marad, ő pedig mindent el fog követni azért, hogy azt az éket közéjük verje.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Csak ismételni tudom magam
Végre Hodgins túl lesz a veszélyen remélhetőleg!!! Egy kis reménysugár felvillant, hogy jobban figyeljenek egymásra, mert ugye az igazi veszély még korántsem múlt el!!!
Szinte látom azt a kis szobát, ahova Angela elrejtőzött, és nagyon bízom benne, hogy a falak egyre nagyobb teret és hatalmat engednek neki és nem adja fel a harcot a gonosszal!!!
És persze megint sikerült a nagy csavar a végére!!! Rendesen rettegek a folytatástól, hogy a "gonosz Angela" miket művelhet kedvenc párosunkkal.Mindenképp remek peceket szereztél ismét, nem unatkoztam!!
Türelmetlenül várom a folytatást a rád ellemző izgalmakkal és fordulatokkal!!!!!
Gratula Angela!!!!!