|
bimbicsi: A csontok nem sírnak/2. (befejező rész)
Booth a kórház előtt várakozva egy rakás alternatívát talált ki aminek nem az a vége hogy Bones meghal. Talán Max rákos, vagy Bones a halott bátyja nevelt lányai. Booth róluk tudta hogy nem olyan egészségesek. Talán csak volt egy rossz megérzése, és mindketten csak feleslegesen aggódnak miatta. És mi van ha csak információkra van szüksége az új könyvéhez. Ezer meg ezer lehetőség létezik, jobb lesz őt kérdezni egyenesen. Nagyjából fél kettőkor látta kijönni a nőt az épületből. Beindította a kocsit és épp Bones előtt állt meg. Látta rajta hogy fáradt, szomorú és sebezhető. Még sosem látta őt ilyen állapotban, és a látvány minden reményét elhajtotta. Úgy döntött, hogy úgy tesz mintha semmiről sem tudna.
- Booth - mondta meglepetten - Te meg hogy kerülsz ide? Honnan tudtad hogy itt vagyok? - kérdezte
- Nem tudtam, csak erre jártam. Láttam a kocsit, ott parkolsz a szélen - mutatott Bones kocsija felé. Bonesra mosolygott azzal a mosolyával amivel biztonságérzetet keltett másokban. Új erőt adott a nőken, és így ő is viszonozni tudta a mosolyt. Mikor Booth meglátta milyen meleg mosollyal néz rá, érezte a szíve mélyén még parázslik a remény egy apró szikrája.
- Gyere Bones elviszlek haza, mivel már megint sikerült összeszedned egy papucsot - mondta Booth vigyorogva, nem csak azért mert igaza volt, hanem mert ez már negyedszer történt meg ebben a hónapban. Bones elcsodálkozott, de aztán csak sóhajtott egyet, majd beült a kocsiba.
- Kérsz valamit inni? Van hűtött söröm, én tuti legurítok egyet - Booth mosolygott, igen mást nem tudott tenni, az idegei a pattanásig feszültek, de a sört hálásan elfogadta.
- Bones, kérlek ülj le ide mellém, mondani szeretnék valamit - kérte Seeley, a nő retteget attól, hogy az ügynök kiderített valamit és akkor nem hagyná őt tovább dolgozni.
- Tudod honnan tudtam hogy a kórházban vagy?
- Azt hiszem, Hodgins elmondta hogy telefonon kerestek
- És?
- Nem kell aggódnod - mondta Bones rezzenéstelen arccal - Csak volt pár kérdésem, April miatt, biztosan emlékszel rá. Sweets barátnője volt- mondta ketten nevettek, eszükbe jutott hogyan is végződött az az este, agyagháború, Booth megkönnyebbült és felszabadult volt.
- Bones, rettenetesen aggódtam miatta. El sem tudom képzelni mi lenne valami ha veled történne valami. Rabja lettem a közelségednek, szükségem van rád az életemhez, jobban mint a levegőre - Bones már épp szólni akart, Seeley szinte biztos volt abban hogy valami olyat hogy a levegő az egyik legfontosabb dolog az életben maradáshoz, vagy hogy ez az érzés csak puszta kémia, de Booth nem hagyta. - Azt gondolom, hogy szeretlek. Nem gondolom , tudom - javította ki magát - Higgy nekem kérlek.
- Nem is tudom Booth. Azon a véleményen vagyok, hogy ez csak az elvesztésem okozta féleleme mondatja veled. Holnapra már megbánod hogy ezt mondtad, mi lenne ha úgy tennénk mintha semmi sem történt volna, így sokkal egyszerűbb lenne.
- Hogyan győzzelek meg? Már hosszú ideje tudom, de kellett egy lökés. Ne tégy tönkre kérlek.
- De én téged csak mint barátot és társat szeretlek, és ezt nem hagyom elveszni egy pár hónapos románc miatt amiből egyikünknek sem marad semmi. És mellesleg vissza kell mennem a laborba, várnak rám.
