Bones mellette ült, mikor Booth lassan kinyitotta a szemét, és ránézett. A torka száraz volt, képtelen volt beszélni. Bones adott neki egy pohár vizet.

„Hogy érzed magad?” – kérdezte. Levette a homlokáról a borogatást, és megdörzsölte a kezével.
„Szarul.” – mondta rekedt hangon Booth, és a nőt szomorúság töltötte el.
„Hát, ne csodálkozz, tüdőgyulladásod van.” – mondta Bones, és a kezét Booth arcára tette.
„Tényleg?” – kérdezte, bár a szavai köhögésbe torkolltak.
„Igen. Egy pár hétig itthon leszel.” – mondta egy halvány mosollyal Brennan.
„És mi van a Robertson-üggyel?” – kérdezte Booth, és a hangja egyre gyengébb lett.
„Átadták az ügyet másnak, szóval csak pihenj. Jó pár hét áll előtted, mire teljesen felépülsz.” – mondta Bones. Booth lehunyta a szemét, de mielőtt elaludt volna, egy érthetetlen mondatot suttogott Bones-nak.

Bones elszomorodott. Lehajolt, és gyengéden megcsókolta a férfi homlokát, majd visszarakta a vizes ruhát a homlokára.

„Gyógyulj meg!” – mondta halkan. Még egy érintés Booth arcán, majd kiment a szobából, és ő is aludni tért.

Órákkal később Booth hangos kiáltozására riadt fel Bones. Kiugrott az ágyból, és a férfi szobájába rohant. Booth szeme nyitva volt, de a kiabálást nem hagyta abba.

„Booth, mi baj, mi van veled? Gyerünk, beszélj hozzám!” – mondta. Könnyek szöktek a nő szemébe, mert nem tudta megnyugtatni a férfit. Booth próbált valamit elűzni magától, és segítségért könyörgött Bones-nak.
„Booth, nincs itt semmi. Figyelj a hangomra, kérlek!” – kérlelte a férfit. Forró könnyek folytak végig az arcán a szörnyűségtől, ahogy Booth küzdött. Ám hirtelen elnémult, szemei tágra nyíltak és véreresek voltak.
„Booth?” – kérdezte Bones. A hangja oly vékony volt, mint egy gyermeké. A könnyei továbbra is patakzottak a szeméből. Booth homlokát ráncolva nézett rá.
„Bones…” – mondta.
„Jól vagy? Mit láttál?” – kérdezte Bones.
„Árnyakat, amik úgy néztek mi, mintha emberek lennének, de az arcukat nem láttam, és feketék voltak. Megtámadtak.” – mondta a férfi hadarva.
„Hé, lassabban! Minden rendben. Senki sincs itt rajtam kívül.” – mondta Bones.
„Újra itt vannak!! Bones, segíts!!!” – könyörgött  Booth. Megrémült. Bones szorosan magához húzta. a férfi átölelte szorosan, és Bones-hoz bújt. Kezdett megőrülni a félelemtől.
„Booth, kérlek… nyugodj meg!” – mondta Bones Booth hajába. Booth remegett, ahogy Brennan vékony testéhez bújt.
„Segíts, Bones, kérlek…” – könyörgött a nő vállába.
„Shh, Booth. Minden rendben, kérlek, nyugodj meg, itt vagyok.” – kérte. Újból könnyek folytak végig az arcán.
„Bones, Bones, ne, ne hagyj el, kérlek!!!” – kezdte mondani Booth.
„Booth, nem megyek sehova, kérlek, hagyd abba…” – kérte Brennan.
„Bones, kérlek, gyere vissza hozzám, szeretlek.” – kérlelte újra. bones érezte, hogy Booth könnyei átitatják a pólóját. Még szorosabban ölelte.
„Booth, kérlek, hagyd abba, figyelj a hangomra, figyelj rám…” – kérlelte Booth-t. A férfi hirtelen megrázkódott a karjaiban.
„Bones, nagyon fázom…” – suttogta.
„Booth?” – kérdezte.
„Fázom.” – mondta újra. Bones eleresztette az öleléséből, és visszafektette az ágyába, majd betakarta a válláig.
„Itt vagy már?”- kérdezte.
„Mi?” – kérdezte Booth.
„Mi volt veled az előbb?” – kérdezte Bones.
„Én… nem tudom.” – suttogta. „Nagyon fáradt vagyok, Bones.” – mondta, és becsukta a szemét.
„Jól van, aludj csak. Itt vagyok, ha szükséged van rám.” – mondta. Megtörölte a szemét, és visszament a vendégszobába. Lefeküdt az ágyra, és újra elkezdett sírni.
„Én is szeretlek, Booth. Soha nem hagylak el.” – suttogta magának, mielőtt mély álomba zuhant volna.

