|
BBianca: Halálos szerelem/1.
Dr. Temperance Brennan az íróasztalánál ült, a monitort bámulta, igyekezett pontos jelentést készíteni a legutóbbi gyilkosságról. Az áldozat egy 25 éves nő volt, a férje hirtelen felindulásból ölte meg, majd eltemette egy közeli erdőben, szokványos ügy volt, hamar végeztek is vele. Mégis nehezére esett visszaemlékezni az ügyre, a nő a fiatalkori önmagára emlékeztette. Anne nagyon intelligens, határozott nő volt, pontosan tudta, hogy mit akar az élettől, orvos szeretett volna lenni. Brennan azon gondolkodott vajon, hogy alakult volna az ő élete, ha 25 évesen már férjhez ment volna. Bár a házasságot idejétmúlt intézménynek tartotta, hiszen egy ember mellett leélni az életet antropológiai szempontból nem segíti elő a fajfenntartást, meg tudta érteni, hogy miért is házasodnak az emberek. Például ott van Angela, aki hozzáment Jackhez és a jelek szerint tökéletesen boldog volt ezzel az állapottal. Elmosolyodott, amikor arra gondolt, hogy hamarosan keresztanya lesz. Aztán eszébe jutott, hogy talán már neki is lehetne gyereke, ha annak idején nem jön közbe Booth műtétje, vagy ha 23 évesen igent mondott volna Michaelnek. Soha nem mesélte el senkinek, még Angelának sem, hogy annak idején Michael megkérte a kezét, de ő nemet mondott. Úgy gondolta, hogy nem dobhatja el az életét ilyen könnyen, hiszen még be sem fejezte az egyetemet, még annyi minden vár rá az életben, és persze abban sem hit, hogy az embereknek egy ember mellett kell leélni az életüket. Most azonban már kezdte másképp látni a dolgokat. Mióta megismerte Angelát, Booth és a többieket egyre inkább kezdte megérteni, hogy az emberek miért csinálnak néha teljesen irracionális dolgokat a szerelem nevében, habár neki még mindig kétségei voltak a szerelmet illetően, azt legalább már kezdte érteni, hogy néhány embernek ez jelent mindent.
− Mit művelsz, Bones? Fél órája telefonáltam, azt mondtad, hogy megvársz a bejáratnál
és mehetünk a tetthelyre.
− Booth! Ne haragudj! Leültem, hogy befejezzem a jelentést és tudod, hogy van ez. Munka közben repül az idő, de már mehetünk is.
A kocsiban egyikük sem szólalt meg, ami igen szokatlan volt, tekintve, hogy általában menet közben szokták megbeszélni a részleteket. Booth éppen azon gondolkodott, hogy mit vegyen Parkernek a szülinapjára, hiszen minden évben valami nagyon különleges ajándékkal állt elő, kompenzálva a kevés időt, amit együtt tölthetnek. Brennan pedig még mindig azon gondolkodott, hogy mi lett volna, ha akkor igent mond. Alapvetően a házasság nem tartozott azon dolgok közé, amit támogatott, de Michaelt nagyon szerette. Intellektuálisan passzoltak egymáshoz, a munkában is remekül kiegészítették egymást, csak valahogy sosem volt erőssége a komolyabb kapcsolat. Valahol mélyen, nagyon mélyen, tekintve, hogy a pszichológia minden formáját mélyen elítélte, egyetértett Sweetsel abban, hogy a szülei eltűnése után nehezen bízott meg az emberekben. Megszokta, hogy mindig csak magára számíthat, így volt ez az árvaházban, a nevelőszülőknél és a későbbi életében is remekül bevált ez a módszer. Az ajtó csapódása magához térítette, gyorsan kiszállt a kocsiból és az áldozathoz sietett.
− Nő. A kora 17 és 23 év között lehet. A test bomlása alapján egy hónapja lehet itt eltemetve, de pontosabbat csak a laborban tudunk mondani, miután Hodgins megvizsgálta a rovarokat. A kezét és a lábát összekötötték, arccal a föld felé temették el. Booth! Ez olyan mintha…
− Epps. Az áldozattal épp úgy végeztek, ahogy annak idején Howard Epps tette.
− De Booth, az lehetetlen. Te is tudod, hogy Epps halott.
− Nem lehet, hogy már évek óta itt van és csak most került elő?
− Teljesen ki van zárva. Az áldozat körülbelül egy hónapja lehet halott, de a laborban többet mondhatok, valós tények nélkül pedig nem szeretnék találgatásokba bonyolódni.
