WonderWoman: A múlt árnyai/5.
Booth úgy döntött saját kezébe veszi az irányítást. Hiszen ő tapasztalt FBI ügynök és képzett mesterlövész. Nincs szüksége segítségre főleg nem Sullyéra. „Sully”. Már ha kimondta a nevét, vagy ha csak rá gondolt düh öntötte el az egész testét. Minden porcikáját átjárta ilyenkor mindig úgy érezte szívesen lelőne valamit. Mint annak idején a bohócot az autóról. De aztán eszébe jutott, hogy Brennan akkor ismerte meg Sullyt. Ha akkor nyugodtabb lett volna, talán sose találkoznak. Ugyanakkor tisztába volt a képességeivel. Tudta, hogy egyedül n nem fogja megtalálni az ellenséget, aki elrabolta a fiát. Tudta ki az már amikor Angela megmutatta a tetoválást. A sas. A szabadság jelképe.
- Broadsky!
Mondta ki félhangosan. Szerencsére Hodgins nem halotta, mert szokás szerint belemerült a munkájába. Ilyenkor azt sem vette volna észre, ha egy vonat elhajtott volna mellette. Booth megnyugodott. Eszébe jutott milyen okos a fia hogy megcsinálta azt a képet.
- Ezaz! Na, ki a labor királya?- kérdezte Hodgins.
-Angela?- mosolyodott el Booth.
- Ő a királynő én pedig a férje vagyok tehát így király lettem!
- Na, mit találtál?
- Egy hosszú pödörnyelvű éjjeli szendert.
- Aha..És az mi is???
- Egy aranyos kis bogárka, akinek az a dolga, hogy beporozza az Angraecumokat.
- Aha-mondta Booth. És az mi?-kérdezte kissé dühösen. Nem szerette, amikor az agyasok húzták az
időt most meg pláne nem.
- Az egy ritka orchideafajta, ami az Arlingtoni temetőhöz közeli Botanikus kertben terem csak. Szóval
bárki is az elrablónk biztos, hogy járt ott.-Mondta Hodgins büszkeséggel az arcán.
Persze Arlington. Ott nyugszanak a hősök. Ő is hősnek hiszi magát. Hogy én erre miért nem gondoltam??? Törte a fejét Booth. Oda kell mennem és el kell kapnom. Egyedül!
- Megyek, felhívom Dr. Brennant.
- Hagyd csak Hodgins.-mondta Booth.-Úgyis arra megyek, majd én szólok neki Sullyt meg felhívom telefonon. Menj, csak haza nyugodtan már úgyis késő van.
- Jó rendben, ahogy gondolod-mondta Hodgins.
Booth tudta, hogy nincs sok ideje, hiszen holnap úgyis megtudják, hogy nem mondta el, de úgy gondolta ez az idő bőven elég lesz, hogy elkapja Brodskyt. Így elindult, hogy kiszabadítsa a fiát.
Brennan és Sully éppen befejezte a vacsorát és a desszertre vártak. A vacsora alatt rengeteget beszélgettek arról, hogy mik történtek velük az utóbbi időben. Brennan nagyon jól érezte magát a férfi társaságában. Még mindig nem hitte el, hogy visszajött csak miatta. Mert szereti. De hát ez kicsit sem racionális. Mégis itt van és ennek van valami oka amit nem tud megmagyarázni.
- Tempie, azt hiszem beszélnünk, kell valamiről. Ugye tudod, mire gondolok?
- A csók, igen. Azt nagyon élveztem.
- Igen tudom én is. És mi lesz ez után? Folytatjuk?
- Ha te is szeretnéd?
- Persze én igen és akkor megengeded, hogy adjak neked valamit?
- Igen miről van szó?
Ekkor Sully felállt és letérdelt Brennan elé. A zsebéből elővett egy kis dobozkát kinyitotta és Brennan meglátta a gyűrűt. Csodálatos volt. Arany gyűrű aminek a közepét egy gyönyörű delfin díszítette, a szeme pedig türkizkék kövecske volt.
- Temperence Brennan, hozzám jössz feleségül?- kérdezte Sully.
Brennan hirtelen szóhoz sem jutott. Még soha senki nem kérte meg a kezét.
- Sully, tudod, hogy én nem hiszek a házasságban. Szerintem butaság.
- Tudom, de én igen. És ha neked úgyis mindegy hogy házasok vagyunk e vagy nem, akkor miért ne tehetnénk meg? Attól még minden ugyanaz marad. Csak hordhatod ezt a csodaszép gyűrűt- mosolyodott el Sully.
- Végülis a gyűrű tényleg nagyon szép- Mondta Brennan és ő is mosolygott.
- Jól van, legyen. Igent, mondok, de nem akarok nagy felhajtást.
- Ahogy gondolod- mondta Sully és felhúzta a gyűrűt Brennan kezére. Azt est hátralévő részét egymás társaságában töltötték, nem is sejtve, hogy holnap mi vár rájuk.
|
Jaj, ne utáljatok! Én is imádom Bootht, de Brennan mindig olyan aranyos volt Sullyval. És igazán nem érzem fairnek, hogy Boothnak kijárt a komoly kapcsolat, Bonesnak meg nem...neki is lehetne egy igazi komoly kapcsolata Booth előtt, mondjuk Sullyval még egyszer...:D