|
WonderWoman: A múlt árnyai/4.
Sully azonnal elindult Samhez és közben végig azon járt az esze mi lehet Brennannel. Még sosem halotta azelőtt hogy így sírt volna. Talán valami baja van…. nem- nem! Hessegette el magától a félelmetes gondolatokat. Hamarosan megérkezett a kávéházba de Brennan még nem volt ott. Persze hiszen nagyon gyorsan hajtott, talán túl gyorsan is, de nagyon féltette Brennant. Kis idő múlva Brennan is odaért, akinek még mindig folytak a könnyei. Ahogy belépett az ajtón Sully rögtön felállt, hogy üdvözölje, Brennan pedig a nyakába ugrott és sírt, még jobban, mint addig.
- Mi a baj Tempie?- kérdezte, de gondolta, hogy választ nem fog kapni.
Brennan próbált válaszolni, de a könnyei nem engedték. Akárhányszor meg akart szólalni mindig elcsuklott a hangja. Sully észrevette és megnyugtatóan szólt hozzá.
- Jólvan nyugodj meg nincsen semmi baj. Majd elmondod, ha akarod. Nyugodj meg mostmár vigyázok rád nincs semmi baj. – Nyugtatgatta és kis idő múlva Brennannek sikerült annyira megnyugodnia, hogy elmondja mi történt. Sully türelmesen végighallgatta, majd amikor Brennan végzett megszólalt:?
- Micsoda? Hogy mondhatott ilyet Booth? Az az ember nem normális. Tudom, hogy félti a fiát, de akkor sem kéne téged megbántania.
Brennan próbálta megvédeni, hiszen bár nagyon megbántotta akkor is a társa volt.
- Nem Tempie. Eszedbe se jusson, hogy megvéded azt a gazfickót! Régen rendes embernek ismertem meg, de úgy látom mióta nem találkoztunk megváltozott.
- Jól van- szólt Brennan. Mostmár nem szeretnék erről beszélni. Csak szeretném elfelejteni.
- Jó, ahogy akarod, akkor beszéljünk másról. Kiderített már valamit Angela?
- Nem még nem. De dolgozik rajta. Most hogy van, egy kis szabadidőnk ketten elmeséled milyen volt a hajóutad?
- Hát összességében jó volt. Szép volt az idő, a hajó remekül működött, de mégsem volt az igazi, mert…
- Mert? Mi volt a baj? Igaz nem szenvedtél hajótörést?
- Nem dehogyis. -mosolyodott el. Ezt meg honnan szedted?
- Hát Booth mondta mielőtt elindultál, hogyha nem megyek, veled úgyis hajótörést szenvedsz. De ha nem akkor mi volt a gond? Valami trópusi betegség?
- Nem csak nélküled nem volt az igazi. Ezt a hajóutat veled terveztem el.
- És miért jöttél haza?- kérdezte Brennan bár már szinte biztos volt a válaszban.
- Mert hiányoztál, és mert még mindig szeretlek.- mondta Sully. És belenézett Tempie szemeibe.
Ő szintén ránézett és belefeledkezett a szemeibe. Eszébe jutottak a régi együttlétek és hogy Sully mindig ott volt mellette. Most is szüksége volt rá és ő azonnal itt termett. Sully egyre közelebb hajolt hozzá Brennannek pedig nem volt ereje ellenkezni, de ha lett volna sem biztos, hogy megteszi. Annyira szüksége volt most valakire, aki vigyáz rá. Így hát hagyta, hogy Sully megcsókolja.
Ebben a pillanatban lépett be Booth az ajtón, elhatározva hogy bocsánatot kér Brennantől és megpróbálja kiengesztelni. A szemeivel Brennant kereste és meg is látta, ahogy Sullyval csókolózik. Egy pillanatra ledöbbent nem akarta elhinni. Azt hitte csak ő képzeli be, hogy megint összejöttek, de nem így volt. Most maga előtt látta és sokkal rosszabb volt, mint amikor még csak a gondolataiban látta. Hátatfordított és elment. Már nem akart Brennantől bocsánatot kérni. Sőt jogosnak érezte amit mondott. Hiszen tényleg igaza volt. Sully és ő….csörgött a telefonja. Cam kérte, hogy menjen be, mert találtak valamit.
A következő pillanatban megcsörrent Brennan telefonja is. Angela volt az.
- Édesem!-találtam valamit gyertek ide jó? Ezt látnotok kell.
- Oké máris indulok, Sully is itt van velem. Majd letette a telefont és Sullyhoz fordult.
- Indulnunk kel Angie talált valamit.
- Jó, de erről még beszélnünk kell.
- Jó, de nem most.