A nap sugarai átsütöttek a redőny résein és Bones csukott szemén. A sugarak melege és színe betöltötte a fekete űrt, ami egy pillanattal előbb még Bones tudatát borította. Lassan kinyitotta a szemét, és hagyta, hogy hozzászokjon a környezethez. Nem otthon volt, és nem a saját ágyában. Hirtelen elárasztotta őt az előző nap eseményei. Könnyek szúrták a szemét újra, ahogy visszaemlékezett arra, hogy milyen rémisztőek voltak Booth víziói mindkettejükre. Lassan felállt, és kinyújtotta fáradt izmait, majd átment a férfi szobájába. Végigpillantott a békésen szuszogó Booth-on. Így oly békésnek tűnt, és semmi sem emlékeztetett arra, hogyan is próbálta meg elhárítani előző este a láthatatlan ellenséget.
Booth mellé lépett, aki még mindig mélyen aludt. Leült az ágyra, és megsimogatta a homlokát. Booth szemei lassan kinyíltak, és Brennan-re nézett.

„Jó reggelt, Csipkerózsika!” – tréfálkozott Bones. Both vidáman nevetett a lány köszöntésén.
„Szia.” – mondta, de a hangja nem volt több suttogásnál.
„Hogy érzed magad?” – kérdezte Bones.
„Semmi konkrétat sem érzek.” – mondta.
Bones összeráncolta a homlokát. „Érzel valamit?”
„A kezedet az arcomon.” – mondta Booth, mire a nő elmosolyodott, és a kezét Booth gyomrára tette. „Itt?”
„Egy kicsit émelygek, de nem vészes.” – mondta. Bones aggódott emiatt. Ahogy visszaemlékezett a gyerekkorára, mikor neki is tüdőgyulladása volt, nem rémlett, hogy semmit sem érzett volna. „Ez különös.”
„Bones, mi történt tegnap éjjel?” – kérdezte a férfi.
„Hát, olyan dolgokat láttál, amik nem voltak ott. A frászt hoztad rám!” – válaszolta Bones csendesen.
„Ne haragudj.” – lelkiismeret-furdalás érződött Booth hangján.
„Semmi baj. Szerintem te is igen megrémültél.”
„Köszönöm, hogy itt vagy. Sokat jelent ez nekem.” – mondta Booth. Bones mosolygott.
„Aha. De elvárom tőled, hogy te is ezt tedd, ha elkapom tőled!” – mondta Bones egy vigyorral.
„Természetesen. Bármit az én Csontimért.” – mondta Booth egy mosollyal, Bones pedig nevetett.
„Kelj fel egy zuhany erejéig. Kezd szagod lenni.”
„Ja.” – értett egyet Booth. Tett egy kísérletet, hogy felkeljen, de szinte azonnal visszahanyatlott az ágyba.
„Várj, segítek.” – mondta Bones. Egyik karját Booth karja alá tette és átölelte a hátát, és felsegítette.
„A lábam olyan, mint egy adag lekvár.”
„Oh, mily költői… Gyerünk Booth, szagtalanításra fel!” – mondta. Bones  a férfi súlyának nagy részével a karján elbotorkáltak a fürdőig.
„Szerinted meg tudod ezt egyedül is csinálni?” – kérdezte Bones incselkedve.
„Kétlem.” – mondta Booth. Bones bedugta a dugót és megeresztette a csapot a kádban.
„Talán egyszerűbb lesz, ha fürdőt veszel.” – mondta, és Booth mellé lépett, hogy lesegítse róla a pólóját, ami a testéhez tapadt a verejtéktől.
„Nem muszáj itt lenned, Bones.” – mondta.
„Azt hiszed, meg tudsz egyedül fürödni?” – kérdezte Bones.
„Nem, úgy értem, nem akarom, hogy rám pazarold minden időd, csakhogy biztos légy, jól vagyok.”

