|
BBianca: Halálos szerelem/4.
A laborban mindenki Marianne Epps holteste felé hajolt, soha nem láttak még ehhez hasonlót. A nő testének különböző pontjain számok helyezkedtek el, olyan volt, mintha az áldozat testrészeit felcímkézték volna, vagy sorrendbe akarták volna állítani. Rengeteg fényképet készítettek róla, többször is átnézték az áldozatot, attól rettegve, hogy még azelőtt felboncolják, hogy megtalálnának minden számot. Végre volt egy nyom a kezükben, amin elindulhatnak, ami talán segít megtalálni Dr. Brennant, de mi van, ha egy számot nem vesznek észre és így értelmét veszti az egész üzenet. Miután mindenki biztosan kimerte állítani, hogy minden számot megtaláltak, kész voltak a boncolásra. A halál okát nem volt nehéz megállapítani, egy késsel szúrták szíven. Úgy tűnt, hogy az elkövető semmit nem bízott a véletlenre, nem hagyott semmilyen nyomot maga után, a kés Mrs. Eppsé volt, csak az ő ujjlenyomatát találták meg rajta. Cam a boncolás után sem talált semmi toxikus anyagot a testben, tehát a doktoranduszok megkezdhették a hús lepucolását a csontokról, innentől az övék volt a terep, hogy találjanak valamit.
A csapat Brennan irodájában gyűlt össze, hogy megbeszéljék azt, ki mire jutott. A szoba olyan üresnek tűnt Temperance nélkül. Mind azon gondolkodtak, hogy mennyi mindenen mentek már keresztül együtt. Már egy teljes nap telt el azóta, hogy Brennan eltűnt, de nekik semmi nem volt a kezükben, amin elindulhattak volna. Egyikük sem gondolt az alvásra, tudták, hogyha ők lennének hasonló helyzetben, akkor Dr. B mindent megtenne, hogy segítsen nekik, egyáltalán nem foglalkozna azzal, hogy mennyire fáradt. Olyanok voltak együtt, mint egy család, ha csak az egyiküket is elvesztik, azt senki nem élné túl. Sőt, gyakorlatilag olyanok voltak, mint egy ember, sok testben. Mindegyikük külön értéket képviselt, de egyikük sem működött volna a másik nélkül. Pár percig csak némán álltak az irodában és Brennanre emlékeztek.
- Valamire rájöttem az elkövetővel kapcsolatban. – törte meg végül a csendet Sweets.
- Eddig abból indultunk ki, hogy a tettes Howardot utánozza, de szerintem nem erről van szó.
- Most csak viccelsz velünk ugye, Sweets? Láttad az első áldozatot, nem? Epps pontosan így gyilkolt. – vetette ellen Angela.
- Nem azt mondom, hogy ennek az egésznek nincs köze Eppshez, hanem azt, hogy a tettes nem Eppst utánozza, csupán a tiszteletét szeretné leróni előtte. Az első áldozat csak valami figyelemfelkeltés lehetett, hogy megtudjuk, hogy ki miatt is történnek ezek az események, de Dr. Brennan volt mindig is az igazi áldozat...
- Mi az, hogy áldozat? Bones nem halt meg, ilyet még csak ne is mondjon! Sőt, gondolni se gondoljon ilyesmire, megértette?! – Booth már attól is rosszul érezte magát, ha csak arra gondolt, hogy bánthatják Bonest.
- Elnézést Booth ügynök! Rosszul fejeztem ki magam. Dr. Brennan volt mindig is az igazi célpont. Valamint van egy olyan érzésem, hogy a tettes nincs egyedül. Tudják, egyáltalán nincsenek összhangban az események. Valaki a háttérből irányít.
- Ezt meg mégis miből gondolja? – csattant fel Booth.
- Gondolják csak végig. Az első gyilkosság, a doktornő elrablása, az anya meggyilkolása. Ez mind nagyon alaposan és precízen el van tervezve, hiszen Dr. Brennant is csak az áldozat megtalálása után rabolták el, vagyis akkor, amikor maguk már rájöttek arra, hogy az elkövetés módja megegyezik az Epps által követett mintákkal. Valamint Epps anyjához is csak az a fiola kapcsolható, ezért is ment Booth ügynök a házához, ez volt az újabb nyom. Ezek mind arra utalnak, hogy ezt már elég régóta tervezgetik, hiszen olyan precízen előkészítettek mindent, hogy még maguk sem találtak semmilyen nyomot. Viszont a gyilkosságok… Azok túl egyszerűek, nincs bennünk semmi drámai. Hétköznapi módon ölték meg őket. Ez nem lehet egyetlen ember műve, hiszen, aki ilyen pontosan eltervez mindent, az nem egy baseball ütővel fog gyilkolni és abban is biztos vagyok, hogy nem egy késsel fogja megölni Howard anyját. Értik már? Két embert kell keresnünk!