Hodgins a laborban igazolta Dr. Brennan állítását, a rovarok kifejlődése is arra utalt, hogy a maradvány egy hónapja halott. Angela arcrekonstrukciója alapján azonosítani tudták az áldozatot, a neve Margaret Smith volt. Az áldozat csak annyiban tért el a Howard Epps által követett sémától, hogy barna hajú volt. Mindenkit érzékenyen érintett ez az ügy, ugyanis többször volt már dolguk Eppssel és egyiküknek sem tetszett a gondolat, hogy még egy olyan őrült rohangál a világban, mint ő. Booth és Brennan az áldozat szüleitől sem tudtak meg semmi érdemlegeset, semmi olyan nyomot, amin elindulhattak volna. Margaret okos, fiatal lány volt, a gimnáziumban évfolyamelsőként végzett és a New Yorki egyetemre szeretett volna menni. A lány a tavaszi szünetben tűnt el, elmentek bulizni a barátokkal, iszogattak, pasikkal flörtöltek, mindenki saját magával foglalkozott, így senkinek nem tűnt fel azonnal a lány eltűnése. A lány barátai sem szolgáltak érdemi információval, többen is látták a lányt különböző pasikkal, de nem emlékeztek egy olyanra sem, akivel lelépett volna a lánnyal. A laborban kiderítették, hogy a halál oka egy tompa tárggyal mért ütés volt a halántékon. Hodgins a koponyába ékelődött részecskékből próbálta kideríteni a típusát, Angela pedig az alakjából, hogy milyen tárgy lehetett a gyilkos fegyver.
Booth az irodájában üldögélt és próbált rájönni, hogyan képes egy lány nyomtalanul felszívódni. Valami nagyon nem tetszett neki ebben az ügyben, úgy érezte, hogy valamiről
megfeledkezett. Epps híváslistáját, levelezését, látogatóit alaposan ellenőrizték, amikor utoljára vele foglalkoztak, mégis olyan érzése volt, hogy valami hiányzik. Emlékezett rá, hogy Eppsre milyen nagy hatással volt Bones, az utolsó alkalommal a lakásába tört be, menekülés közben halt meg. Úgy érezte, hogy ennek az ügynek köze lehet Boneshoz, nem lehet véletlen, hogy ugyanaz a módszer, csak most az áldozatok barna hajúak. Egyáltalán nem tetszett neki a gondolat, hogy a társa veszélybe kerülhet. Az évek során nagyon közel kerültek egymáshoz, túlságosan is közel, nem bírta volna elviselni, ha valami történik vele. Erről eszébe jutott, hogy talán mégsem Bonest célozták meg, inkább őt. Az újságok megírták, hogy Dr. Temperance Brennan és Seeley Booth különleges ügynök kapták el a hírhedt sorozatgyilkost, így bármelyikük lehet a célpont. Talán Epps azt is elmesélte a kis barátjának, hogy társak, hogy bármelyikükhöz közel lehet férkőzni a másikon keresztül. Ebben a pillanatban beugrott neki, hogy Howardnak volt egy barátja, aki rendszeresen látogatta, de a múltkori esetnél semmi köze nem volt az áldozatokhoz, ezért nem is nagyon foglalkoztak vele. Talán a barna hajú áldozat arra utal, hogy a következő áldozat Bones lesz, hiszen a fiatallány gyakorlatilag eléggé sokban hasonlít rá: okos, gyönyörű, barna hajú és antropológiát szeretett volna tanulni. Úgy gondolta, hogy itt az ideje meglátogatni Bonest és közölni vele, hogy mire jutott és hogy ezentúl sehová sem mehet egyedül. Már a parkolóban volt, amikor megcsörrent a mobilja. A kijelzőn Bones neve szerepelt.
− Bones, éppen hozzád indultam!
− Booth ügynök! Micsoda megtiszteltetés azzal az emberrel beszélni, aki elkapta és hagyta meghalni a híres Howard Eppst. - az ismeretlen férfi hangja hidegen csengett.
− Ki maga? Hol van a társam? Ha csak egy haja szála is görbül, elkapom magát…
− Nem kell aggódnia, a doktornőnek semmi baja. Jelenleg épp nincs telefonközelben, de szívesen átadok neki egy üzenetet, ha majd magához tér.
− Ki a fene maga? Mit művelt Brennannel?
− Ejnye, ejnye Booth ügynök! Ne olyan sietősen, játszunk egy kicsit. Dr. Brennan lakásán hagyok magának valamit, ami közelebb viheti a doktornőhöz. Azt ajánlom, hogy tartsa be a játékszabályokat, ha még szeretné valaha élve látni a doktornőt.
Az ismeretlen férfi letette a telefont, lehúzta a kocsi ablakát és végleg megszabadult tőle.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Jaa már van is folytatás csak nem vettem észre.. :D