Egy halk halovány, de ismerős hang szól – Bones.. Bones .. – mely egyre erősebb és ismerősebb lesz – Bones.. Bones.. –  ez egy férfi  hangja, már az arca is kezd tisztulni a homály alól - Bones..Bones.. – egyre csak tisztul az arc, a hang, a háttér zaj, a férfi kölniének illata – „hol vagyok?!” – gondolja magában a nő, a hang megint szól, de most már tisztul a kép – Bones.. Bones.. Kérlek, Bones, kérlek térj magadhoz! – mondta a férfi hang, végül egyszer csak  föleszmél és már tisztában van a dolgokkal, egy kórházban van, a háttérzaj nem más, mint a gépek zaja, de az a hang még mindig szól, de ki?, ki lehet az a titokzatos férfi?, ekkor szemei kinyílnak ott fekszik egy kórházban, a férfi mellette és fogja a kezét, s imádkozik, Istenhez szól, amikor egyszer csak megpillantja, hogy ébredezik – Orvost! Orvost! – szól a férfi – Bones, hála Istennek, hogy élsz! Köszönöm! – de a nő, mely nevezetesen Dr.Temperance Brennan nem tudja ki ez a fickó aki mellette van és fogja a kezét, nincs elég ereje, hogy megkérdezze, ezért hagyja, hogy a férfi tovább beszéljen, hátha leleplezi önmagát – Bones, ugye jól vagy? Nem hitték az orvosok, hogy valaha is fel kelsz majd a kómából, de én imádkoztam érted! – mondta büszkén, de a nő még mindig nem tudta ki ez a férfi, gondolkozását megzavarták a fájdalmai s kezével a tarkójához kap – „ááá nagyon fájnak a csigolyáim” – mondta magában Brennan. A férfi hang megint megszólal – Bones jól vagy? Kérlek szólalj meg! Ne ilyezgess! – mondta aggódva a férfi, de Brennannek még mindig nem volt elég ereje, hogy megszólaljon, ekkor kinyílt az ajtó, csak egy hang hallatszik  - Booth! Kijönnél egy percre? – a férfi távozott is, Tamperance bent maradt  az orvossal aki a kórlapot lapozgatta. Tamperance  egyszer csak nagy fájdalmak közepette felül, fel is akart állni, de az orvos odarohant – Kérem maradjon az ágyában, pihennie kell! – nyugtatta, s óvatosan visszafektette az ágyába – Ááá! – ordított fel nagy fájdalmakba szenvedve – Bones?! – rohant be elszántan az FBI ügynök – Bones jól vagy? Minden rendben? Doki mi baja? – érdeklődött riadtan – Nagy fájdalmai vannak a belső vérzések miatt!...  Rendbe fog jönni?- vágott a doki szavába – Hát súlyosak a sérülései, de ezek után, hogy a biztos halálból jött vissza , még az is elképzelhető, hogy teljesen felépül!... Hála az Istennek! – vágott szavába Booth – De ennek nagyon kicsi az esélye! Egy az ezerhez.. Sajnálom- javította magát az orvos – Bones erős! Fel fog épülni én tudom! – ordította majdnem sírva, ekkor Brennan nyújtani kezdi a kezét  a fickó felé, hogy fogja meg erősen és bíztatóan – Booth, Seeley.. Booth.. nem de? – kérdezi félénken s szinte suttogva – Igen! Én vagyok hát emlékszel rám? – a férfi széles mosollyal rápillantott, és ez a pillantás a nőben felidézett pár emléket közös kalandjaikból – Bones, minden rendben lesz, rendbe fogsz jönni! – bíztatta – Ezt már mondtad! – jóindulatúan kötözködött – Tudom, Bones, tudom! – a nő csak csendben bámult elmosolyodva, Brennanben értetlenség merült föl, hogy miért hívja „Bonesnak?” – Bones..? Miért hívsz így? – furcsállotta – Ez olyan becenév, tudod társak közt – felelte kacagva – Társak? Mi társak lennénk? – kérdezte megszeppenve – Igen! Bizony, már 6 éve – felelte Booth ismét felkacagva – Erre sem emlékszel te kis butus? – mókázott – Butus? Ez a szó nem tudom mit jelent. Tudod ez egy irracionális szó.. Tudod a beszéd