Booth, Brennan irodájában ült. A feje erősen lüktetett, mintha ütnék. Minden egyes kis nesz fenyegetően hatottak az agyára, a fejfájását – ami már így is kibírhatatlan – csak fokozták. Booth becsukta a szemét és a fejét a karjára hajtotta. Az arcát és a nyakát verejték borította, és borzalmasan émelygett a migréntől. Bones besétált az irodába, és leült. Ránézett Booth-ra, akinek a feje még mindig a kezén nyugodott. Aggodalom futott át Brennan arcán.
„Booth? Jól vagy?” – kérdezte Bones.
Booth lassan felemelte a fejét, ránézett, majd hirtelen jobbra fordult, és a kukába hányt. Brennan gyorsan odament hozzá, és egy bíztató kezet rakott Booth hátára, miközben a hasizma fájdalommal telt meg, amíg hányt.
Jó öt percig tartott, míg a férfi befejezte. Brennan visszasegítette a székébe. Booth ránézett, fáradtan. Az emberek az előtérben látták az egészet, mivel az ajtó nyitva maradt és a reluxák fel voltak húzva.
„Bones…” – mondta rekedt suttogáskánt.
„Gyerünk Seeley, beviszlek a kórházba.” – mondta. Felállt és lekapta a férfi kabátját az ajtó melletti fogasról.
„Nem.” – mindösszesen ennyit tudott kinyögni. Bones odament hozzá, és felsegítette rá a kabátját.
„Rendben, na, gyerünk.” – mondta. Brennan megkerülte, a háta mögé ment, és a karját Booth karjai alá rakta, hogy segítsen neki felállni. Bár Booth lábai nem engedelmeskedtek, és kénytelen volt teljes súlyával Bones-ra támaszkodni, azért tartotta magát.

„Angie, kérlek segíts.” – mondta, miközben elindúlt kifele az irodából.
Angie átment a másik oldalára, és Booth karja alá nyúlt, ahogy Bones tette, és a nő autójához segítette őket. Camille követte őket, és kinyitotta a kocsit, hogy berakják a már majdnem ájúlt férfit.
„Mi történt vele?” – kérdezte a két lány egyszerre.
„Nem tudom. Egyszerűen csak rosszul lett. Elviszem a korházba, ott majd megmondják mi a gond.” – mondta majd beült a kocsiba, és elhajtott.
„Rendbe fog jönni?” – kérdezte Angie Camille-t. Aggódó szemeiben könnyek csillogtak.
„Nem tudom.” – mondta. Ránézett Angie-re, akinek egy pár könnycsepp folyt végig az arcán.
„Hé, rendbe fog jönni, mostmár jó kezekben van. Brennan vigyázni fog rá.” – mondta bíztatóan, és megszorította a kezét.

„Booth! Booth, maradj velem!!! El ne aludj!” – mondta Brennan a kocsiban.
„Fáradt vagyok…” – mondta Booth, de a szavai összefolytak.
„Ne, Booth! Nem vagy az! Csak… csak beszélj hozzám, kérlek!”
„Nem… nem tudok.” – a szavai egyre összefüggéstelenebbek voltak.
„Mid fáj, Booth?” – kérdezte. Próbálta ébren tartani.
 „Semmi… minden.” – suttogta a férfi, aki már nem tudott különbséget tenni a dolgok között.
„Gyerünk, Booth! Fejed, hátad, gyomrod?” – sorolta Bones.
„Fejem, gyomrom, mellkasom, hátam.” – nyögte egyre halkabban.
„A mellkasod, Booth?” – kérdezte aggódva Mac. Harmból csak egy mély sóhaj jött ki.
„Gyerünk, Booth! Mi van a mellkasoddal?” – kérdezte. Ekkor érkeztek meg a kórház parkolójába. A férfi megint csak nyögött valamit kivehetetlenül. Brennan leparkolt, és kiszállt. A kocsi túloldalához rohant, és kisegítette. Magával húzta, keresztül a bejáraton egészen a pultig.
„Szükségem van egy orvosra.” – mondta.