Bones leült előtte a földre.

„Jól figyelj, mert csak egyszer szándékozom elmondani. Én mondtam, hogy itt leszek, és te NEM vagy időpocsékolás a számomra. Azt akarom, hogy újra egészséges légy, és ezért mindent meg fogok tenni, megértetted?”
Bones mosolygott. „Igenis, asszonyom.” – mondta, de hirtelen rosszul lett. Bones a WC-hez segítette, és nyugtatólak a hátát simogatta. Mikor befejezte Booth, Bones-ra nézett.
„Bár nem kellene így látnod engem.” – mondta gyengén. Bones csak nézett rá. „Biztos szörnyen nézek ki, te meg nem így képzeled el azt a remek kinézetű embert, aki minden reggel besétál az irodádba.” – mondta halványan mosolyogva.
„Ja, hát, mindenkinek lehet rossz napja. Gyerünk fürdessünk meg téged!” – mondta Brennan, és segített Booth-nak levetkőzni, és besegítette a kádba.
„Szép látvány?” – tréfálkozott Booth.
„Be kell, hogy valljam, nem így képzeltem el a helyzetet, mikor először látlak meztelenül.” – mondta Brennan mosolyogva.
„Te elképzeltél engem meztelenül?!” – kérdezte Booth hetykén.
„Minden nő a laborban, legalább egyszer. Sőt, talán még a férfiak nagy része is.” – mondta egy mosollyal Bones, mire Booth elfintorodott.
„Ha ez boldoggá tesz, tehetek a vízbe habfürdőt, és akkor eltakarhatod vele azon részeidet, amiket nem akarod, hogy lássam.” – tréfálkozott Brennan.
„Egyszer se mondtam azt, hogy nem akarom, hogy lásd őket, csak nem ilyen helyzetet vártam az első alkalomnak.” – mondta Booth. Brennan csak bámult rá, majd felállt, és egy puszit adott Booth homlokára.
„Fürödj meg magad! Szólj, ha kell segítség.” Bones kiment a fürdőből otthagyva egy megdöbbent, beteg FBI ügynököt.
Amíg Booth a kádban volt, Bones áthúzta a férfi összeizzadt ágyát, és készített valami reggelit kettejüknek. Kivett egy boxert és egy FBI-feliratú pólót Booth-nak, és a fürdőbe vitte, hogy Booth fel tudja venni, ha kész lesz.
„Hahó! Kész vagy már?” – kérdezte. Mivel semmi választ sem kapott, bement. Booth elaludt a kádban. Bones sóhajtott és elnevette magát. A kádhoz lépett, és finoman megrázta őt, mire felébredt, és álmosan nézett.
„Gyerünk, feküdj vissza, mielőtt megfulladsz.” – mondta Bones. Kisegítette a kádból, és visszavitte a hálóba. Mikor rájött, hogy felesleges erőlködés lenne felöltöztetni ebben az állapotban, csak lefektette az ágyba, és betakarta a fáradt férfit.
„Ha felébredsz, hozok neked valamit enni.” – mondta Brennan. Épp azon volt, hogy kimenjen a szobából, mikor Booth utána szólt.
„Igen?” – kérdezte Bones.
„Szeretlek.” – mondta Booth, és annak ellenére, hogy rekedt suttogás volt a hangja, a szavai biztosak voltak.
„Oh, Booth, beteg vagy, valószínű csak a láz miatt mondod ezt…” – kezdte mondani, de Booth félbeszakította.
„Temperance Brennan, szerelmes vagyok beléd. Nem a tüdőgyulladás beszel belőlem, hanem én magam.” – mondta tökéletesen komoly arccal.
Bones visszafojtott érzései rátörtek, könnyek szöktek a szemébe, de visszafojtotta őket.
„Én is szeretlek, Seeley Booth.” – mondta, mire Booth elmosolyodott.
„Én…uh… megcsókolnálak, de fertőző lehetek…” – mondta.
