Parker kinyitotta a szemét, de úgy érezte mintha még mindig csukva volna. Olyan sötét volt, hogy az orráig sem látott. Nem tudta, hogy hol lehet, megpróbált felállni és ekkor vette észre, hogy a lábai össze vannak kötve. Ezért a kezével kezdett el tapogatózni. Karnyújtásnyira tőle volt a fal, valószínűleg fából ugyanis egy szálka ment az ujjába, mikor hozzáért. Lába alatt, porhanyós földet érzett. Megtapogatta a fejét, ami nagyon fájt és sikerült kitapintania egy sebet. Felszisszent a fájdalomtól, de nem sírt. Apja bátorságra tanította, és ezt még ilyen körülmények között sem felejtette el. Kezdte érezni, ahogy a szomjúság átjárja minden porcikáját, keresgélt, de vizet sehol nem talált. Ekkor kinyílt az ajtó és valaki belépett rajta. De Parker nem látta az arcát, mert odakint is nagyon sötét volt. Ebből gondolta, hogy este lehet. A férfi lerakott elé egy üveget, amiben víz volt. Parker elvette és szinte egyetlen pillanat alatt az egészet megitta. Letette az üveget és végre megtudott szólalni.

- Ki maga, és miért hozott ide?

- Ez nem rád tartozik.

Mondta a férfi ridegen és nagyon mély hangon. Parker ezt nem tudta mire vélni. Ha nem rá tartozik, akkor miért van itt? Nem tudta miért pont ráesett a választás. Csak reménykedni tudott, hogy a férfi nem fogja bántani. A férfi anélkül, hogy bármit is csinált volna felvette az üveget és elindult kifelé. Parker nem tudott mit tenni csak dühében utánakiabált:

- Az én apám FBI ügynök és értem fog jönni!!! Választ nem halott csak egy hangos nevetést. Nem érdekelte, hogy kineveti ő tudta, hogy az apja megmenti. Már csak azt kellett kivárnia, hogy ideérjen.

Booth odaért a botanikus kerthez. Kicsit távolabb parkolt le kocsijával nehogy feltűnést keltsen. Mert jól tudta, hogy Broadsky ismeri a terepet, mintahogy ő is. Hiszen miután leszerelt sokat volt itt, hogy tisztelegjen bajtársai előtt. Kiszállt a kocsiból felnyitotta a csomagtartót és kivette belőle a fegyverét Nem akarta megölni Broadskyt hiszen nem szerette a gyilkolást, de ha más megoldás nincs muszáj lesz megtennie, mert a fia mindennél fontosabb. Vett egy nagy levegőt és elindult, hogy megmentse a fiát. Csendben haladt, nem hibázhatott! Megkerülte a botanikus kertet és sehol nem talált autót sem járművet. Kezdett kételkedni abban, hogy Hodginsnak igaza volt. Hiszen mivel van itt Broadsky? Autó nélkül nem lehet, mert valahogy el kellett hoznia a fiát az iskolától. Ebben a pillanatban egy hangot hallott a háta mögül. Maga sem tudta, hogy kerülhetett valaki a háta mögé, hiszen nagyon figyelt.

- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar rám találsz. Úgy látom tényleg jó dolog agyasokat tartani magad körül. Jut eszembe, hol a csinos barátnőd? Dr. Brennan ha jól emlékszem.

- Egyedül jöttem ez a kettőnk ügye. Hol a fiam?

- A fiad? Én nem láttam errefelé.- mondta gúnyosan.

- Nagy hibát követtél el, ha valami baja esett…

- Akkor? Lelősz? Ugyan már Seeley, mindketten tudjuk, hogy te nem ilyen vagy. Nem szereted a gyilkolást. Pont olyan, vagy mint én. Az igazságért harcolsz.

- Tévedsz, kicsit sem hasonlítok rád. Én jó ember vagyok te pedig rossz. A kettő között nagy a különbség.

- Miért? Te is a rosszakat üldözöd és én is. A különbség csak az, hogy nekem van merszem ahhoz, hogy eltávolítsam őket, hogy egy jobb világban éljünk.

- Ez a világ csak akkor lesz jobb, ha te már nem leszel!

Ebben a pillanatban Booth meghallotta, hogy a kert mellett lévő szerszámtárolóból dörömbölés hallatszik. Parker volt az, aki meghallotta apja hangját. Broadsky is meghallotta és elindult felé.

- Állj meg Broadsky! Mostmár mindennek vége!-kiáltotta Booth

- Amíg én élek nincs vége! Próbálj meg megállítani!- azzal elővette a fegyverét és a szerszámoskamra felé irányította.

Booth nem habozott. Azonnal lőtt. A lövés egyenesen Broadsky szívébe fúródott, aki azonnal összeesett. A fegyverét már nem sikerült elsütnie. Booth a szerszámoskamrához rohant, feltépte az ajtót. Meglátta a fiát amint ott ült lihegve. Ő is halotta a lövést és nagyon megijedt. Booth odarohant és kiszabadította a lábát. Felvette az ölébe eltakarta a szemét és elvitte a kocsijához. Ott végre Parker is meg tudott szólalni.

- Apa, tudtam, hogy eljössz értem.-mondta és megölelte az apját.

- Persze, rám mindig számíthatsz.

Azzal Booth elkezdte tárcsázni Sully számát, bár tudta, hogy nem lesz benne köszönet, de kötelessége volt, hogy értesítse és Hodginst sem akarta bajba keverni.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.04.09. 16:16 WonderWoman Ez a rész most Parkerről és az apjáról szólt. Brennan elvan foglalva Sullyval

2011.04.09. 16:01 Evy ez egy nagyon jó és érdekes rész volt,de kevésnek tarottam benne a Brennan-es részt..:P..na jó..tudom,hogy ez most nem a szerelemről szólt..:)..valahogy túl egyszerűen elintézte azt a fickót!!Vagy talán tévedek..;D ramélem hamar folytatod!!♥