„Sajnálom, hölgyem, de le kell ülnie addig, amíg az ügyeletes orvos szabad nem lesz.” – mondta a nővér.
„Nekem MOST kell orvos!” – mondta, majdnem üvöltve. A nővér megrémült, de azonnal rendezte gondolatait.
„Hölgyem, le kell ülnie, és várnia a sorára.” – mondta a nővér.
„Nem érdekel!!!” – mondta Brennan dühösen. Booth-t magával húzva végigment a folyosón át a „Belépés csak kórházi dolgozóknak” – feliratú ajtókon, a nővér tiltakozása ellenére.
A orvosok a vizsgálóban felkapták a fejüket a váratlan ajtócsapódásra.
„Rendben, akkor melyikőjük hajlandó idefáradni, és segíteni nekem?” – kérdezte a legkeményebb hangján.
A szobában hét férfi és egy nő volt.
„Hé, magának nem volna szabad itt lennie, kisasszony!” – mondta az egyik férfi.
„Menjen a fenébe!” – mondta Bones durván.
„Na, ne csináljátok ezt fiúk! Mi a fene van veletek?” – kérdezte a nő. Felállt, és odament Brennan-hez és Booth-hoz.
„Pillanatnyilag nincs üres ágyunk, mert volt egy hatalmas baleset, és minden ágy tele van. Fektesse le ide!” – mondta, és egy hordágyra mutatott. Az orvos ellenőrizte Booth pulzusát és vérnyomását, meg mindent, amit fontosnak talált, hogy kiderítse, mi a baja. Booth pár perccel ezelőtt ájult el.

45 perccel később fejezte be a vizsgálatokat az orvos. Brennan a szoba előtt várt a földön ülve, és a kezét bámulta, mikor az orvos kijött.

„Mi van vele?” – kérdezte aggódva.
„Súlyos tüdőgyulladása van. Normális esetben bent tartanánk látván, hogy milyen rosszul van, de mint már korábban is mondtam, nincs szabad ágyunk, ezért haza kell őt küldenem. Viszont egyedül nem maradhat, szóval tudna valakit, aki mellette lenne egy pár hétig?”
„Majd én vigyázok rá.” – ezt mondva találta magát Brennan.
„Köszönöm. Nem maradhat túl sokáig egyedül. Az összefüggéstelen beszéd, amit hallott ma, eltarthat egy hétig is, és képtelen ellátni magát.” – mondta az orvos.
„Végig vele leszek. Rendbe fog jönni?” – kérdezte a doktort.
„Őszintén? Nem tudom. Az elkövetkezendő két hétben el kell dőlnie. Most menjen, vigye haza. De vigyázzon, mert ha maga is megfertőződik, akkor maga mellé is kell valaki!” – mondta az orvos.
„Természetesen. Köszönöm szépen!” – mondta, és kiment az irodából.
Booth még mindig a hordágyon feküdt, ahol hagyta. Felsegítette, és hazavitte, miután összeszedte a ruháit a lakásán. Beszélt az Booth felettesével, majd Mac berendezkedett a férfi vendégszobájában.
Bement Booth hálószobájába, ahol mélyen aludt. Egy hideg vizes ruha takarta a verítéktől csillogó homlokát. Brennan levette Booth ruháját, és befektette az ágyába.  Kis időre magára hagyta a férfit míg betelefonált az intézetbe, hogy szabadságot kérjen magának. A férfi melett akart maradni, érezte ezt meg kell tennie érte. Miután befejezte a beszélgetést és megnyugtatta munkatársait, hogy minden rendben lesz visszament a hálószobába.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.03.25. 19:28 Alíz Hali!   Nem akarok kötözködni, de mielőtt feltöltesz egy fic-et előtte olvasd el rendesen, mert már a második helyen olvasom, hogy "Mac" meg "Harm". Gondolom a story-t a JAG-ből adaptáltad. Amúgy jó a story, csak erre figyelj. Üdv. Alíz