„Nem érdekel.” – mondta Bones, és lehajolt, majd megcsókolta sok év elfojtott vágyával. Tudta, hogy rendben van ez így.
Booth – már amennyire tudta – viszonozta a csókot. Gyengén átölelte őt, még közelebb húzván Bones-t magához, mikor félbeszakította őket egy halk kopogás az ajtón.
„Tudtam.” – mondta Bones bosszúsan.
„Ja.” – értett egyet Booth. Brennan bíztatóan rámosolygott, és felállt, hogy kinyissa az ajtót.
„Angie, Jack, mit kerestek itt?” – kérdezte Bones, mikor kinyitotta az ajtót a pár előtt.
„Hát, úgy gondoltuk, hogy hozunk egy kis levest. Hogy van?” – kérdezte aggódva Angie. Bones félénken mosolygott.
„Én… uh… szerintem rendbe fog jönni.” – mondta Bones egy mosoly kíséretében, aztán hirtelen Booth hangja hallatszott a hálóból.
„Most már rendbe fogok jönni, mert Temperance Brennan szerelmes belém.” – mondta, mire Angi és Jack felnevetett, ahogy Bones és Booth is.
„Ha elég jól van ahhoz, hogy kiabáljon, miért nem jön ki?” – kérdezte Angie nevetve.
„Én mennék, de Bones nem öltöztetett fel, mikor befejeztük.” – mondta, szemmel láthatóan megpróbálta Bones-t zavarba hozni a nyilvánvaló célozgatásokkal.
„Egy perc, és itt vagyok.” – mondta, és Booth hálószobájába rohant.
„Mi a fenét csinálsz?” – kérdezte, és nem tudta visszatartani a feltörő mosolyt.
„Ne haragudj, de ez túl jó lehetőség volt ahhoz, hogy elszalasszam.” – mondta Booth.
„Fel tudsz kelni, és fogadni a látogatóidat?” – kérdezte Bones reménykedve.
„Igen.”
„De még fel sem öltöztél.” – mondta Bones.
„És ez kinek a hibája?” – kérdezte Booth.
„Na gyere.” – mondta, és felkapta a korábban kikészített ruhát, és segített neki felöltözni. Booth teste még mindig gyenge volt.
„Most már bejöhettek, és megnézhetitek.” – szólt ki Bones.
Jack és Angie széles mosoly kíséretében léptek be a szobába.
„Szóval uram, mintha mondott volna valamit arról, hogy Temperance Brennan szereti Önt?” – kérdezte Angie hatalmas mosollyal az arcán.
„Igen.” – válaszolta Booth szélesen mosolyogva.
„Bővebben?” – kérdezte Angie.
„Boorh azt mondta nekem, hogy szeret, szóval ugyanazt válaszoltam neki.” – válaszolta Bones gyorsan.
„Aztán volt a csók. Ne felejtsd el a csókot, Bones.” – mondta Booth, bár a hangja még mindig rekedt volt.
„Hogy is felejthetném el azt a csókot…” – kérdezte Bones. Most Booth-on volt a sor, hogy elpiruljon. Angie-t majd’ szétvetette az izgalom az ajtónál.
„Hát, mi nem akarunk tolakodni, amellett mennünk kell dolgozni, szóval később találkozunk.” – mondta Jack, és Angie kitolta az ajtón.
„Őrült vagy, Seeley.” – tréfálkozott Bones.
„Egy őrült, akit szeretsz.” – mondta Booth tárgyilagosan.
„Igen, de ennek az őrültnek kell várnia egy pár hetet, míg lehetőséget kap arra, hogy lásson ENGEM meztelenül.” – mondta Bones egy vigyorral, mire Booth kétkedő arcot vett fel.
„Szundíts egyet.” – mondta Bones, majd kiment a szobából otthagyva egy kimerült FBI ügynököt.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.03.22. 17:16 Evy te nagyon ügyes vagy!!Ugye folytatod még??? Várom...♥