Felálltak és elindultak ők is a Jeffersonba. Booth hamarabb ért oda. Angela fordult oda hozzá.
- Na, megtaláltad Brennant?
- Nem, nem is kerestem.
- De hát azt mondtad…..
- Tudom mit mondtam, de nem érdekel igazam volt!!
- De hát Booth..Mi a baj?- kérdezte Angie aki még sosem látta Bootht ilyen mérgesnek.
Végre megérkezett Brennan is Sullyval, aki szokatlanul vidám volt. Angela észrevette és kérdőn nézett Brennanre. Ő észrevette, de csak ennyit szólt:
- Mit találtál Angie?
- Nagynehezen sikerült rendbehoznom a telefon memóriáját. Elég sokminden volt benne, ami lényegtelen, de találtam egy képet, ami fontos lehet. A gond az, hogy csak egy részlet látszik belőle.
- Milyen részlet?
- Egy tetoválás.
Angela megmutatta a képet. A tetoválás egy amerikai zászló volt rajta egy sasmadárral. Tökéletesen kidolgozott tetoválás volt. Biztos, hogy profi készítette. A sasmadár széttárta a szárnyait, majdnem az egész zászlót eltakarta.
- Ismerős valakinek?-kérdezte Sully, a válasz nem volt mindenki részéről.
- Jó, ha nem akkor kiadom az FBI embereinek, hogy nézzék át Booth régi ügyeit van-e köztük gyanús alak, akinek lehet ilyen tetkója. Angela próbáljátok ti is keresni hátha sikerül valamit kiderítenetek. Hodgins hogy halad a táskával? Talált már valamit?
- Nem még mindig vizsgálja és a helyszínen talált szutymókat is.
- Oké, majd szóljatok, ha van valami. Booth te szeretnél hozzászólni esetleg valamit? Biztos, hogy neked sem ismerős ez a tetoválás?
Azonban Booth megsem halotta Sullyt, ugyanis ő jól tudta, kié a tetoválás. Nagyon jól ismerte a tulajdonosát. De ez az ő ügye volt. Nem akarta, hogy Sully részt vegyen benne. Tudta, hogy ezt neki kell elintéznie.
- Booth? Hallottad amit mondtam?-kérdezte Sully.
- Persze- persze nem tudom kié a tetoválás.
- Hát jó emberek, akkor mára ennyi. Későre jár, mindenki pihenjen. Fáradtan nem tudjuk megoldani az ügyet. Tempie, meghívhatlak egy finom vacsorára?
- Persze, válaszolta Brennan talán túl hamar.
- Sully mielőtt elmentek elrabolhatnám Brennant egy kicsikét?-kérdezte Angela.
- Persze vidd csak, de ne örökre. Még szükségem lesz rá.- mosolyodott el Sully.
Booth egyszerűen nem bírta hallgatni, ezt az ömlengést, amit Sully és Brennan csináltak.
- Na, jó sziasztok, majd holnap találkozunk. Megyek, benézek még Hodginshoz.
Angela pedig elrángatta Brennant az irodájába.
- Édesem megmondanád, mi folyik itt? Összeveszel Boothal, elrohansz, majd mosolyogva térsz vissza Sullyval, most meg együtt mentek vacsorázni. Mégis mit csinálsz?
- Angie ez nem az, amire gondolsz.
- Igen? Akkor mégis mi?
- Hát…Mi..csak…
- Ti csak… Újra összejöttetek igaz??
- Még semmi sem biztos.
- És szerinted ez így jó?
- Nézd, racionálisan semmi rosszat nem láttok abban, hogy Sully meg én újra együtt legyünk.
- Már megint ez. Racionálisan… És mi lesz Boothal?
- Mi lenne. Ő már úgyis azt hiszi, hogy együtt vagyunk. Különben sem érdekli.
- Ugyan már. Láttad az arcát?
- Persze. Félti a fiát. Ez normális, hogy szomorú.
- Ez nem félelem az arcán, hanem féltékenység.
- Ugyan már, miért lenne féltékeny.
- Jaj édesem… Tudod hogy odavan érted.
- Dehogyis mi csak társak vagyunk. És most mennem kell Sully már vár. Azzal kiviharzott a szobából.
Angela még mindig nem akart hinni a fülének. Nem akarta, hogy a legjobb barátnője szenvedjen, de azt sem, hogy Booth. Mindkettőjüket szerette és azt akarta együtt legyenek boldogok, mert őket az Isten is egymásnak teremtette. Csak kár hogy ők ezt nem vallották be. Úgy döntött megpróbál majd Sullyval beszélni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Köszönöm szépen a dícséreteket.Folytatom amint tudom, csak vizsgaidőszakom van és kicsit zsúfolt a beosztásom:)