- Igen, ebben tényleg lehet valami. – értett egyet Sweetsel Cam. – Alaposan megvizsgáltam mindkét áldozatot és a toxikológia is negatív lett, vagyis nem üzentek nekünk semmit az áldozattal, persze kivéve a számokat. Howard szeretett csak a játék kedvéért ezt azt elrejteni az áldozatokban.
- Oké, tehát két elkövető. De mi van a számokkal, amiket Epps anyján találtunk? – kérdezte Booth.
- Nem jutok velük semmire. Én mindent megpróbáltam, de egyszerűen nem találok semmit… - Angelának elcsuklott a hangja. Elkeserítette a gondolat, hogy nem tud segíteni Brennannek.
- Zack! – szólalt meg hirtelen Hodgins. – Ha a számokat megfelelő sorrendbe rakjuk, akkor egy alfanumerikus kódot kapunk, ezért volt a fiola Zack mellett. Senki nem ért úgy a matekhoz, mint ő.
Mióta Hodgins felhívta, hogy Dr. Brennant elrabolták Zack csak ült az ágyon és a szemközti falat bámulta. Most nem tudta mivel elterelni a figyelmét, itt bent nem volt semmi, amit csinálhatna. Nem maradt neki semmi, csak a szörnyű kételyek, hogy elveszíthet egy számára nagyon fontos embert. Nem bírta feldolgozni a tényt, hogy Dr. Brennan esetleg már nem él. Mindig nagyon racionális volt, de most, hogy egy olyan emberről volt szó, aki kétszer is megmentette az életet, nem maradt más számára csak a remény, hogy valahogy segíthet neki, ahogy egykor Dr. Brennan is megtette érte. Kétszer mentette meg az életét, ő meg itt ül, és nem tesz semmit, ez rosszabb volt, mint a fogság. Hiszen neki köszönheti, hogy otthonra lelt, hogy barátokat szerzett. Azok voltak élete legszebb évei, amikor Brennannel dolgozhatott, és amikor csalódást okozott neki, ő még akkor is kiállt mellette. Amikor elhitte, hogy a Mesternek igaza van és majdnem megölte Hodginst, akkor is kitartott mellette. Neki köszönheti, hogy vannak barátai, hogy végre olyan helyen dolgozhatott, ahol elismerik, és nem csodálkoznak azon, hogy halottakkal dolgozik. Neki köszönheti élete legszebb éveit.
Hodgins az ajtóból figyelte, ahogy Zack arcán lassan legördül egy könnycsepp, nem akarta megzavarni a fiút, de sietniük kellett, hogy minél előbb kiderítsék, hogy mit jelentenek a számok. Halkan bekopogott, majd leült az ágyra és nyitott tenyérrel vállon paskolta, tudva, hogy ez mit jelent neki. Elővette a táskájából a képeket és odaadta neki. Zack leült a földre és kiterítette a képeket, majd sorrendbe rakta, néha felcserélt egyet egyet. Hodgins nem zavarta, tudta, hogy Zack, sokkal gyorsabban tud dolgozni, ha közben nem kell elmagyaráznia, hogy mit miért csinál. Egy darabig még próbált figyelni, de lassan elvesztette a fonalat.
Azon gondolkodott, hogy ő mennyi mindent köszönhet Brennannek. Ha ő nincs, akkor talán már halott lenne. Amikor a Sírásó élve eltemette őket, akkor neki köszönhette, hogy nem vérzett el. Neki köszönhette Angelát is, hiszen ő hozta az Intézetbe. Mosoly jelent meg az arcán, ahogy a születendő gyermekére gondolt és reménykedett benne, hogy kislány lesz, és így némileg leróhatja a tartozását. Remélte, hogy a születendő gyermek neve Katharine Temperance Hodgins lesz.
- Hunyd be a szemed, üsd össze a sarkadat háromszor, és mondogasd
magadban: "Mindenütt jó, de legjobb otthon!" – szólalt meg hirtelen Zack.
- Tessék?
- Ez a megoldása az alfanumerikus kódnak, de fogalmam sincs, hogy mit jelenthet ez.
- Te tényleg nem erről a bolygóról származol, Zack. Ez egy részlet az Óz, a csodák csodája című filmből. Te vagy a diliház királya! Most rohanok, de ha megtudunk valamit, akkor hívlak.
Hodgins kiviharzott a szobából, útközben felhívta telefonon Bootht és elmondta neki, hogy mire jött rá Zack.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Már hasgörcsöm van...gratulálok, te aztán tudsz!:)