- Nem várnak, azt mondtam nekik hogy ma már nem mész be. Nem menekülhetsz előlem, had nyissam fel a szemed, hadd mutassam meg hogy te is szeretsz engem - mondta a férfi esdeklő hangon. Ó ha tudnád mennyire, gondolta magában a nő
- Ebből nem lesz semmi - mondta erősen - Kérlek vigyél vissza a laborba, had derítsem ki mi történt Zooyval.
Brennan doktornő, Zooy, tényleg nem a szórt sebekbe halt bele, azok post mortem voltak, eltörték a gerincét - közölte Zack
- Legalább nem szenvedett, és Russ?
Zack lehajtotta a fejét és halkan beszélt - Csak egy szúrt sebet találtam, a bordák rovátkái alapján, elég mély volt, és nagyon vérzett, odavonzotta a vadállatokat.
- Te jó ég, ő sokat szenvedett? - kérdezte Brennan, Zack nem válaszolt
- Kérlek mond el az igazat
- Cam szerint akkor halt meg mikor az állatok letépték a fejét
- Hodgins talált valamit? - kérdezte röviden, probált erős maradni de erre semmi esélyt nem talált
- Igen a helyszínen talált DNS részlegesen egyezik Russeléval
- Akkor Jared volt - Zack csak hümmögött - Igen Zack?
- De Zooyval is volt egyezés - mondta Zack
- Igen? Akkor mégsem Jared volt, de akkor csak két ember lehetett, az egyik én vagyok - mondta Brennan
- De te nem lehettél - jelentette ki Zack
- Köszönöm , nélküled ezt nem tudtam volna - mondta a nő.
- Akkor csak az apád lehetett
- Zack! - szólt rá parancsolóan Booth
- Miért antropológiai értelemben aki egyszer már ölt az bármikor megtehet újra, ez bizonyított tény.
- Zack, még egy szó
- Booth hagyd őt. Teljesen igaza van, az apám már bebizonyította hogy nem okoz gondot neki megölni valakit.
- Bones, de hisz jól tudod, hogy mikor megülte Kirbyt csak a családját védte, most miért ülné meg azt akit eddig védett
- Igazán nem tudom mit gondoljak, de azt hiszem félek
- Mi lenne ha a vaktában találgatás helyett keresnénk valami bizonyítékot
- Igazad van - vágta rá a nő - Angela kérlek készíts Zackkel egy 3D animációt arról mi is történt valójában a helyszínen. Hodgins kérlek nézd átt a ruhákat nincs e köztük valami ami közelebb vihet a gyilkoshoz, Cam ha lehetne megismételnéd a DNS tetszte, én megnézem a csontokat - mondta Bones
- Én visszamegyek terepre, és újra körülnézek, hátha nem vettünk észre valamit - mondta Booth.
- Várjatok egy percet - szólt rájuk Temparence - Szeretném megköszönni hogy segítetek, nagyra értékelem. - Zavartam hátat fordított nekik, majd elindult a csontok felé.
- Brennan, találtam valami - mondta Cam és berohant a nő irodájába
- Valami újat?
- Igen, vér
- Mi van vele? Jaredé?
- Nem ez egy nőé, de nem akkor került oda mikor Zooy meghalt, hanem óval korábban - magyarázta Cam és figyelte ahogy a kolléganője már tisztán lát
- Pár hónapja voltunk egy koncerten, engem ugrálás közben valaki orrba vágott, onnan a vér - válaszolta meg Cam ki nem mondott kérdését.
- Akkor ezek szerint tisztáztuk az Apádat.
- Igen, ez ó hír de tovább kell keresnünk. - Brennanen úrrá lett a melankólia, de megrázta magát. Szedd össze magad, még az életben egyszer utoljára tégy valami jót. Jackel találta szembe magát
- Találtál valamit Hodgins? - kérdezte
- Ezt - válaszolta a bogaras
- De hiszen ez csak egy darab Zooy kabátjából, ezt már láttuk
- Igen, de a vérfolt sem nem Zooytől sem nem Russtól származik - Hodgins olyan diadalittas képet vágott - Én vagyok a Labor királya - Brenann átölelte a férfit mintha már csak ők ketten lennének a földön.