lényege az egész kerek mondatok és azzal, hogy lerövidítik az alap szófajokat a mondatok értelmetlenné válnak ezáltal ez közisme…    Jaj Bones ez csak egy szójáték okés? – vágott a szavába – Mr.Booth  kérem hagyja pihenni a doktornőt! – szólt Clara az egyik ápolónő – Ne, kérem ne hagy maradjon! – szólt Tampe – Had maradjon! – szólt Booth után kapkodva, bár nem emlékezett teljesen, hogy ki is ez a férfi, de mikor mellette ült és fogta a kezét, szorította erősen,   erővel és melegséggel töltötte el a szívét. – Akkor bent maradhatok vele hölgyem? – kérdezte bizakodóan az FBI-os – Ha a beteg azt óhajtja? – kérdezte s köze Dr. Brennanre nézett , Tamperance csak bólintott mert már nem volt  ereje megszólalni sem, Booth ekkor odaült mellé, megfogta a kezét – Pihenj Bones! – suttogta – Nem! Nem mert rosszat álmodok, a lehető legrosszabbat! Nem akarok aludni Booth, nem akarom, hogy elmenj! – mondta kimeresztett könnyes boci szemekkel társára nézve – Én nem megyek el mellőled, neked viszont pihenned kell a gyógyulás végett, úgyhogy aludj! Én nem mozdulok el mellőled, nem lesz semmi baj itt vagyok melletted! – mondta előre törekvő biztonsággal – Megígéred? – kérdezte Brenn – Megígérem! Mikor te felkelsz itt leszek melletted és fogom a kezed! – mondta magabiztosan a férfi – És ha kiengednek innen elmegyünk és eszünk valami finomat okés? – nyugtatta – Köszönöm Booth, tudod.. nem is tudom, hogy.. mi lenne velem nélküled- és ekkor elhangzott a – szeretlek! – Bones szeretetteljesen átölelte az FBI ügynököt, aki persze viszonozta az érzést és megölelte – Én is! – „zzzzz” – a nagy szeretet megzavarta egy telefont zörej – Ezt fel kell vennem! – állította Booth – Itt Booth! – mondta kiábrándulva – „Booth van egy igen súlyos konfliktus, de kéne jönnöd! „ – Nem megy! A hétre szabadságot vettem ki Bonesal kell lennem a kórházba!  Add másnak az ügyet! -  felelte feldúltan, s lecsapta a telefont – Ki volt az? – kérdezte rémülten a nő - „ most mi lesz itt hagy és elmegy?” – rémülködött  gondolataiban – Csak az FBI-tól.. Akkor itt hagysz?  - fagyott rá a rémület az arcára – Nem ! Dehogy is! Szabit vettem ki a hétre, hogy melletted lehessek! Ha kell, akkor a jövő hétre is kiveszem a szabimat! Okés?- mondta teljesen magabiztosan, közelebb lépett Tampehez letérdelt elé, meg fogta a kezét, kezet csókolt, s a szemébe nézett – Ugye hiszel nekem? – Brennan a szemébe néz – Tudod nem erősségem a..   Nem erőséged a hit! Tudom! – vágott a szavába. Mély pillantásokat vetettek egymásra, mikor is benyit Dr.Mylord Lusious, Brennan egyik orvosa, és hozta a röntgen eredményeket – Megzavartam valamit..? Elnézést! Csak itt vannak Dr.Brennan röntgen eredményei – mondta zavartan – Nem! – makogta Booth és azzal a mozdulattal fel is pattant, nehogy más is félreértse a dolgokat és rosszra gondoljon – Jó hírrel szolgálnak azok az izék doki? – vágta rá – Röntgen Booth, röntgeneredmények! – helyeselt Dr.Brennan – Mikor tanulod már meg végre Booth? – kérdezte mókásan – Figyi, Bones, én FBI ügynök vagyok nem kancsi, nekem a dolgom elkapni a rosszfiút! Ellenben te antropológus vagy a te dolgod nyomatni az ilyen szakdolgokat vili? – mókázott ő is- Én nem tudom ez mit jelent…    Ahj Bones!- vágott szavába – Lássuk azokat az RÖNTGEN eredményeket Doktor akárki. Azért figyeled milyen gyorsan tanulok? – mondta dicsekedve – Dr.Mylord! – javította a doktor – Ezért nem szeretem a kórházakat!
