|
WonderWoman: A múlt árnyai/8.
Brennan szinte az egész napot munkával töltötte. Megpróbálta elterelni a gondolatait az előző napok eseményeiről. Mégis mindig eszébe jutott Booth. Mióta Sully itt van nem is beszéltek egymással. És Sully. Aki megkérte a kezét és ő igent mondott. Esküvő. nem akarta elhinni, hogy tényleg férjhez megy. Jobban át kellett volna gondolni a válaszát, hiszen Parker eltűnése őt is nagyon megviselte. Rengeteg gondolat kavargott a fejébe a legtöbb mégis Boothal volt kapcsolatos. Nem értette miért nem bízott benne. Estére már nagyon elfáradt, most az egyszer örült, hogy vége a munkaidejének. Összepakolta a dolgait felvette a kabátját és éppen indult volna haza, amikor kopogtattak az ajtaján.
- Igen?
- Szia Bones bejöhetek?-kérdezte Booth
- Hát igazság szerint már vége a munkaidőmnek.
- Jó akkor menjünk, igyunk meg egy italt.
- Jó.- mondta Brennan. Nem értette miért, de egyszerűen nem tudott neki nemet mondani.
A kocsiban néma csend uralkodott. Booth az utat figyelte, Brennan pedig az ablakon nézett ki. Még mindig dühös volt a férfira. Az út nem tartott sokáig. Bementek az Alapító Atyákba és leültek a pulthoz. Booth rendelt maguknak egy-egy italt. Amíg az ital megérkezett némán ültek egymás mellett. Booth nem nagyon tudta, hogy kezdjen hozzá, Brennan pedig úgy érezte nem az ő dolga a kezdeményezés. Booth belekortyolt egy nagyot az italába majd megszólalt.
- Figyelj Bones én nagyon sajnálom. Tudom, hogy nagyon megbántottalak.
- Hát eléggé Booth. De miért tetted?
- Nem tudom. Összezavarodtam és nagyon féltettem Parkert, ráadásul te sem velem dolgoztál, hanem Sullyval.
- Booth én mindig veled dolgozom, mindegy, hogy átmenetileg kivel kell együttműködnöm. Én csak nem értem, hogy gondolhattad, hogy a magánéletem miatt hanyagolom a munkát. Sohasem teszem ezt, főleg nem akkor, ha számomra fontos ember kerül bajba.
- Mostmár tudom, és nagyon sajnálom, rendben?
- Nem tudom Booth nagyon megbántottál. És miért nem bíztál bennem? Nem mondtad el, hogy mire készülsz. Pedig mindent megbeszélünk egymással.
- Igen, de te olyan jól elvoltál Sullyval, nem akartam zavarni. És ez az én ügyem volt.
- Már megint ez a macsós duma. És ha valami bajod esett volna?
Booth nem hitt a fülének. Bones aggódott érte, és ő mégis milyen ostoba volt. Megbántotta Brennant, pedig ő semmi rosszat nem csinált. De most már úgyis mindegy ő már Sullyval van. Megint kínos csend következett. Csak kortyolgatták az italukat és mindketten azon gondolkodtak, hogy hibáztak, túl türelmetlenek voltak a másikkal. A csapos észrevette a csendet az egyébként vidáman cseverésző Booth és Brennan között. Odalépett, hogy feldobja a hangulatot.
- Húú Booth. Nagyon hálás lehetsz Dr. Brennannek, ha ilyen szép gyűrűt vettél neki- mondta. Nem tudhatta, hogy ezzel a mondattal csak rontott a helyzeten. Mind a ketten zavarba jöttek ez volt az a téma, amit el akartak kerülni, amiről nem akartak beszélni. Most mégis szóba került és valamit mondani kellett. Booth szólalt meg elsőként.
- Ezt nem tőlem kapta, hanem a vőlegényétől.
- Ohh.. Akkor gratulálok. - mondta és érezte, hogy hibázott úgyhogy inkább továbbállt.
- köszönöm mondta Brennan - kissé zavartan.
- Szóval….mikor lesz a nagy nap?-kérdezte Booth.
- Nem lesz nagy felhajtás és még nem döntöttem el mikor legyen.
- Aha.. értem. És biztos, hogy ezt akarod?
- Miért is ne? Sully nagyon kedves és szeret, mármint ő ezt mondja.
- És te? Szereted?
Brennan nagyon félt ettől a kérdéstől, hogy is mondhatta volna, hogy szereti amikor nem érzett így. Az ő szíve már rég másé volt. Booth érzete a bizonytalanságot így újra megkérdezte
- Szereted? Mert, ha nem akkor ne tedd meg.
- Sully nagyon kedves, odafigyel rám és mindig itt van nekem, ha kell.
- Ezeket én is megteszem, de attól még nem jönnél hozzám feleségül igaz?- kérdezte Booth.
Brennan hirtelen nem tudta mit mondjon. Booth is ilyen tényleg. Már épen válaszolni akart mikor megcsörrent a telefonja. Sully volt az
Hol vagy? Már nagyon késő van. Azt hittem ma is együtt vacsorázunk.
- Igen ne haragudj, Boothal vagyok, máris indulok
- Maradj, csak már úgyis későre jár, holnap találkozunk.
- Jó és ne haragudj, szia.
Letette a telefont és bűntudatot érzett, amiért elfelejtette a vacsorát.
- Gond van?- kérdezte Booth.
-Áh, nem. Haza tudnál vinni? Már későre jár én pedig nagyon fáradt vagyok.
- Persze, gyere.
Both szívesen vitte haza Brennant és közben végig a beszélgetésükön gondolkozott. Ha Brennan nem szereti Sullyt miért megy hozzá feleségül. Néha Brennanre pillantott, de az arcán semmilyen érzelmet nem látott. Nem tudhatta, hogy Brennan is ezen gondolkozik.
Booth leparkolt Brennan háza előtt. az autó megállt de Brennan nem akart kiszállni. Boothra nézett ő meg rá és percekig csak nézték egymást. Az utóbbi napok mindkettőjüket megviselték. Most mégis itt vannak megint együtt és minden újra rendben lesz. Brennan nem bírta tovább Booth pillantásait és kinyitotta a kocsi ajtaját. Booth elkapta a kezét és visszarántotta az autóba.
Akkor kettőnk közt minden rendben - kérdezte halkan.
- Persze minden- mondta Brennan és kiszállt az autóból.
Booth még percekig állt ott az autójával. Megvárta míg Brennan felkapcsolta a szobájába a villanyt, majd szép lassan elindult haza.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
áááá!!!!ez eszméletlen volt!!!Annyira,de annyira tetszett ez a rész!!!!Sajnos csak most tudtam elolvasni,de remélem nagyon haamr foytatod,mert ez elképesztő!!Már érzem a köztük lévő bizsergést..:)..én azt hittem,hogy a végén majd összejönnek..de tévedtem és ez nem zavar..:D..grat!!♥♥♥♥♥