|
viki: Mindig van remény!/4.
Booth még mindig Max teste fölött guggolt. Még jó, hogy előbb elvitte Christinet a bölcsibe, és nem hozta ide.
Elővette új telefonját (miután az előzőt a falhoz vágta) és Camet tárcsázta.
- Szia Booth mi újság? – szólt bele Cam a telefonba.
- Pelant kinyírta Maxet.
- Hogy??? Max Keenant, Brennan apját???!
- Igen. Hogy mondjam meg Bonesnak? Főleg azok után, hogy…- itt befejezte a mondatot. Cam még nem tudja, mi történt, és most ehhez a legkevésbé sincs kedve, ezért gyorsan terelte a témát:
- Találtatok már valamit az áldozaton?
- Nos, az azonosítás nehezen ment, mivel nem volt az eltűnt személyek között. Valószínűleg nem hiányzott senkinek. A neve Mary Lucas.
- Jó, de valami, ami elvezethet Pelanthoz?
- Még nincs. Dr. Brennanre lenne szükségünk.
Booth sóhajtott.
- Jó rendben majd… majd szólok neki. Később hívlak.
Booth érezte, ahogy egyre jobban belebonyolódik hazugságaiba. Gyorsan ki kell találnia valamit. Mindenki tudni fogja, hogy nem ok nélkül kellett Maxnek meghalnia. Úgy fog tenni, mintha ő sem tudná. Ez az. De nem hagyhatja, hogy még valaki átlásson rajta. Jobban kell megjátszania, hogy már nem szereti Bonest. „Ez lehetetlen…”, gondolta. Mégis muszáj, különben mindenkit veszélybe sodorhat maga körül. Érezte, hogy szorul a hurok. „Gyerünk Seeley, szedd össze magad. Max és Mary teste, és szétválasztott minket Bonesszal… mi a következő lépése? És mi lehet a célja?” Úgy érezte, hogy ez még kevés. 2 halottjuk is van, mégis túl kevés. A holttestekben kell lennie a válasznak. Nem várhatja meg a következő lépését… ám ekkor eszébe jutott valami. Talán csak még egy lépést kellene várnia… egyetlen egyet. És abból össze kell állnia a képnek. De lehet, hogy akkor már túl késő lesz, hiszen nem tudhatja, mi ez a lépés.
Ezekkel a gondolatokkal ért be a laborba, ahová már beszállították Max testét.
- Biztos, hogy jó ötlet volt ez Booth? – érdeklődött Cam.
- Bones ma nem jön be dolgozni. Amíg ő nincs itt, nem baj. De holnapra tűnjön el innen a holttest.
- De Booth, nincsenek szuper képességeim, meg kell vizsgálnom a testet. Azon kívül tudod, a csontokhoz nem igazán értek – világosította fel Cam az ügynököt.
- Majd valamelyik agyas gyakornok megnézi.
- És Dr. Brennan hogy van? Gondolom nehezen viseli az apja halálát, ezért nem jött be dolgozni.
Hirtelen csend lett. Ekkor belépett Angela és megmentette Bootht.
- Igen, Brennan pontosan ezért maradt otthon, ugye Booth?
- Igen… persze – felelt bizonytalanul a férfi.
- Szükségem lenne rád egy percre, velem jönnél az irodámba? – mondta Ange az ügynöknek, aki bólintott, és egy perc múlva már bent is voltak Angela irodjában.
- Te meg mi a fenét műveltél? Brennan azzal hívot fel, hogy kórházban van, persze ne szóljak senkinek, nem kell miatta aggódni, ne is menjek be hozzá, nem sokára hazamehet, ja és egyébként te meg közben elhagytad őt. Megmagyaráznád? – esett neki Angela egyből Botthnak, akinek eszébe jutott, hogy valószínűleg miért kellett Maxnek meghalnia, ezért a lehető leghatározottabban próbált felelni.
- A magyarázat az, hogy már nem szeretem Bonest.
Mindketten meglepődtek az ügynök határozottságán. Ange nem tudott mit mondani, elakadt a szava. Elhitte, amit hallott, szerencsére. Nem is tudott mit mondani erre, inkább másra figyelt.
- Ha jól sejtem még nem tudja, mi történt az apjával – felelt Angela még mindig döbbenettel a hangjában - Még azelőtt meg kell neki mondanunk, hogy hazamenne a kórházból, mert ha megtudja, megint oda fog kerülni.