- Bocsi srácok, megzavartam valamit? - kérdezte Angela pajkos mosollyal az arcán
- Egyáltalán nem, ti si találtatok valamit? - kérdezte tőlük
- Igen készem vagyunk, a bíróságon is megállja a helyét
- Igazán nagyszerű munka, már csak a tettest kell megtalálni - abban a pillanatban megcsörrent a telefonja, Booth nevével a kijelzőn
- Helló Bones, találtam egy autógumi lenyomatot. Már elküldtem vizsgálatra. pár órán belül lesz eredmény, utána már tudjuk is bizonyítani a bűnösséget.
- Nem lesz probléma. Cam kiderítette hogy a vér az enyém jóval korábbról. Jack viszont talált egy másikat ami a gyilkosé
- Ez igazán remek, ezt kell ünnepelnünk
- Booth most azt hiszem nem, de azért kösz.
- Sajnálom nem úgy gondoltam.
- Hagyd semmiség. Megvárom míg megtalálják a tettest, utána hazamegyek, nem érzem valami jól magam.
- Pár perc és ott vagyok, együtt megvárjuk, mindannyian. Rendben?
- rendben - csak ennyit bírt mondani, lepihent az irodájában lévő kanapéra. a többiek hagyták pihenni azt hitték hogy az eset fárasztotta ki ennyire. Nem is sejtették hogy a rák ilyen súlyos stádiumában van már.
- Bonse ébredj - keltette fel Seeley - Megvan a tettes. Cameron Montana, egy drogos, pénzt akart, Zooy nem adott, ő meg őrült módjára végzett velük. Gyere hazaviszlek
- Várj még el akarok búcsúzni a barátaimtól - mondta Bones
- Sosem hívtad még így őket, de örülök neki. Én is a barátod vagyok?
- Igen a legjobb, jobbat nem is kívánhatnék. - Bones mindenkitől elbúcsúzott
- Most már otthon vagy, pihenhetsz egy kicsit
- Booth kérhetek tőled valamit
- Persze, hiszen tudod
- Itt maradnál velem ma éjszaka? Félek egyedül
- Oh, nem is tudod milyen szívesen - válaszolta a férfi - De most irány az ágy kimerült vagy
- Feküdj mellém és szorosan ölelj magadhoz - kérte Bones. - Most erre van szükségem, így feküdni örökre.
- Booth?
- Igen?
- Tudod hogy szeretlek?
- Igen, már elég rég óta tudom - válaszolta a férfi kis mosollyal az arcán. Temperance megcsókolta a férfit, életében először, olyan volt mintha szárnyalnának, ketten együtt.
- Szeretlek Temperance Brennan, boldog vagyok hogy rád találtam
- Én is szeretlek téged Seeley Booth nagyon különleges ügynök, és sosem eresztelek el - válaszolta a lány mosolyogva, majd még közelebb bújt a férfihoz. Sokáig beszélgettek, tervezgették a jövőt. Hajnalban mikor még csak pirkadt a lány elhallgatott. Seeley azt hitte csak elaludt, de másnap reggel már csak ő ébredt fel a karjában tartva a halott nőt akit igazán szeretett.
20 év elteltével
Booth minden nap kiment a temetőbe ahol a szerelme pihent, minden nap beszélt hozzá és Bones minden nap válaszolt.
- Még mindig hiányzol - suttogta, és érezte ahogy könny szökik a szemébe és a ráncok közt tovacsordul. - Az életem nélküled nagyon üres. Remélem már nem kell sokáig várnom hogy újra lássalak, hogy veled lehessek - mondta majd térdre rogyott és még sokáig sírt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
De ha lesz rá igény írok én is másmilyet