Itt mindenki azt a tudományos dumát nyomja.. – vetekedett Booth – Vagy inkább te vagy túl hétköznapi! – vágta rá Tampe – Kösz Bones..- reagálta – De hát ez tény Booth! Nekünk te hétköznapi vagy! Mi meg nektek hétköznapiaknak, hogy is szoktad mondani?.... Kancsi, Bones! Kancsik vagytok! – javította hétköznapira – Látod! A tudományban nincs jelentősége az ilyen…kacsi … jellegű sza…   Kancsi! – vágott ismét közbe – Booth! – figyelmeztette – Nos jobb lenne ha a szerelmi vitáikat otthon vitatnák meg és nem a kórház kellős közepén! – szólt Dr.Mylord – Mi? Mi nem… - kezdte Brennan –Jó nem lényeg! – vágta rá Booth –Maguk tudják.. Itt vannak a röntgen eredmények! Úgy látom egy kis törés a C2-es csigolyán, a halánték csonton egy hatalmas vágás, a medence csontja betört,  belső vérzések, a fül középcsont eltört. – ismételgette az orvos  – Akkor azt most fordítsa le nekem valaki hétköznapira! – kiáltott Booth tudatlanul – Dr.Mylord megnézhetném a röntgen eredményeimet? – kérte Dr.Brennan – Hát nem szabadna kiadnom a leleteket idegen kézbe! – felelte komolysággal – Ugyan nem lesz baja, adja csak oda Bonesnak, nem tudja meg senki! – fenyegetőzött Booth és kikapta a doktor kezéből a leleteket – Tessék Bones. Ez volt olyan nehéz doktor úr? – nézett rá ijesztően – Dr.Brennan további szép napot és gyógyulást! Booth ügynök..!? – mondta félve s elindult háttal de felborította a tálcát amin az eszközök voltak, úgy megijedt Boothtól – Doktorúr!? – a doktor távozott is, Booth elindult az ajtó fele bizakodva, hogy társa a leletei bogarászása közben nem veszi észre, hogy szökni akar – Booth? – kérdezte – Igen? – fordult vissza sikertelenül – Nem bántál kicsit durván azzal az orvossal? – kérdezte -  Dr. Lótifutival? Nem! Dehogy! Megérdemelte, tudod ahogy rád nézett.. szerintem..  bejössz neki.. – mondta kínosan- És ez téged zavar, ha bejövök valakinek? – kérdezett rá – Nem! Csak.. Tudod.. Nem egy rendes ember.. – felelte mentegetőzve – Szóval zavarna ha randiznék vele? – kérdezte újabb kérdését – Nem, csak nem örülnék neki tudod mint társ, az a dolgom, hogy védjelek! – terelte a témát – Szóval zavarna!..... Nem ezt mondtam! – vágott a szavába – Ugyan te is jól tudod , hogy meg tudom védeni magamat! – felelte – Figyu csak annyi, hogy nézz valaki normálisabb embert aki elől nem kell óvjalak! – ismét mentegetőzött – Most magadra gondolsz?!... Mi ho.. honnan veszed ezt?- vágott Brennan mondandójába – Te vagy az egyetlen aki elől nem kell megóvnod engem! – felelte – Figyu nagyon nem szimpi a csávó okés? Egy kis sajtkukac.. Én csak.. annyi, hogy keress egy normális embert! Érted? Nem magamra gondo… Amúgy hova indultál az előbb?- vágott Brennan Booth magyarázkodásába – Csak ki akartam menni inni egy kávét! Neked is hoztam volna, ahogy szereted! – mentegetőzött – Na meg igen! – kiáltott fel-  Mi az? – kérdezte- Akartam szólni a többieknek is, hogy ébren vagy! Szólok is!– vágta rá és elindult az ajtó felé  – Kik azok a „többiek” akiket az előbb említettél? – állította meg az éppen ajtókilincshez nyúló férfit – Hát apukát, testvéred, Angie,Hodgins,Sweets,Cam! Tudod. Nem emlékszel mi?- visszafordult – Booth, hogy emlékeznék? Megsérült a halántékom, maradandó agyrázkódásom van ezek után, hogy ké….  Max az apukád, Russ a testvéred, Angela a legjobb barátnőd, Camille a főnököd, Hodgins az egyik kancsid, Sweets pedig a pszcihomókusunk.. Így sem? – hosszas kínos egymásra pillantások után – Semmi? – ismételte kérdését az FBI-os bizakodva, hogy segített az emlékezésben, Bones pár perc után megszólalt – Semmi! – mondja kínosan érezve magát – Na mindjárt jövök! Addig is vigyázz magadra és pihenj! –mondta lágyan s egy csókot nyomott a homlokára, Bonesnak fájt, de nem érdekelte, mert hiába a baleset. hiába az agyrázkódás még mindig megvan köztük az a szikra,ami a baleset előtt bármennyire is tagadják érzéseiket egymás iránt. Az ügynök amint kilépett az ajtón, a nő aki az ágyban fekszik csak arra a férfira gondol aki épp most távozott, az ajtó másik felén a férfi alaposan körbenéz, megbizonyosodik arról, hogy nem látja senki és nekidől az ajtónak és arra a nőre gondol dobogó szívvel aki az ajtó másik felén pihen, nem bírja tovább tűrtőztetni magát, benyit, de mire nyílik az ajtó Brennan már mélyen alszik, Booth odamegy szomorúan az ágyához bámulja percekig, s egyszer csak közel hajol  és megcsókolja Bonest, el sem akarja engedni ajkait  – Pihenj csak Bones, pihenj! – suttogta,  Tamperance ekkora már nagyon mélyen aludt, de hirtelen egy mosoly hagyta el az alvó arcát, tudta, hogy az FBI ügynök mellette van, s vigyáz rá.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.03.21. 19:19 TandSBooth Nagyon jó lett, tetszenek a párbeszédek benne, élethűek (sorozathűek ;) ) a karakterek :D Ügyes vagy, folytatásra várok ;)

2011.03.20. 18:23 Evy szerintem ez nagyon jó lett,de legközelebb kicsit áttekinthetőbben nem tudnád írni??mert sokszor megakadtam,mert összecsúsztak a sorok..:( de ügyes vagy!!