- Jobb lesz, ha te mondod meg neki – helyeselt Booth. Folytatta volna azzal, hogy álljon mellette, és ne hagyja őt magára, mert mostmár csak ő maradt neki, de tudta, hogy azzal gyanút ébresztene benne, és azzal veszélybe sodorná őt. „Csak ő maradt neki… mi van, ha Max nem is azért halt meg, mert sejtett valamit? Őt megölte, nekem el kellett hagynom… a fenébe… akármit csinálok, Angela lesz a következő! Mindenkit elvesz Bonestól! De miért? Az igazi célpont Bones lenne?” Így jött rá hirtelen a felismerés Boothra. Meg kell védenie Angelát, különben meghal. Hát ez Pelant következő lépése. Ha igaza van, akkor most elkaphatják… de nem szabad, hogy az az őrült rájöjjön, hogy kiderítette, mi a célja. Végre van valami a kezében. „Te jó ég, Christine is veszélyben lehet!” Még mindig nem tudta, mit tegyen, de érezte, ahogyan lassan a halad a cél felé. „Mary Lucas teste! Abban kell lennie még valaminek!”
- Bocs Ange, de most mennem kell.
- Várj már, mi lesz most veletek?
- Hogy érted ezt?
- Te és Brennan…
- Bones visszatér a régi munkájához… tudod, a régi csontjaihoz. Én pedig elköltözöm otthonról. Christine miatt valószínűleg majd találkozunk párszor, de ennyi - jelentette ki meglepő természetességgel és közönyösséggel a hangjában. Maga is meglepődött, talán elmehetne színésznek, ha kiöregedett a nyomozásokból…
- És akkor ennyi? Így akarjátok befejezni?
Booth nem tudott mit mondani, csak kiment az irodából.
- Cam! – futott a nő felé – még mindig semmi Mary Lucas testén?
- Nem is tudom, találtunk valamit, ami nem ugyanaz, mint Ethannél. A könyöke… emlékszel a törésre? Mr. Bray szerint ez nincs meg az áldozat testén, de ez valószínűleg semmit sem jelent, talán Pelant ezt nem tudta utánozni, mivel még a halál előttről származik.
- Ugyan Cam, ezt te sem gondolod komolyan. Ő sosem hibázik. Emlékszem, amikor megtaláltuk Ethan testét, Bones egyből tudta, hogy ki az, mivel ő rakta helyre a kölyökét.
Cam szeme felcsillant. Ez máris tetszett neki.
- Jó, de ez mit jelent? – kérdezte Boothtól.
- Fogalmam sincs Cam. Fogalmam sincs.
Booth próbálta összerakni a képet, de nem ment neki. Most mindenki veszélyben van. Egyedül Bones nincs. Csak éppen tönkre akarják tenni az életét… és ha megtudja, hogy az apja halott, miután ő elhagyta, talán már sikerült is...Gondolatmentét Angela szakította félbe.
- Szükségetek van most rám? – kérdezte főnökét, Camet – mert ha nem, akkor elmennénk Brennanhez a…aaa…- „nem tudják, hogy kórházban van, azt kérte, ne áruljam el” - szóval elugranék hozzá, hogy megnézzem, hogy van – hazudott gyorsan.
- Menj csak Angela, ha kell valami, hívlak – engedte el Cam.
Boothnak ekkor azonban beugrott, hogy Angela lehet a legnagyobb veszélyben. Nem akarta egyedül elengedni.
- Na és Hodginsra szükségetek van? Csak mert Angelának nem kellene egyedül mennie tudod mert őőőőő…hát csak mert….- mindenki értetlenül nézett – mert elég rossz idő van odakint, csúsznak az utak és sosem lehet tudni…
- Hodginsra szükségünk van, ellentétben veled, Booth – mondta gúnyosan Cam – miért nem mész vele te?
- Hát mert én… én… én csak segíteni akartam nektek.
- A toxikológiánál, vagy a boncolásnál szeretnél? – mosolygott Cam – Tudjuk, ki az áldozat, a helyszínt is megvizsgáltuk már, és azt is tudjuk, ki tette… később biztosan kelleni fogsz, de akkor majd hívlak, ha találtunk valamit.
Nem tehetett mást, elmentek Angelával, és beültek az autóba.
- Figyelj, én nem szeretnék találkozni vele – kezdte Booth, bár nagyon szerette volna látni szerelmét – elviszlek, aztán menjetek haza taxival. És szeretnék kérni tőled egy szívességet.
- Megmondom neki én, hogy mi történt az apjával…
- Nem is erről van szó. Maradj vele néhány napot. Tudom, hogy neked is ott a fiad, és Hodgins is, meg a munkád, de ez most nagyon fontos. Kérlek. Valakinek figyelnie kell rá, mert tudod milyen, már ma be akar majd menni dolgozni. Egyébként sem láthatja meg az apja holttestét.
- Booth, az anyja csontjait is ő vizsgálta, nem emlékszel?
- Igen, de arra is emlékszem, mennyire összetört.
Angela nem értette a férfi védelmező viselkedését, de arra gondolt, mégis csak van egy gyerekük, ezer éve társak, és évekig együtt éltek, ez érthető.
A kórház elé értek. Angela kiszállni készült, és Booth még utánaszólt:
- Vigyázz rá! És magadra is…
- Kösz Booth… ez… kedves tőled.
Angela azzal elindult Brennan kórterme felé, hogy közölje vele a rossz hírt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
